Eltűnt rokon után nyomozó, kísértetházas, sorozatgyilkosos.

Viv ki akar szabadulni az életéből, ehhez azonban pénzre van szüksége. Jobb híján egy motelbe áll be éjszakai recepciósnak, de nagyon hamar rájön, hogy valami itt nem stimmel. Kísérteteket lát és egyre biztosabb abban, hogy a környéken eltűnt lányok gyilkosa is a vendégek között van. Nyomozni kezd, bár tudja, hogy az élete a tét. 35 évvel később Carly is válaszúton áll. A lány nem szereti az egyetemi szakját, az életét is unja. Viszont, szenvedélyesen rajong a bűnügyekért. A családban is akad egy: a nagynénje, Viv eltűnt 35 évvel korábban. Carly elérkezettnek látja az időt, hogy Viv nyomába eredjen. Megint szabad az Alkony Motelben az éjszakai recepciós állás, amelyet a nénikéje is elvállalt. Carly hamarosan maga is szellemeket lát, és kezd rájönni, mivel foglalkozott itt Viv. Neki társa is akad a nyomozásban: Nick, a motel egyik lakója, akinek az apja itt mészárolta le a családját és Nick is alig maradt életben. Itt laknak az ő kísértetei is.

Vannak regények, amelyek menet közben váltanak zsánert. Mondjuk, romantikus szappannak tűnik, aztán hirtelen egy thrillerben találjuk magunk, mert a fehér lovas herceg inkább szörnyeteg. Simone St. James kötete is valami hasonlót játszik meg: nagyon ügyesen keveri a különféle zsánerek elemeit.

Kettő van, ami leginkább igaz rá. Az egyik a horror. Természetfeletti elemeket használ, szinte már úgy, hogy paranormális legyen tőle a kötet. A motelt szellemek kísértik és mindenkinek megvan a maga történetei. Viv és Carly is érzékeny ezekre, Nick meg egyenesen főszereplője az egyik történetnek. A poén az, hogy mégsem a kísértetek azok, amelyek miatt igazán horror tud lenni a sztori. Mert nem a szellemek azok, akik a nagy borzalmat elhozzák.

Hiszen ez egy sorozatgyilkosos thriller is, és mindkét nő majd a gyilkos nyomába ered. Az, ami evilágian rossz, számomra sokkal ijesztőbb volt, mint a nyughatatlan lelkek, akik a motelben – írnám, hogy élnek, de azt pont nem.

Élvezetes, ahogy a két idősík elkezd összejátszani. Lineárisan haladunk előre Viv és Carly nyomozásában is, amiben szinte poén, hogy Carly azt nyomozza, hogy mit csinált Viv – amit mi a másik fejezetekben jelen időben olvashatunk. Így össze is tudnak érni a szálak, hogy a két idővonal összetalálkozzon egy látványos zárlatra. Minden körbeér: a múlt bűnei magyarázzák a jelen dolgait, és a tiszta lapért mindent fel kell fedni.

A zavaros rész most jön. Igazság szerint mindkét nő korrekten meg van írva. A kotnyeles, helyes Viv, akinek belső kényszere van az igazság felderítésére. Amikor retteg is, akkor is visszamegy, és nem tudja annyiban hagyni a dolgokat. Ő az élettel telibb, a vidámabb – a helyes szomszéd lány, aki egy bűnügybe csöppen. Carly sötétebb és mondhatni szomorúbb alak, be is lengi valami baljós légkör. Kedves, intelligens, és ő is szeret kutakodni. Csak valahogy – kevésbé vagány, mint Viv? Nem is értem, hogy miért nem tudtam egyik nőt sem igazán megkedvelni. Semmi oka nincs, egyszerűen nem lettek szimpatikusak. Jellemző módon kivel tudtam azonosulni? Nickkel, aki birkózik a múltja démonaival. Az izgalmasabb számomra, hogy mindenki a rosszfiút látja benne, volt is egy kemény korszaka az apja ámokfutása után, de mára egy útját kereső, rendes ember, ha ezt sokan még nem is látják meg benne. Különben ő Carly szerelmi szála, így van kis romantika benne, de szerencsére csak nagyon kis adagban. Ez nem szerelmi történet.

Van csavar, van megoldás, minden szépen el van varrva. Van húzása a történetnek és élvezetesen is van megírva. Filmszerű cselekmény, éppen annyira nyitott fejezetvégek, hogy vigyenek át a másik fejezetbe. Az, ahogy a természetfeletti és evilági összejátszik, különösen tetszett benne.

Tetszett is ez a regény, és mégis. Valahogy a kedvencem mégsem lett, az a plusz, amire rá tudtam volna kattanni, azt nem találtam meg benne.

St. James: Alkony Motel – Mint thriller: 85% ügyesen keveri az idősíkokat és a zsánereket: kicsit szellemes horror, kicsit sorozatgyilkos utáni nyomozás.

Szubjektíven: 75% tetszett, hogy úgy használja a paranormális elemeket, hogy nem az a lényeg. De valamit azért hiányoltam.