Nyaralós, titkokat feltáró, gyilkosság körülményeit felfedő.

A barátokat a közös oxfordi évek és a csapat lelke, Amanda köti össze. Ő volt az a gazdag és ragyogó szépség, akinek a fényéből mind szerettek volna kapni. A szintén nagyon vonzó Julien, aki feleségül vette és befektetési bankárként igyekszik fenntartani a megszokott életszínvonalat. Samira (az egyetemi szerelmével, aki már a férje és a gyereke apja) és Katie, az egykori szobatársak. Mark, aki rajongott érte és a hozzá külsőben hasonlító Emmát vette feleségül. Nick a párjával, akinek elnézték, hogy meleg. Minden évben, a diploma óta együtt töltik a szilvesztert, és idén Skócia egy vadregényes tájára mennek el ünnepelni. Ám régi és fájó titkok kezdenek el felszínre törni, újév napjára valaki el is tűnik. A szintén a múlttól szenvedő helyi személyzet igyekszik megtalálni az eltűntet, majd választ találni arra, kinek köszönhető, hogy olyan állapotba került, amilyenbe.

Lucy Foley ezen kötete jelent meg előbb, de én előbb olvastam a Vendéglistát. Most jár is az agyam, hogy jobban tetszett-e volna, ha ezzel kezdek. Mert most nagyon azt érzem ki belőle, amiben egyezik azzal a másik regénnyel. Nagyon egyező sémát követnek – sokkal jobb lett volna, ha több időt hagyok a két regény között.

Krimi, amely két fő kérdés köré van rendezve, melyek váltják egymást. Először azt nem tudjuk, ki tűnt el. Hóvihar van, veszekedés volt, és úgy van megírva a könyv, hogy csak utalások vannak. Miközben megismerjük a szereplőket és a múltjukat, a jelenben húzza az agyunkat a kérdés, hogy kinek esett baja. Foley a végsőkig fokozza a kérdést, szinte már a múltból is tudjuk, ki az eltűnt, mire a jelenben felfedik a hollétét. Utána pedig az marad hátra, hogy kinek köszönhető az állapota.

Ebben van nyomozás is, hiszen van két külsős szereplő, akiknek az lesz a dolga, hogy megtalálják a válaszokat. A gondnok, Heather és a helyi vadász, Doug igyekeznek mindent megtenni. Amatőr nyomozók, leginkább belebotlanak dolgokba, de ők tartják mozgásban az eseményeket és nélkülük másképpen alakulna a történet vége is. Foley még azt is megjátssza, hogy van egy másik bűnügy is a környéken, amit belesző ebbe a sztoriba, és jó nagyot csap azzal, ahogy a szereplőkkel rájövünk, melyik nyom melyik esethez vezet.

Jó eszköze az idővel való játék. Ahogy a Vendéglista, ez is megosztja az idősíkokat. A jelenben haladunk Heather és Doug oldalán az igazság felé, miközben párhuzamosan megismerjük a korábban a nyaralás alatt történteket, és a szereplők a saját fejezeteikben a saját múltjukból is hoznak jellegzetes, sok mindent felfedő eseményeket. Az egész halad a nagy leleplezés felé, ami itt kettős. Az egyik csúcspont, amikor odaérünk, ki tűnt el, a másik, amikor azt is megtudjuk, pontosan hogyan és mi történt. Jól van felépítve, logikusan és szépen összeérnek a szálak, csak nagyon eszembe juttatta a Vendéglistát…

Izgalmas a kötet a szereplők miatt. Mindenkinek van titka, mindenki tud olyasmit, ami majd meglepi az olvasót. Foley nem egyszerű emberekről ír, itt mindenki elég összetett és többrétegű. Vegyük csak Amandát! Kivételezett, gyönyörű, kedves és egy csomó jó dolgot el lehet róla mondani. Ugyanakkor lusta és rossz értelemben kivételezett is, meggondolatlan és nagyon ért hozzá, hogy mások lelkébe taposson. Foley nagyon elkapta, hogy mennyire sokféleképpen viszonyulnak hozzá a barátai is. Itt bizony belefér egy kapcsolatba, hogy egyszerre szeressék és irigyeljék, néha már gyűlöljék is egymást.

Talán csak Doug és Heather mások, nekik inkább tragikus titkaik vannak és nincs olyan sötét oldaluk, mint a többieknek. Szép vonal is, ahogy a közös nyomozás során elkezdenek nyitni egymás felé és a szerző ad nekik egy esélyt, hogy együtt talán kitalálnak abból a sötétségből és fájdalomból, amiben addig beragadtak.

Jól olvasható, olvasmányos a kötet. Nem csak a cselekmény zajlik, de a szereplők lélektanát is mutatja, miközben életre kelti a helyszínt is. Leginkább talán karakterközpontú, de a cselekmény és a világépítés is megvan. Érthető, kellően érzelmes is.

Jó könyv, tényleg kár, hogy folyton a Vendéglistával mértem össze. És van egy terület, amiben nagyon a másik tetszett jobban. A Vendéglista végén megvolt az érzetem, hogy kb. mindenki megkapja, ami jár neki. Itt nincs ilyen elengedés, inkább zavart, hogy kinek mi jut a végére. Sokaknak sokkal rosszabb, ami kellett volna. Nem érzem úgy, hogy az ügy után helyreállt volna a világ rendje.

Remélem, ha jön még a szerzőtől kötet, abban már más lesz a séma. Tetszett, de ne legyen minden könyve ugyanolyan szerkezetű…

Foley: Vadászparti – Mint krimi: 75% jól felépített történet és összetett szereplők, hangulatos és sodró sztori.

Szubjektíven: 70% a történet és a karakterek tetszettek, de nagyon olyan, mint a másik Foley-regény kevésbé elfogadható véggel.