– Mik a kategóriák?
Elgondolkodom.
– Megnyugtatás. Józan ész megőrzése nyomás alatt. Háttérország. Öhm… anyagi helyzet. És… basszus, az utolsót elfelejtettem.
– És egy plüssállat megvásárlása mennyiben segíti a megnyugtatást?
– Vásárlás? Drágám, ez a szörnyeteg saját gyártmány. Mindketten kaptak egy plüssmacivarró készletet. (A cél)

– Majdnem elveszítettelek, pedig te voltál az egyetlen, aki egy fikarcnyit is érdekelt ezen a világon.
– A hoki már nem is számít? – eresztek meg egy gyenge viccet.
– A hoki csak játék. Te a mindenem vagy. (A kockázat)

Régebben a siker volt a célom. Akkor még nem tudtam, hogy a siker nem osztályzatokban, ösztöndíjakban és eredményekben mérhető, hanem abban, milyen csodálatos emberek vesznek körül. Most, hogy itt körülnézek, legszívesebben mindenkit megölelnék, és köszönetet mondanék nekik, hogy kifejezzem, mennyire szeretem őket, és megköszönjem, hogy viszontszeretnek. mert a legfontosabb cél szeretni és szeretve lenni. Eredetileg nem azért küzdöttem, de vagyok olyan szerencsés, hogy mégis elértem. (A cél)