Kisvárosi, rendőrös, gyerekek gyilkosát kereső.

Lottie Parker körül továbbra sem ülnek el a dolgok. Bár a lakásgond megoldódni látszik: a majdnem sógora szinte ingyen biztosít a családnak egy házat. De a soha nem ismert féltestvére a nyomába ered, és Boyd is nehezen viseli, hogy a nő nem akar tőle komolyabb kapcsolatot. A fia, Sean pedig egy olyan környékbeli fiúval barátkozott össze, aki sötétséget áraszt magából, és Lottie eltiltaná tőle, ha lenne egy indoka a megérzésén túl. Pont ők ketten találnak meg egy holttestet a tóban, amikor horgászni mentek. A kisbaba ég újszülött volt, és a lehetséges anyja kiszökik a kórházból. Majd a 11 éves Mikey holtteste kerül elő: a fiút megfújtották, virágok közé fektették. Nem ő az utolsó áldozat, és a boncolás további rémségeket fed fel. Lottie a családért, a gyilkos miatt is aggódhat.

Patricia Gibney eddig sem arról volt ismert, hogy laza krimiket ír. Elég durva visszaélésekről mesélt a Lottie Parker sorozatban eddig is, és most újfent sikerült elborzasztania a történetével. Pedig nem plasztikus és realisztikus krimit ír…

Alapvetően a nyomozást követjük nyomon, és Gibney nem hozza személyes közelségbe az áldozatok kínjait. A baba, a két fiú – egyik szemszögét sem kapjuk meg, nem élteti át velünk a szerző a kínjaikat. Jobb is így, mert az is elég minden életkedvem elvételéhez, ahogy a boncnok finoman közli, mi történt. Mennyi brutalitást fejezhet ki az, hogy külső és belső lágyszöveti sérülés? A szülőknek majd nyersebben kell elmondani, hogy megértsék.

Gibney pörgeti az eseményeket, és fokozza a súlyos hangulatot, hogy a gyilkos aktív a történetben. További áldozatokra les, és az idővel kell versenyt futni. Beszélgetnek, nyomokat keresnek és értelmeznek, kutatnak. Folyamatosan jutnak egyre közelebb a gyilkoshoz, miközben már egy harmadik élet lesz a tét.

Tetszett az, hogy egy olyan gyermeke kerül közelebb Lottie-nak, aki eddig kevesebbet szerepet kapott, mint a lányok. Sean jó gyerek, segíteni akar a többieknek, csak súlyos terheket cipel már most. Minden esetre jót mosolyogtam azon, ahogy felkarolja a gyámoltan Toby-t, és ítélkezés nélkül csak segíteni akar.

A hangulata eléggé sötét és boldogtalan. A magánéleti szálon egyelőre az időhúzás megy: Lottie még csak készül magának is beismerni, hogy merre tart a kapcsolata a társával. Az anyja sokkal jobban átlátja, mit jelent neki Boyd. Van egy kis féltékenykedés, van egy kis érzelmi haladás, de Boyd már unni kezdi a várakozást. Nem szappanopera, és áthatja a fájdalom. Többen gyászolnak, szenvednek – még akkor is, ha már telt el idő.

Szedjük csak össze! A boldogtalan nyomozó pipa. Lottie és Boyd is csak keresi még a módját, hogy javítsanak – akár együtt – az életükön. Eltökéltek, pozitív szereplők, de gyengeségekkel. Lottie most is kergetőzik az alkohollal, de díjaztam, hogy Gibney most nem írt neki nagy lerészegedő jelenetet, mint korábban.

Sötét, sokkoló bűnügy. Pipa. A gyerekek ellen elkövetett visszaélések önmagukban is szörnyűek, itt meg folyamatos a fokozás. Még azok is szenvednek, akiket a gyilkos nem öl meg. A tettes maga is elég elborult elme, ha máshogyan is, mint az a személy, aki szexuálisan bántalmazta őket.

Gibney korrekten meg is írta, könnyű olvasni és jól haladnak az események. Nincsenek túlírva a leírások, elég sok a párbeszéd is benne. Bár sötét a téma, ahogy meg lett írva, van benne szórakoztató elem is.

Ahogy eddig is, most is majdnem skandináv krimi, csak éppen ír környezet.

A történet lekötött, rendben meg is van írva – egyre jobban szeretem ezt a sorozatot, csak Lottie megkedvelése nem akar összejönni.

Gibney: Titkok terhe - Mint krimi: 85% borzongat, az igazán brutális elemek nélkül is sötét történet. A nyomozás ok.

Szubjektíven: 75% a krimi, a gyerekekkel történtek eladták – Lottie szenvedését sokallom.