Fülszöveg: 

Csak annyi közös volt bennük, hogy mindnyájukat zsarolással kényszerítették a meló elvégzésére. Most azonban csapattá kell válniuk, ha nem akarnak lebukni.

Az újonnan alakult banda – egy veteránból lett renegát, egy alvó Militech-ügynök, egy vérbeli kocka, egy terapeuta, egy techsebész és egy technikus guru ugyanis végrehajtotta a lehető legnagyobb balhét: kiraboltak egy titokzatos tartályt szállító Militech konvojt. Csak az a bökkenő, hogy egyikük sem tudja, mi a rejtélyes rakomány rendeltetése, és hogy meddig ér el titokzatos megbízójuk keze. Az óra ketyeg, közeleg a következő halálos bevetés időpontja, és ha a szedett-vedett társaság nem tanul meg előtte együttműködni, végük van. Night Cityben pedig a börtönnél sokkal rosszabb sors is várhat a bűnösökre.

Szerintem: 

Hullámvonal. Az elején nem nagyon tudtam mit kezdeni a történettel, majd elkezdett

tetszeni és a végére megint elvesztettem a fonalat. Bajban is vagyok, hogy ez most tetszett vagy sem.

Az alap egy rablás és annak minden következménye. Összeszednek egy csapatot, ahol minden csapattagnak van valami problémája. Elvégzik, de célpontokká válnak. Így újra össze kell állniuk, hogy megfejtsék, mit is kellett ellopniuk és hogyan mentsék meg az életüket. Nyomoznak, harcolnak, mindenki a maga erősségeit használja ki. Mindig akad valami akció is, hiszen folyamatosan veszélyben vannak a szereplők. Night City különben sem egy biztonságos hely.

Csak aztán a vége mindent képes átértelmezni, és azt nem tudom eldönteni, hogy tetszett. Akkor, a végén derül ki, hogy miről is olvastunk igazán. Hogy van egy minden mögötti igazság, amit csak akkor lehet megismerni. Töprengek is rajta, volt-e valami utalás, amiből kitalálhattam volna, mi jön – talán egy, de több nem rémlik. Lehet, ezért kell majd egyszer újraolvasnom?

Azt is nehéz besorolni, hogy a szereplők jók vagy rosszak. Bűnözők, törvényen kívüliek. De megvan a világuknak a saját erkölcse, és náluknál sokkal rosszabbakkal kell szembenézniük. Talán az antihős címkét megszavaznám nekik. Aztán szereplője válogatja, hogy mennyire sötét vagy csak kisiklott személyek. Ami közös, hogy vannak saját tragédiáik. Hogy az igazán romlottak a történetben a nagy cégek, nagy vagyonok emberei. Akik aztán minden fölött állnak, és kb. mindent megtehetnek bárkivel.

A főszereplő csapat minden tagjának van saját története. Annyira meg is vannak különböztetve, hogy tudtam kedvencet választani. Zor, az egykori katona. (De a dokit is bírtam, aki az új műtőkezére spórolt.) Fokozatosan derül ki a múltja és kifejezetten bírtam, ahogy a történet előmenetelével kezdett kiderülni, hogy nem véletlen a csapat összeállítás és a saját kis titkaik, a múltjuk is összekapcsolja őket. Zor esetében saját memóriáján belül is voltak komoly lyukak: nem tudta, hogy és miért változott az élete, pl. miért szedette ki magából a katonai specializációkat. (Egy ponton majd a dokival visszarakatja, különben.)

Cselekményközpontú történet különben, az akció és a személyes történetek a lényeg. A világépítés kapcsán voltak is kérdőjelek. Igaz, itt jön be az, hogy ez egy játék világában játszódó történet. Cyberpunk 2077. A játékkal nem játszottam, a sorozatot sem láttam – mert úgy rémlik, már az is van. Két képregényt olvastam az univerzumból, és azt vettem észre, itt is: úgy van kezelve ez az egész, hogy az olvasó ismeri ezt az univerzumot. Aki meg nem, az úgy jár, mint én. Próbálja morzsákból összerakni, hogy milyen is ez a Cyberpunk 2077 világkép.

Érthető különben a történet, nincs elszállva a jövőbeli eszközökkel vagy azok neveivel. Azért volt olyan, hogy nagyon néztem, milyen technikát kellene ismernem, de alapvetően értelmezhető a szöveg és az elnevezései. Szórakoztató sci-fi, nem akar elidegeníteni vagy szépirodalmi lenni.

Más véggel talán jobban is tetszett volna, így azért megosztóbb a végeredmény. Még emésztem is.

Idézet: 

Ha belegondolsz, csupán haldokló hús vagyunk. Az élet egyenes út a halálba.