Űrlényes, harcos, életért futó.
Ripley, Newt, Hicks hibernálva halad az űrben, míg rájuk nem talál pár tengerészgyalogos. A bázison megkezdik a gyógyításukat és az ébresztésüket, de Ripley súlyosan sérült, őt még nem ébreszthetik fel. Newt és Hicks viszont 
élednek, gyógyulnak és rendszeresen látogatják a nőt. Ám a hajón nem csak ők utaztak. Felfedezik a xenomorfok tojását is, amire a tudósok azonnal le is csapnak. Meglátják benne az esélyt, hogy egy tökéletes fegyvert készítsenek. Tanulmányozni kezdik, keltetnek, és hamarosan már biztosak benne, hogy ez valamiféle mesterséges létforma, egyetlen céllal: a teljes megsemmisítés. Ezek vadászok és minden életre veszélyesek. Amikor elszabadulnak, meg is lepődnek, hogy milyen gyorsan és végzetesen válnak az emberek prédává. Hicks pedig megragadja a kezdeményezést, és mint olyan férfi, aki már egyszer túlélte a lényeket, most is harcba indul.
Két olyan sci-fi horror sorozat van, amely még a gyerekkorom előtt futott nagyon be, de újjáélesztették és utólag bekapcsolódtam. A Predator és az Alien. Közös univerzumba is belehelyezték őket. Kinek melyik az ijesztőbb? Az én szavazatom a Predator kapja. Szerintem egy halálos és okos ellenfél az ijesztőbb, bár lassan megértem azt is, miért jól bevált horror gonosz a xenomorf is. Csak pár regény kellett hozzá.
Ez a kötet azért érdekes, mert filmes kötet és mégsem. Forgatókönyv az alapja, de aztán mégsem ebből készült el az Alien 3, de most regényként elolvashatjuk.
Számomra kellemes meglepetés volt, hogy Ripley karakterét pihenteti és Hicks kapott nagyobb szerepet benne. Talán hagyományosabb akcióhős, de emberivé igyekeztek írni őt is. Ahogy gondoskodik az emberekről, védi a kislányt és hasonlók. Azt nem mondanám, hogy a múltjáról többet megtudtam volna, vagy közelebb hozta volna a szereplőt, de egy filler epizódnak mindenképpen elment.
A felépítése is követi a már ismerős formátumot. Nem csap le azonnal a rettenet, szépen felkészít addig és kidomborítja a sci-fi szálat. Ebben is benne van, hogy a fegyverkezés, nagyvállalati érdek milyen mélyre vezet. Részleteibe belemegy a xenomorf DNS-ében, és kifejezetten szerettem az elméletet, hogyan jöttek létre és miképpen alakítsák tovább – majd elszabadulva hogyan kezdi el saját magát módosítani – attól a madagaszkári makis résztől nem csak az egyik női szereplő lett rosszul… szegény makik. Nem az a mélyen tudományos szöveg, ami kemény sci-fivé tenné, de vannak benne alapok és ad témát.
Aztán persze a lények elszabadulnak, gyorsan szaporodnak és csak ölnek és ölnek. Közel van egy hentelős horror világához, de annál jobb ízléssel és kevesebb részlettel van megírva. A vér mondjuk folyik, de nincsenek részletezve a kiszakadó belek, szétzúzott fejek meg hasonlók. Ez még a szórakoztató és nem az elborzasztó szint.
Nem irodalmi mélységű, de azt szerintem nem is keresi benne senki. Elég dinamikus, ha kissé hosszúnak is találtam a felvezetést. Ez része az Alien miliőnek, így azért annyira nem fájt. Az már inkább, hogy sok szereplőt mozgat, de annyira nem karakteresek, hogy tudjam melyik ki, és éppen kit gyilkol le egy alien.
Nem is mély tartalmat keresek benne, de azért egy gondolat nagyon meg tudott benne ragadni. Hogy ez a végső háborút kezdi el: az emberek a xenomorfok ellen. Mindenkinek össze kell fogni, vagy az új csúcsragadozó elvesz és megöl mindent és mindenkit.
Filmen is megnéztem volna, de örülök annak is, hogy legalább el lehetett olvasni.
Cadigan: Alien 3. Az eredeti és ismeretlen történet – Mint horror: 70% felismerhető benne az Alien filmek felépítése, sci-fi elem is van, és a végére jön a vérfürdő.
Szubjektíven: 55% díjaztam, hogy Hicks a főszereplő, a horror adag is pipa, de valamiért nem kötött le.
