Esküvőre utazó, titkokat felszínre hozó, bosszút álló.

Jules mindent megkap, amit csak akar. Az egykori duci lány most sikeres és felettébb csinos újságtulajdonos, aki a tökéletes párt is megtalálta. Will nem csak jóképű, de a saját túlélő műsora felettébb népszerű is. Egy szép és híres páros, akiknek a tökéletes esküvő is jár. Egy eldugott ír szigeten kerül rá sor, ahova sorra érkeznek a vendégek. Jules mindent igyekszik kézben tartani és semmi nem ronthatja el a nagy napját. Másnap mégis rendőrt kell hívni: gyilkosság történt. Ahogy a vendégek múltja megelevenedik, kiderül, hogy mindenkinek megvolt az indítéka a gyilkosságra. Mindenkinek megvan a maga sötét titka, és mind egy emberhez kötődik, aki holtan hever a szigeten. De ki tette, és mi volt az ő oka? Öngyilkosság, házasságtörés, abortusz, gyilkosság és átverések sora – választék bőven akad.

Egy új szerző, akinek érdemes lesz megjegyezni a nevét. Lucy Foley. A Vendéglista nem egy krimis és közönségdíjat bezsebelt és tényleg jól összerakott, remek kis regény volt. Miközben nem is hagyományos krimi és mégis az.

Amit elsőnek kiemelnék, hogy mennyire Agatha Christie jutott eszembe – pontosabban két története. A Tíz kicsi néger és a Gyilkosság az Orient Expresszen. A cselekményből szerintem látszik, miért: hiszen egy szigeten vagyunk, ahol mindenkinek megvan a maga sötét titka, és ahonnan nincs kiút. Van egy gyilkos, lesz egy áldozat – ha mindenki nem is hal meg. Viszont, mindenkinek van indítéka gyilkolni – ezzel el is értünk az Orient Expressz, miért jutott eszembe kérdéshez. De egyiket sem másolja Foley, más a megoldása és a története is, de kellemesen eszembe juttatta ezeket a krimi klasszikusokat.

Nagyon tetszett a felépítése. Minden szereplő kapja a fejezeteit, amelyből lassan megismerjük az ő történetét. Ráadásul Foley úgy építkezik, hogy mindig éppen csak egy kis dolgot fed fel. Így folyamatosan húz előre, mert az ember kíváncsi, hogy akkor most mi is a násznagy titka? Mit nem fedett még fel a menyasszony legjobb barátjának felesége? Mibe betegedett ennyire bele a menyasszony húga? Egyre csak halmozódnak a titkok, amelyeknek az olvasó sem tudhatja a megoldását, és a rejtélyekből megépül a regény, hogy a tetőpontra megkapjuk a választ és együtt érezzünk azzal, aki majd lesújt a késsel.

Az időszerkezet is ötletes. A jelen síkja az esküvő, a gyilkosság. Ehhez képest az egyes szereplők múltbéli fejezeteket kapnak, amelyekben akad bőven visszaemlékezés – így az idő rétegei is egymásra rakódnak. Minden összeér abban a pontban, az idő terén is, amikor a gyilkos lesújt a késsel.

Bőven van benne tragikus történet, akadnak meglepő csavarok. Nem egy olyan szál volt, akinek meglepődtem a kiderülő igazságán. Mondjuk, a legvégére azért már volt egy olyan érzésem, hogy nem hiszem el, hogy ezért is az okolható, akit majd meggyilkolnak a jelen idősíkjában. De tényleg: ha valakinek valami traumája van, tuti, hogy azért valamiképpen ez a személy a felelős. Az már azért kicsit túlzás…

Bírtam a szereplők felépítését. Koránt sem szerettem meg mindenkit, de meg tudtam érteni őket. Nincsenek vegytisztán jó emberek benne, de jobbak és rosszabbak azért akadnak. Szépen le van vezetve, hogy a múltjuk hogyan formálta őket. Szembenézés vár mindenkire, és a végére olyan érzetem is volt, hogy nagyjából mindenki megkapta, amit érdemelt.

Gyorsan olvastatta magát, szórakoztató is. Foley jó mesélő és éppen annyira láttatja a tájakat, a szereplőket, amennyire kell. Nincs túlírva, jól szerkesztett regény.

Egészen rákattantam. A vadászpartit is beszereztem, vagyis Foley-t még biztosan olvasok.

Foley: Vendéglista – Mint thriller: 80% bár nem igazán nyomoznak, az időszerkesztése és a motivációk, rejtélyek felépítése nagyon olvastatta.

Szubjektíven: 95% bírtam, ahogy a végsőkig van feszítve a rejtély és ahogy az igazságok kiderülnek – ha túlzás is, hogy minden oka egy személy.