Fülszöveg: 

„Van ​egy bizonyos idő az életre, és van a halálra. A kettő között van idő emlékezni” – írja a százesztendős Violeta Del Valle unokájának, Camilónak. Az asszony, aki 1920-ban született, abban az évben, amikor a világszerte pusztító spanyolnátha-járvány elérte Dél-Amerika partjait is, 2020-ban, a koronavírus-járvány idején, a halálos ágyán számot vet életével. Unokájának írt visszaemlékezésében megelevenednek a huszadik század viharos eseményei: pandémia, gazdasági világválság, háború, politikai harcok és társadalmi küzdelmek, egy gyorsan változó világ legfontosabb pillanatai. Mindeközben a sorok között kibontakozik egy kivételes női sors, egy olyan asszonyé, aki az őt ért tragédiák és veszteségek dacára mindvégig próbált hű lenni önmagához és harcolni azokért, akiket mindennél jobban szeretett.

Szerintem: 

Élettörténetbe ágyazott történelem – avagy Allende úgy tudott mesélni egy asszony küzdelmeiről, szerelmeiről, hogy közben

megmutatta azt a világot, amelyben élt. Ez a zsáner így üt igazán: fikció, de megidézve egy kort és annak hangulatát.

A keret is jól működik: egy vallomás az unokának, folyamatosan magyarázva és megszólítva őt. Nem kicsit kelt olyan benyomást, hogy nem is Camilo a címzett, hanem Violeta nekünk meséli el, ki volt ő és mi minden történt vele.
Allende nem él vissza azzal, hogy az idős asszony koránál fogva tudja, hogy mi hova fog vezetni. Mit lehetett volna másképp kezelni. Nem akar kimagyarázni semmit, nem keres mentségeket és nem is okoskodik a múlton merengve. A saját nézőpontjából, őszintén vall a leendő papnak. Azért az fura is, erre megjegyzést is tesz egyszer, hogy leendő papnak, egyben unokájának a szexuális életét taglalja.

Az életpályán két fontos tényező létezik: az egyik a szerelem. Violeta életében megvoltak a meghatározó férfiak és különféle viszonyok is kerülnek megjelenítésre. Az első férj, Fabian német származású volt és gyerekkori ismerősből vált egyre többé. Bár itt Violeta nem győzi hangsúlyozni, hogy az részéről nem szerelem, kényelmi megoldás volt. Az ébredő szexualitását meg tudta vele élni, jó barát volt, és bízhatott benne, hogy Fabian majd el is tudja tartani. Nem véletlen, hogy amikor jön a szenvedély, Violeta mindent félredob érte. Ha Fabian válni nem is hajlandó, Violeta elhagyja és a szeretőjével él, neki szül gyerekeket.
Csak fordulnak a viszonyok – az első kapcsolatban a férfi futott a nő után, ő szeretett jobban. A másodikban Violeta kerül ebbe a helyzetbe, és meg kell élnie, milyen egy csalfa és megbízhatatlan férfi párjának lenni.
A későbbi kapcsolatok ennek töredék súlyát sem kapják – mert ez a fontos tengely: a kényelmi házasság és a szenvedélyes viszony ellenpontjai.

A háttér pedig folyamatosan a korszak. Közvetlenül hatással lesz a Del Valle család életére a gazdasági világválság. Nem egyszerűen elszegényednek, de az apa öngyilkos lesz, a család nőtagjai vidéken próbálnak túlélni a legidősebb fiú támogatásával. Megjelennek az olyan kérdések, mint a rasszizmus és az elfogadott társadalmi rangsor. Violeta családja kikéri magának, hogy indián őseik lennének, büszkék spanyol felmenőikre. Ugyanakkor alsóbbrendűnek tartják magukat a közvetlen és fehér Európából érkezetteknél – ezért olyan nagy szó, hogy a kb. árja német Fabian elvenné a lányt. De felmerül a drogbiznisz, a forradalom és sok más is. Violeta soha nem a történelmi események fő sodrában van, de figyelemmel kíséri, hat rá.

Egyszerre előnye és hátránya is, mennyire emberi és milyen gyarlóságai vannak a szereplők. Violetával kb. végig tudtam szimpatizálni, ha neki is voltak meredek lépései. Ahogy egy évek óta és fix házasságot megcsalással robbant szét, de jobban fájt, ahogy a lánya unokája élete értelme, de a fiától született unokákkal, azzal a családdal nem is foglalkozik. Jobban ki se tudná mutatni, ki a kedvenc. De a nőcsábász szerető, vagy az egész életében egy leszbikusra váró bátyja. Nincsenek igazi gonoszok benne, de hősök sem. Emberiek, hitelesek, de senkit nem szerettem meg igazán. Nincs hagyományos értelemben vett hős benne.

Nagyon személyes, átélhető. Talán még azt sem sütné rá, hogy női regény. Hiába női főszereplő, szerelmek és családtörténet, elég sok minden akad benne, ami bárkinek érdekes lehet. Akár a kapcsolati rendszerek, akár a történelmi elemek.

Idézet: 

Az a mese, hogy a törvény és Isten előtt minden ember egyenlő, hazugság, Camilo.