Kamaszos, bűnüldözős, titkos szervezetet megállító.

Bruce Wayne betölti a 18-at és megkapja az öröksége feletti rendelkezési jogot. Hamarosan érettségizik és megkezdi a gyakornok éveket Lucius Fox mellett. A sajtó minden lépését lesi, és mindenki úgy ismeri, mint a leggazdagabb tinit Gotham városában. A fiú szenved is attól, hogy soha nem tudhatja, ki látja benne az igazi énjét, ki az, aki csak a nevéért és a vagyonáért akarja kihasználni. Ahogy a régi seb is lüktet még: a szülei elvesztése vezeti a bűnüldözés felé és segíteni akar az embereken a pénzével, de a tetteivel is. Egy régi barát egy jótékonysági eseményen pont a fájó pontját találja el, és a menekülő fiú egy autós üldözésbe csöppen. A rendőrségnek akar segíteni, de így sem marad el a büntetés: közmunka az Arkham falai között. Az egyik fogvatartott, a vele egykorú Madeleine csak a fiúval áll szóba, amiért a rendőrség kész beépített ügynökként is alkalmazni. Arra azonban senki nem számít, hogy a két fiatal között valódi érzelmek kezdenek gyökeret ereszteni.

Klasszikus egyik szemem sír, a másik nevet szituáció. Mint ifjúsági regény és a karakter mai olvasókhoz közelebb hozása, tud működni. Csak éppen a denevérember hagyományait nagyon semmibe veszi ez a kötet. Ha az előismereteim ki tudnám törölni a fejemből, jobban tetszett volna. De nem tudom.

Mint ifjúsági regény, kapunk egy olyan hőst, akinek a sok jó és szuper tulajdonsága mellett megvan az a fájó pontja, amiért azonosulni is lehet vele. Bruce kamaszregény álompasi: jól néz ki, nagyon gazdag, okos és kedves is. Csak éppen a felszín alatt bőven van fájdalma és bizonytalanság is. Még kicsit az útját is keresi, és próbálja megfejteni, kik az igazi szövetségesei. Ha levesszük az árvaságát és a vagyonát, olyan problémák, amiket a kamaszok is megélnek. Az önazonosság felfedezése, a bizonytalanság, a fájdalom.

Mint akcióregény, Marie Lu szállítja a különféle összecsapásokat és üldözéseket. Van kis nyomozás, kis harcművészet, modern eszközök sokféle bevetése. Mégsem érzem annyira sikerültnek, mint ifjúsági regényként. Nem éreztem a téteket. Nyilván se Harvey Dent, se Lucius Fox, se Bruce Wayne nem fog meghalni egy Batman-előzményregényben… Meg az Éjszaka rémei sem lettek éppen zseniális bűnözők. Erővel nyomulnak, gyilkosok és nyersek. Semmi kifinomultság.

Talán az is az egyik bajom, hogy túl gyorsan és egyszerűen eljutunk oda, hogy Bruce szembenéz a regény főgonoszával és megvan a nagy összecsapás. Egyszerű céljaik nagyon egyszerűen kivitelezve, az meg nem tud cselekményként lekötni, hogy Madeleine és Bruce beszélgetnek, amíg Bruce felmossa a folyosót.

Ha már ezt a kettőst emlegetem. Ifjúsági, kell a szerelmi szál is. Benne van, nyomokban és nem nyálasan. Meg lehet érteni, hogy mi lesz az a közös pont, ami miatt szimpatizálni kezdenek egymással azon túl is, hogy mindketten szépek. De hitelesség vagy szenvedély nem volt a történetben. Nem hittem el, hogy ezek ketten egymásba szeretnek. Bár filmre szokás mondani színészek között, de itt a karakterek között nincs kémia. Még jó is, hogy az a vége, ami, mert ehhez képest a Gotham Bruce és Selina közti románca is perzselő volt.

A szereplők is ifjúsági regénybe illően egyszerűek. Egyszerűen eldönthető, ki a jó és a rossz. Madeleine van kicsit határterületen azzal, hogy ő a cél érdekében bűnözik is, de az erkölcsei alapvetően rendben vannak, és azt is meg lehet érteni, hogy védelmezi a testvérét.

De, amit nem emésztettem meg. Ez a Bruce Wayne nem az a fiú, akiről el tudom képzelni, hogy felveszi a jelmezt és Batman lesz belőle. Gyerekkori barátja Harvey Dent? Ez a Bruce inkább olyan alak, aki álca nélkül próbál javítani Gotham városán.

Ifjúsági regényként tehát elment, Batman-regényként már kevésbé tetszett.

Lu: Batman: Az éjszaka rémei – Mint ifjúsági: 60% van érzelmi konfliktus, van akció és nyomozás, megidézve a DC karaktert.

Szubjektíven: 45% túl szimpla a bűnügy, és nem látom, hogyan lesz ebből a fiúból Batman.