Jövő felé mutató, diktatórikus, számítógépes, rejtélyes.

Jao Bai professzor szaktekintély a mesterséges intelligencia kutatásban. Az idős, kínai férfi megkapja az államtól az engedélyt, hogy egy konferencián a világnak beszéljen az eredményeiről. Így akarták felvidítani: egy küldetésben elhunyt az egyetlen fia, és az elméje tompítása nélkül gyógyszeresen nem lehet kezelni a depresszióját, így alternatív megoldást kerestek. Még szinte be sem fejezte a beszédét, a titkos szolgálat le is csap a férfira, amiért elmesélte, milyen génmódosított ikreket segítettek a világra. Aki ért hozzá, nem csak azt vehette le abból, hogy az AIDS ellen védettek a született kicsik, de az emberi intelligenciába is belenyúlhatnak így. Kína lezár, a tudósnak nyoma sincs, így egy amerikai Tomas Noronha segítségét kéri, aki az egyetlen nyugati, aki az utóbbi 10 évben beszélt a professzorral. Azonban Noronha nincs felkészülve arra, mennyire előrehaladott már a tudomány.

Emlékszem, amikor az első J.R. dos Santos regényeket elkezdték magyarul is megjelentetni. Természetesen a da Vinci robbanása után, ezt is Dan Brown pótlékként igyekeztek köztudatba hozni. Még az is megvan, mekkora sokk volt az első kötetet olvasni. Mert ez bizony nem kalandregény, sokkal inkább elméleti és ismeretterjesztő.

Ez igaz a Halhatatlan történetére is, amely a mesterséges intelligenciák, az emberiség jövőjének témáját járja körbe. A regény jelentős része, majdnem az egész arról szól, hogy Noronha gyors fejtágítót kap abból, hol jár már a tudomány és mi a jövő képe. Mellette nagyon kicsi az a rész, amikor Jao Bai körül valóban zajlanak az események, és csak a végére érkezik meg egy kis valódi, regényes cselekményvezetés.

A történet felépítése is inkább egy iskolai előadásra emlékeztet. Weilmann magyaráz a történész Noronhának, rajta keresztül nekünk a téma sok-sok ágazatáról. Végigveszi, milyen területeken vannak már ott az intelligens gépek. Orvoslás, közlekedés, pénzügy, és hosszan lehet sorolni. Kifejti, ez milyen hatással lesz/van az emberi társadalomra és gazdaságra. Különösen döbbenetes, ahogy nem egyszer egybecseng azzal, amit már tapasztalunk. Pl. az emberi munkaerő leváltása a gépire.

Hosszan szó van az emberi evolúcióról is, ami különben ugyanazt mondja, amit a már emlegetett Dan Brown is az Eredetben. Az emberi test egyre inkább gépiesedik, és jön a cyborgok kora. Csak éppen Santos messzebb elmegy. Azt még kicsit emésztem is, ahogy a szuperemberek és a mesterséges intelligencia kezd majd egybemosódni nála. (Az nem teljesen tiszta, minek szuperember, ha majd egyszerűen a mesterséges intelligenciát építjük be, illetve az kiváltja az embert majd minden területen.)

Kína államát érdemes még kiemelni. Orwell se nagyon álmodhatott rosszabbat ennél.

De az egész könyv nagyon gondolkodtat: tömény, és bár érthetően van megírva, nem informatikusok is megérthetik, kell odafigyelés olvasás közben. Az, hogy kinek mennyire mond újat? Azért tudunk ebből sok mindent, Big Data és az elnökválasztások, stb. csak itt össze van szedve, rendezve és kihangsúlyozva. Noronha visszatérő meghökkenései egy ponton már irritáltak, de át lehetett ezen lendülni.

A végén így furcsa, amikor valóban regénnyé válik, Jao Bai akcióba lendül, és történni is kezdenek dolgok. Nem sok, de azért lehet regényként eladni. Azt meg inkább nem ragozom, mennyire kevés szerep jut az egészben a főszereplőnek. Noronha már bejáratott figura, aki ide rácsodálkozni érkezett több mindenre.

Sokféleképpen megfog, néhol megijeszt, de regényként nehezen szerethető kötet.

Majd elfelejtettem: vannak utalások a 9. részre, az Életjelre. De amennyire kell ismerni, itt elmondják. Nem olvastam, de anélkül is simán értettem ezt a sztorit.

dos Santos: Halhatatlan – Mint sci-fi: 50% az ismeretterjesztés benne van, átfogó és alapos, regényként kevésbé jó.

Szubjektíven: 55% érdekes volt, sok mindenre rámutat és tetszett, hogy belegondolva ijesztő.