Nyomozós, építkezést megakadályozni próbáló, kapcsolati zűrös.

Hónapok teltek el a kudarcba fulladt esküvő óta. Franz még maga alatt van, és rendszeresen, néhány sör után részegen telefonon próbál bocsánatot kérni a nőtől. Susi azonban nem bocsát meg, és személyesen sem hajlandó találkozni. Még egyet fordul a világ, és már a Nagyi is Franz ellen fordul, amikor kiderül, hogy Susi terhes. Ezzel Franz végleg elvesztette őt? Franz nyomorát Rudi is fokozza, aki képes azzal felhívni az új lakásából, hogy a madarak, amelyek a szomszédos húsüzem miatt oda szoktak, egyikénél szokatlan tárgyat talált. Egy emberi ujjat. Meggyőződése, hogy holttestnek is kell lennie. Franz nem ugrik segíteni neki, így az éj leple alatt, esőköpenybe rejtőzve Rudi áll neki az üzem kukáit áttúrni – és egy holttestre bukkan. Mire Franz feleszmél, már egy sorozatgyilkos után nyomoz a sértett Rudival az oldalán.

Már komolyan kezdek azon gondolkodni, hogy a regényekből készült sorozatot/filmeket is be kellene szereznem. Létezhet szinkronnal? Bár, talán németül se lenne lehetetlen küldetés. Ez még a jövő zenéje, ami biztos, hogy a regényeken már végig érek.

A hatodik kötet volt az eddigi kedvencem. A sorozatban ez a leginkább krimi, normális üggyel és nyomozással. Itt nem poénra ment az egész, valóban nyomoztak és rendőri munkát végeztek. Ugyan Falk nem állja meg, igenis beveti a sajátos humorát is, de ezek most csak színezik az esetet. Az, hogy a kukából előkerül a holttest, a lényeg. Az, hogy az esőben a kukában turkáló Rudira lecsaptak a rendőrök, a kiegészítő poén. Végig észre lehet venni, hogy vannak humoros betoldások, de komolyan veszik az ügyet. Nyomokat gyűjtenek, emberekkel beszélgetnek, röviden: nyomoznak. Még egy kis drámát is sikerült belecsempészni, hiszen az ázsiai származású áldozatok a sógornőjét és az unokahúgát juttatják Franz eszébe, aki már csak ezért is igyekszik elfogni a tettest.

Talán csak a megoldás nem tetszett. De nem lesznek túlzott elvárásaim, örülök annak, hogy a nyomozás maga korrekt, és nem várok tőle olyan zárást és logikát, mint egy Barker, Baldacci vagy Pendergast-történettől.

A magánéleti szál most nem fájt annyira, mint amennyire Franz ügyei általában bosszantanak. Most még a poént is megláttam abban, hogy Franz mennyire ellentmondásos bír lenni. Ki van akadva Susi elvesztése miatt, akit akár egy más férfi gyerekével együtt is visszafogadna. Stefi mégis képben van, és cicáznak is egy pontig. Csak éppen Franz megtudja, hogy nem ő az egyetlen, akivel a háromgyerekes anya időnként kiengedi a gőzt. Nem féltékeny, csak kiakad. Mégis, milyen alapon? Már nevetségesen szánalmas, hogy ő csalta a menyasszonyát, Stefi kezdetektől megmondta, hogy neki csak szex kell, és mégis Franz akad ki, hogy nem ő a nőnek az egyetlen? De most elengedtem, helyette vigyorogtam azon, hogy a Nagyi miképpen fejezi ki a rosszallását és megérdemelte már Franz, hogy kutyául érezze magát.

Természetesen attól, hogy Franz Münchenben dolgozik, és ott van a sorozatgyilkos ügy is, még nyakig merülhet szülővárosa eseményeibe is. Most tüntetnek, embereket fizetnek le vásárlói kedvezményekkel, meg hasonlók. A szokásos, színes egyéniségek helyi balhéi kis könnyeden és mosolyogtatóan.

Rita Falk tehát a szokott stílusban, a szokott karaktereket mozgatja. Könnyed, gyorsan olvasható, humoros. Ha nem is a stílusa, de Franz jelleme és a tipikus cselekményszálak ismerősek lehetnek, már szinte egyediek.

Azt különben díjaztam, hogy most is van étel emlegetés és Franz továbbra is szereti a hasát, de nem az ételről szól minden.

Van annyira nyitott vége, hogy érdekeljen, hogy alakul tovább a bajor rendőr élete. Nagyinak ugyan van egy elmélete – Susi gyerekének apjáról – de igaza van?

Falk: Szilváspite-összeesküvés – Mint krimi: 70% humorral, de komolyan vehető esettel foglalkozik, színes egyének sorával.

Szubjektíven: 75% bár Franz még mindig az agyamra tud menni, értékeltem, hogy ez krimi.