Családot mentő, menekülő, újra egymásra találó.

Dee arra készül, hogy elhagyja a családját. Szerelmes lett, és Kiernan kedvéért felrúgná a házasságát. Ám egy alkalommal Kiernan furcsán viselkedik: el akarja űzni a nőt, és elmondja, valami sötét növekszik benne. Nem sokkal később Dee már a férjével és a két gyerekükkel kell, hogy meneküljön. Egyesek célpontokat jelölnek ki, akiket a megváltozott emberek levadásznak. Most ők jönnek. A hegyekbe igyekeznek, és menet közben látják, mivé lett a világ. Az emberek gyilkolnak, már a családtagoknak sincs kegyelem. A gyerekek biztonsága az első, ami újra közel hozza egymáshoz az elidegenedett házaspárt. Miközben az életükért futnak, rá kell jönniük, hogy még egy veszéllyel számolniuk kell: a 7 éves fiuk, Cole is más lett és nem tudhatják, mikor kezd tombolni ő is.

A címben már értékeltem a lényegre törését. (Ez különben az egész regényre igaz marad, nincsenek kitérők, csak a lényeg végig.) Valóban, ez erről szól. Menekülni kell és küzdeni az életben maradásért.

A cselekmény egy nagy adrenalin menet. A család menekül, és folyamatosan veszély les rájuk. Crouch még kicsit variálni is tud, mert nem csak a megbolondult emberek rejtenek veszélyt. A hideg, az élelem utánpótlás, ami a fiúban bujkál. Így annak ellenére, hogy egy nagy hajsza a történet, olvastatta magát és elég változatos is. Amikor a szereplők elszakadnak egymástól, még a váltott nézőpont is húzott előre. Bár nekem Dee nagyon nem volt szimpatikus, végig lekötött, hogy kinek sikerül túlélni és milyen borzalom vár rájuk a következő sarkon.

Mélyebb tartalmat nem látom értelmét keresni benne – szórakoztató regény, amiben a család és az összetartás az érték. De hogy különösebben kiemelne valamit? Nem.

Nem használ sok szereplőt, és őket is lényegre törően mutatja be. A főszereplő család a középpont, hozzájuk képest mindenki más csak feltűnik. Alapvetően Crouch szimpatikus embereket igyekezett megrajzolni, ha Dee azért kapott némi hátrányt is. Hiszen ő az, aki készült elhagyni a családot és a szeretőjével haladni tovább. A megváltozott világ alakította másként, és a túlélésért férj és feleség rendezik is majd a kapcsolatukat. Azt különben igaznak is érzem, hogy a vészhelyzet közel hozza az embereket.
A kedvencem különben Cole lett, mert az mozgatta leginkább az agyam, hogy ő miben lett más. Mi ellen és hogyan tud küzdeni. Erre lehetett ráépíteni, hogy mások hogyan reagálnak a gyerekre, és a saját testvére is miképpen kezd félni tőle, miközben a szülők hinni akarnak abban, hogy nem lesz szociopata gyilkos a hétéves fiúkból.

A másik gyerek, Naomi különben a sötét ló a történetben. A többiekhez képest kevesebb a szerepe és jellegtelenebb is. Egy ponton még Kiernan is részletesebb nála, noha messze nem ugyanannyit szerepelnek a regényben.

Pörgős, gyors regény. Abszolút a cselekményre kihegyezett. Hiányzott is a világépítés, a miértek. Itt csak szembesülünk a megváltozott világgal, a menekülő vagy gyilkossá lett emberekkel és nem derül ki, miért. A viselkedésváltozás kap ugyan egy indokot, de az sincs alátámasztva és magyarázva, hogy lehetett képes ezt tenni az emberekkel.

De tetszett, hogy mennyire pörgős és ahogy Crouch a vészhelyzeteket variálni tudta. A borító is bejött, ugyanúgy benne van a hangulat, mint a cím lényegre törésében. Ami nem tetszett: Dee házasságtörése, amilyen könnyen megbocsát neki Jack. Valamint, úgy érzem, a szerző adós maradt a válaszokkal, miért történt, ami.

Nem ez lesz a kedvenc kötetem a szerzőtől, de igazság szerint nem is ez kerül a listám aljára. Szórakoztató, és a célkitűzését szépen meg is valósítja.

Crouch: Menekülj – Mint thriller: 75% pörgős, tele feszültséggel – egyszerű, lineáris, borzongatva szórakoztat.

Szubjektíven: 70% Dee nagyon ellenszenves volt sokáig, és nekem hiányoznak a miértek.