Új életet kezdő, szerelmes, más világot bemutató.

Az 1950-es években Írországban nagy a nyomor. A fiatalok nem tudnak megélni, tömegesen keresnek máshol megélhetést. Az 5 gyermek közül legfiatalabb, Eilis sem tud elhelyezkedni. A három bátyja már Angliában él, a nővére egy titkárnői állást kapott, de a húgának ott már nincs hely. Rose lesz az, aki minden áron segíteni akar a lánynak, és egy amerikai pappal való megismerkedés után eléri, hogy Eilis kivándorolhasson és New Yorkban kezdhessen új életet. A fiatal lány sok mindentől fél, hiányzik neki az otthona is, de szép lassan megtalálja a helyét és a csendes boldogságot. Most eladónő, de könyvelést tanul és van esélye az iskola elvégzése után kinevezésre. Egy táncmulatságon megismert fiatalember, Tony nagy szeretettel veszi körbe és vezeti be népes családjába. A lány épülő terveit azonban egy haláleset megingatja: Rose elhunyt, az anyjuk egyedül és gyászban maradt. Eilis hazatér, de hol van neki a haza?

A filmet is tudom oda-vissza nézni, a regényben is megtaláltam azt a pluszt, amiért szeretni tudom. Ez valamiképpen más, mint amit vár tőle az ember. Nem tartja a tipikus formákat, amiket egy ifjúsági, romantikus, történelmi vagy bármilyen regénytől várnánk.

Eilis nem az a hősnő, aki mellé olyan könnyű felsorakozni. Nem egyszer olyan érzésem volt, hogy ő nem alakítója az életének, csak elszenvedője. Mindig mások, akik viszik előre vagy irányba állítják. Rose miatt jut el Amerikába, a pap szerez neki állást és segít az iskolával, Tony lesz az egyetlen barátja. Amit kell, azt igyekszik a legjobban csinálni, de nem megy elé a dolgoknak. Szerintem ez sokakat irritál, de a regényből át tudtam érezni az ő csendes kis dilemmáit, félelmeit, a lényét. Introvertált, igyekvő és kedves, de sok tekintetben bizonytalan és útkereső. Nekem hiteles így, hiszen 19 éves még csak – honnan is tudná, hogy mit akar az egész életében?

Szerettem, hogy nem a nagy szenvedélyes szerelmi szállal operál. Ez csendesebb és kiszámított. Ezért lehet, hogy Eilis ott találja magát Tony és Jim között félúron. Mindkét fiú jó ember, szerethető – Eilis pedig, akiről már fejtegettem, hogyan áll a döntésekkel – éppen az mellett próbál meglenni, aki ott van. Szerintem ezért nem érezni, hogy bármelyik fiúba is igazán szerelmes lenne. Ez nem a szenvedélyről szól.

Különben nekem Tony a szimpatikusabb. Ő küzd, hogy előre jusson és nem csak beleül az örökségbe, mint Jim. Szerintem jót tesz a csendes lánynak, hogy Tony a csapat lelke, élénk – Jimmel elég sótlan egy pár lennének. Tony látja meg, míg Jim csak akkor kezd el foglalkozni vele, amikor Eilis otthon valamiért jelenség, mert Amerikában élt.

Tele van a történet emberi konfliktusokkal, kis sértettséggel és a sorok közti nagy történetekkel. Tóibín jó abban, hogy nem direkt mesél, csak ráéreztet minket arra, amit ezek a szereplők átélnek. Ahogy az anya búcsút vesz a lányától. Ahogy a boltosnő egyetlen öröme a káröröm és a vevőkön való uralkodás. A lányok közti kis játszmák a szállásadónál.

Kis vonásokkal is életre kelnek a szereplők, és noha Eilis a középpont, körötte zajlanak az események, itt élnek és élénkek a mellékszereplők.

Mellette ott van egy számunkra már letört kor, egy bevándorló élethelyzete, Írország egy jellegzetes története. Hangulatos, hiteles, mozgatta végig az agyam az is, amit az USA-ról és az írekről beletett Tóibín. Jobban el tudom képzelni, milyen lehetett akkoriban az élet.

Mindez szépen megírva. Finoman érzékeltetve a szereplők, a cselekmény is gördülékeny.

Talán nekem is lezáratlan kissé így a regény, de még ezzel együtt is szerettem. Átéreztem.

Tóibín: Brooklyn - Mint lányregény: 95% van íve és történelmi háttere, érzékeny hősnője és helyzet, amit túlél.

Szubjektíven: 90% talán a végéről egy jelenet hiányzik, de nagyon éltem a sztorit a könyvvel.