Varázslós, érzelmi zavaros, kalandos, kamaszos, próféciát beteljesítő.

Simon Snow a valaha élt legerősebb mágus. Az egyetlen, akinek esélye van szembeszállni az Ürességgel, ami azzal fenyeget, hogy az egész varázsvilágot elnyeli. Csak éppen Simon Snow még kamasz és varázsiskolába jár. Már amikor nem egy életveszélyes fenyegetést próbál elhárítani a barátaival és a nevelőapjával, aki a varázsvilág vezetője. Amikor nem attól tart, hogy szobatársa, Baz, aki különben a legnemesebb máguscsalád sarja és Simon szerint titokban vámpír, valamiképpen meg akarja ölni. Ez az év azonban más, mint a szokásos. A Mágus legszívesebben elrejtené a fiút, és Baz nem kezdi meg velük a tanévet. Simon barátnője, Agatha egyre távolodik a fiútól és küszöbön a szakításuk. Valami készülődik, és ha tetszik, ha nem, Simon az, akinek elébe kell mennie és mindenkit megmentenie.

Arra bőven van példa, amikor egy mellékszereplő annyira népszerű lesz, hogy aztán saját sorozatot kap. Regényben, tévében is láttunk már ilyet. Rainbow Rowell esetében kicsit más történt. A Fangirl hősnője egy regénysorozatért volt oda, amihez fanfiction novellákat írt. Ez volt a Simon Snow – amit annyira megszerettek az olvasók meg Rowell is, hogy tényleg nekiállt regényt írni Simon Snow kalandjairól.

Az első, hogy a kezdése in medias res. Hajlamos lennék a Harry Pottert tenné mellé, de itt nem azzal indulunk, hogy a Mágus elmegy a kis árváért, aki felfedezi a varázsiskolát. Ez már az utolsó tanév, Simon már párszor megmentette a világot és sok kalandon van túl. Ezeket emlegetik is, de ezeket a sztorikat csak ezekből ismerjük, külön regényük nincs.

Nem is hagyományos kalandregény fantasy, mert nem egy aktuális esetet oldanak meg és mentik meg újra a világot. Egy nagyon személyes történet, amin elindulnak. Baz anyjának a halálát akarják tisztázni és Baz bosszút akar. Így a fiúk ellenségekből kényszer szövetségesek lesznek és átrendeződnek az évek alatt megszokott minták.

Az ifjúsági az erős vonala, a fiúk közti viszony alakulása és az identitásuk keresése, alakulása. Ugyan a környezet fantasy, de ha levesszük, nem lenne nehéz, szinte ugyanez lejátszódhatna normális emberek között egy átlagos és nem egy varázsiskolában. Mert mik is Baz fájdalmai? Még mindig gyászolja az anyját, és nehezen fogadja el, hogy mi ő. Mellette ott van az is, hogy ő tudja magáról, hogy meleg. Tudja, hogy ez az apját bántja. Rowell nagyon jól elkapta, hogy a látszólag beképzelt viselkedése, a szurkálódó megjegyzései mögött micsoda fájdalom van. Védekezési mechanizmus, ami mögött gyengédség és egy rendes kölyök rejtőzik.

Nem gondoltam volna, de sokkal jobban szerettem Baz figuráját, mint Simont. Jobb a humora, menőbb, izgalmasabb karakter. Mert Simon sok tekintetben az a tipikus hős, akiből 12 egy tucat. Igaz, nem Harry Potter, hanem Frodo jutott róla nem egyszer eszembe. Tolkien halhatatlanul megfogalmazta a nagy hősök tragikumát, ami Simon igazsága is lesz: megmentheted a világot, mindent odaadhatsz a többiek boldogságáért, de te magad már nem lehetsz a megmentett világ részese. Csak éppen Simon alakját feldobja, hogy mennyire változik meg a kapcsolata az ősellenségével. Azért nem sok regényben fordul elő, hogy az egynemű ellenségekből nem is csak barátok, de szerelmesek lesznek…

Rowell különben jól hozza ezt a szálat, noha első hallásra meredeknek tűnik, hogy Baz és Simon viszályai mögött elfojtott vonzalom és szerelem rejtőzik. Durva, de ők ketten messze jobban működnek együtt, mint Simon korábban Agatha oldalán.

Agatha, vele megint valami újat húz Rowell. Ez a lány az, aki elfut, magát menti, amikor a világot kellene és Simon segítségre szorul. Ő végig attól szenved, hogy nem akarja azt az életet, amit élnie kell. Csak normális akar lenni, egy normális baráttal. Miközben valahol meg tudom érteni, valahol nagyon ellenszenves is nekem, amit művel. Ő is annyira kamasz, olyan bizonytalan és a szülei által befolyásolható – egy újabb karakter, aki sokkal inkább kamaszkori kérdésekkel szenved, mint fantasy hőshöz illővel. Ő most keresi a saját helyét és gyűjti az erőt, hogy lázadjon a szülők elvárásai ellen.

Van kaland, nyomoznak is, megvan a sztori izgalma. Van benne humor és néha kifejezetten jókat tudtam mosolyogni egy-egy szereplő beszólásán vagy szerencsétlenkedésén. De a fájdalmas részek, amik leginkább eltaláltak ebben a regényben. Belegondolni, Simon mit ad fel és mennyit veszít… Ráadásul rajta ragadnak a szárnyak, ami még nem lenne annyira gáz, de egy sárkányfarok féle? De az, ami leginkább szívtörő, Lucy és Davy tragikus története, amit Simon nem ismerhetett meg. Az, hogy a saját édesanyja eljött azon az estén hozzá a Fátylon át, hallotta is, és nem is tudja, hogy Lucy volt és ki ő neki…

Eléggé más volt, mint amit vártam, de ettől még szerettem ezt a könyvet. Sokszínű, nagyon kamasz történet, és a keserédes befejezéssel együtt is szórakoztató összességében.

Rowell: Csak így tovább – Mint YA fantasy: 75% nagyon erős az ifjúsági szál, de ez egy jól kitalált varázsvilággal, humorral és kalandokkal van feldobva.

Szubjektíven: 70% azért engem a vége lehangolt. Túl soknak érzem, amit Simon elveszít és a szüleit is sajnálom.