Fülszöveg:
1995 júliusa. April és Eddie friss házasokként egy üdülővárosba tartanak nászútra. Éjszaka rossz helyen kanyarodnak le az autópályáról, és a néptelen fasoron megpillantanak egy stoppos lányt. Csak azután veszik észre a kabátja alól csöpögő vért, hogy már beszállt a kocsijukba. Pár pillanattal később vészesen közelítő fényszórókra lesznek figyelmesek maguk mögött, és a lány elhaló hangjára: Sajnálom! Jön! Sikerül lehagyni az üldözőjüket, azonban mire beérnek utasukkal a legközelebbi kórházba, az meghal.
A pár hirtelen a Coldlake Falls-i rendőrség célkeresztjében találja magát. Az Atticus fasoron ugyanis évtizedek óta gyilkolják a stopposokat, a rendőrök tehetetlenek, és végre akad két szemtanú, akik akár gyanúsítottak is lehetnek. April és Eddie tisztázni akarják magukat, és mivel az ő érdeklődésüket is felkeltik a halálesetek, valamint néhány megmagyarázhatatlan történés, nyomozni kezdenek. Hamarosan kiderül, hogy egy természetfeletti erő lépett működésbe, amely nemcsak a környékre látogató fiatalokra jelent veszélyt, de Eddie és April házasságára, sőt az életükre is.
Szerintem:
A borító és a 'szellem az autópálya mellett' tematika némi előképet már festett, mit várok ettől a regénytől. Ehhez képest több ponton is meglepődtem, amit a regény javára írok.
Az első, hogy
nagyon nem tudtam kitalálni, mi fog a regényben történni. Már az elején meglepődtem, hogy a stoppos lány nem szellem, aki a főszereplő párost autóbalesetbe akarná hajszolni. Hanem egy megkéselt, halálra szánt lány. Ezt csak fokozta, amikor Eddie és April a gyilkosság gyanúsítottjai lesznek, és kénytelenek lesznek maguk nyomozni az igazi tettes után, vagy rájuk kennek a kisvárosi rendőrök mindent. St. James fokozatosan adagolja a csavarokat, kiderülő eseményeket és a misztikus szálat sem dobja azonnal ránk. Felépíti az Elveszett Lány történetét is.
A regény hatását fokozza, hogy nem csak a bűnügynek vannak rejtett részletei. April és Eddie is hordozza a maga múltját, egyben titkát. April a narrátor és ő folyamatosan utal is arra, hogy nem jó ember, hazug és titkokat őriz. Egy terhelt családi múlt, zaklatott gyerekkor van mögötte, ami gyanakvó és bizalmatlan felnőtté tette, a jégpáncélon pedig Eddie volt az egyetlen, aki át tudott törni. De még neki sem mondott el mindent. Ahogy Eddie sem részletezte, mi történt vele Irakban katonaként, miért és hogyan hagyta ott a sereget. A végére mindent megtudunk majd, de addig is ügyesen használja a szerző ezt is arra, hogy fokozza a feszültséget és rejtélyt építsen. Kik ők, mit rejtenek?
A végére viszont már soknak éreztem, mi minden ki nem derül. Főleg a halott szellemlányról, aki az úton kísért. Az a történet, ahogy Eddie családjához is kapcsolódik már sok volt kicsit a jóból. Bennem kiváltotta az 'ennyi véletlen nem lehetséges' hatást. Túlságosan megrendezett lesz tőle, hogy minden pont így jöjjön össze a környéken és a fiatal párral. Itt kicsit megbicsaklott nekem a történet, és utólag belemagyarázottnak érzem, hogy az a régi eset milyen hullámot indított el a jelenig.
Addig viszont tetszett: meglepő, tempós és az énelbeszélő, April narrációja is jól eladja. A nőnek van egy olyan egyéni nézőpontja, ha úgy tetszik, dörzsöltsége, amit a fordítónak sikerült eltalálni és jót tett a könyvnek. Megragadta April jellemét is a hangján/belső monológjain keresztül.
Szerettem azt is, hogy bár adná magát, nem kétszereplős a történet. Visszatérő alakok a rendőrök, vagy az asszony, aki majd befogadja a párost a kisvárosban. A táborozó fiatalok, a minden lében kanál nénik a rendőrségen, akik kémkedésre is kaphatók. Megvan a kisvárosi hangulat az egyedi alakokkal benne – csak éppen mindent áthat egy kis horror és misztikum is. Hiszen nem lehet tudni, ki mit titkol és mit követett el korábban.
Eddie és April is szimpatikusak tudtak lenni – őket teljesebbé tette a sötét pontjuk, ami még össze is köti őket. Akkor is, ha eddig egymásnak sem beszéltek róla.
Hangulatos, meglepő, pörgős, jól narrált és misztikus. A végére ugyan sok volt nekem már az összefüggő titkok sora, de azzal együtt is jól szórakoztam. Tetszett a regény.