Családi történetes, céget vezető, divat iparos.

Dávid szülei egyetlen, imádott fiaként nevelkedett. A szocialista rendszerben is jól tudtak élni, bár a családi múltban volt olyan, amit jobb volt elrejteni. Az apja a tudásával emelkedett fel és lett jól fizetett mérnök. Az anyja is jó volt a szakmájában, és a szépsége rejtette azt is, hogy felmenői között bárók és hercegek voltak. Dávid a legjobb iskolákba járhatott, és alkut is tudtak vele kötni: megszerezte a diplomát, majd szabad kezet kapott, a szenvedélyébe is belekóstolhat. Így köt ki a ruháknál és a divatnál, a színérzéke egészen kiskora óta nyilvánvaló volt a családnak. Egy párizsi ösztöndíj pedig egy más rendszerbe is utat nyit, ahol felfedezheti önmagát és megnézheti, mi van a saját világán túl. Sokat tanul, sokat érik, de hazatér. Otthon akar valaki lenni, és miközben egyre építi a márkáját, nevet szerez a világban és otthon is, a családi életének is megvannak a maga hullámvölgyei, titkai és örömei.

Ez egy olyan regény, ami jól példázza, hogy mit is jelent az igaz történet alapján. Náray Tamás nem önéletrajzi regényt írt, de sok elemet felhasznált a saját életéből és beleépítette Dávid történetébe. Így magáról is sok mindent elmond, ugyanakkor nem róla szól, ez egy szórakoztató regény.

A történet két nagy részre bomlik és érdemes is két részre szedni, mert nagyon más a kettő hangulata és a története is. Az első inkább családtörténet, amiben elhelyezi Dávid gyerekkorát és ifjú éveit. Végig körbeveszi egy védő és szoros családi burok, aminek a történetét is mélyen beszéli el.

Több generáció sorsa elevenedik meg, és vezet el egészen a fiúig. Közben látjuk a társadalmi változásokat és azt is, ezeket hogyan élik meg és túl a felmenők. (Az különben kiemelendő, hogy a sorok között milyen sok arcát meg tudta mutatni a kommunista rendszernek. Hozzám közelebb hozta, milyen lehetett abban a környezetben élni.) Számomra ez mind szépen aláhúzta, hogy meghatároz minket, honnan jövünk és milyen örökséget kaptunk. Dávid személye, szenvedélyei mind mélyen gyökereznek a család történetében, a rokonokban.

Bár szerettem a történeteket, és sok nagyon szerethető alakot épített fel Náray, azért az időszerkezet nem nyerte el a tetszésem. Nincs bajom az idősíkok váltakozásával vagy a flashback elemekkel, de itt nagyon szét van törve az egész múlt. Nem is nagyon látok logikát abban, hogy az egyes múlt kockák miért ott vannak elhelyezve, ahol. Nincs linearitás. Pl. az egyik részben Dávid anyjáról azért pletykálnak, mert csak egy gyereket szült. Jóval később derül ki, hogy a szülésbe majdnem belehalt és orvosi oka van, hogy Dávid egyke.

Megvannak a szappanoperás elemek, amelyeket már a Zarah regényekben is szóvá tettem. Cili szála egy az egyben ilyen a történet végén megjelenő Andrew-val. Itt jobban toleráltam őket, talán azért is, mert a regény II. fele valami egészen mást képvisel.

Az a szakmai rész, Dávid karriertörténete. Ugyan ott van Péter, a szerető társ, de nem szerelmi történet, a megismerkedésük és kapcsolatuk is belefért egy bekezdésbe. Itt az van felépítve, hogy Dávid mennyire jó abban, amit csinál, és milyen szenvedéllyel dolgozik. A divat, a profizmus történetei ezek. Mellette egy érzékeny ember portréja is, aki hatalmas szeretettel fordul az állataihoz és meglepően szerény minden sikere ellenére.

Ahogy a Zarah, ez a történet is ízléssel lett megírva. Ugyan egyes történet elemeket és részleteket boncolhatok benne – szegény Jin és Jang esete trauma volt nekem is, de azért túlzásnak érzem Dávid innen meginduló egészségügyi romlását. Ahogy az is kész, hogy Péter milyen könnyen felszámol majd mindent. Vagy az, hogy még az sem került bele, hogy Dávid tudott-e arról, hogyan repült el Cili. (Szerintem nem, kétlem, hogy egyáltalán nem tartotta volna a kapcsolatot a gyerekével, ha tudja, hogy Cili nem ment el az abortuszra.)

A második fele húzta fel igazán nekem, de az egészben voltak emlékezetes részek.

Náray: Az utolsó reggel Párizsban – Mint karrierregény: 70% érzékeny csalás- és karakterrajz, igényes mesélő – ha az idősík halmozás sok is.

Szubjektíven: 65% néhol vannak hiányérzeteim és az első rész időkezelését nem szerettem, de egy jó sztori és érdekes a divatvilág a kulisszák mögül.