– Ugyan már! Mért nem tudnak a festők olyasmit festeni, ami szép, és öröm nézni? Miért törekszenek mindenáron rútságra?
– Vagyunk néhányan, mon cher, akik furcsán értelmezzük a szépséget. (Christie: Öt kismalac)

A maga módján az ember egy fantasztikusan burjánzó, dzsungelszerű terrormúzeum. (Baráth: Afázia)

Ekkor jutott eszembe. Alig tíz perce ugyanez a mellbimbó még a kisbaba szájában volt. És néhány évvel ezelőtt a fiaméban. Szóval, erről szól a család, elmélkedtem. Csak egy háznyi ember, akik már mind bekapták a melledet.
És jártak a vaginádban is. (Easton: 44 fejezet 4 férfiról)

Most kiadósat ásít, így megtámasztom a fejecskéjét és óvatosan behelyezem a bölcsőjébe. Egykor én magam is ebben a bölcsőben feküdtem. Sőt, a Papa is. Jó, sajnos Leopold is, de mielőtt Paul először jött hozzánk, alaposan kitisztítottam és fertőtlenítettem. (Falk: Húskenyér-függőség)

Manapság már nem maradt sok Szent Grál a világban. Kár tovább rejtegetni, ha az ember rátalál. (Pattillo: Mr. Darcy összetörte a szívemet)

Ha megölsz valakit, győződj is meg róla, hogy halott… (Young-Oh: Bania, a pokoli futár)

Elismerem, hogy az emberi állat csupa furcsa meglepetés. (Christie: Öt kismalac)

– Kezd elfogyni a türelmem – mondta a férfi.
– Adtam magának egy lehetőséget, ennél jobbat nem tudok. A börtön nem valami jó, de mégis jobb, mint a temető. Két méterrel a föld alól sosem szabadul, még feltételesen sem. (Baldacci: Egy perccel éjfél előtt)

Az esőerdő egyszerre paradicsom és pokol. (Schlüter: Az Amazonas sűrűjében)

Akinek szép a kézírása, annak szép a lelke is. (Pap: És újra felkel a nap)