Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Fehér: Az írnok rubingyűrűje

2022. május 07. - BBerni86

az_irnok_rubingyuruje.jpgFülszöveg:

„Milyen kiterjedései vannak az időnek? Van-e előbb és van-e utóbb? Van-e ötödik, hatodik, hetedik érzék? Azt mondhatom valamire, hogy nem hiszem, de azt nem mondhatom, hogy nincs. Lehet-e puszta akarattal a vasat meghajlítani? Egy gyilkolásra emelt kést gombostűvé zsugorítani? Az égen megállítani a Holdat? Lehetséges-e, hogy Hapi, a krokodilfejű istennő háromezer évben egyszer szabadon engedje kőkazamatájából az írnokot? Mindenre mondhatom, hogy hiszem, vagy nem hiszem. Semmire se mondhatom, hogy nincs.”
… És Hapi istenasszony kiengedi az írnokot, hogy elinduljon csodatévő rubingyűrűjével, hogy találkozzon a szerelemmel, a jósággal, a gonoszsággal, a huszadik századdal.

Szerintem

Bevallom, valami nagyon másra számítottam. Történelmi regényre. Az írnokról és Egyiptomról nekem beugrik a híres szobor, és már várom is mellé a fáraót, a piramisokat meg az ókort.

Ehhez képest Fehér Klára valami egészen mást írt. Istenes tanmesét? Talán. Példázatnak működik nálam legjobban. Több idősíkon, több történetet vegyít, de a legtöbb teret Abu Hasszán története kapja. Ő az, aki megkapja a varázsgyűrűt kölcsönbe. A szegény, de tisztességes férfi jobb életet teremt magának és családjának, de az istenek vetélkedésének ő lesz az áldozata. Kap egy kis hatalomvágyat, szenvedélyt és meg lehet nézni, mi marad az életéből. A hatalom és a vagyon korrumpál – itt több téren is láthatjuk ezt. Abu Hasszán élete minden területén elbukik és megromlik – a végére szegény, de szeretett családapából zsarnok gyilkos lesz.

Egyiptomi istenek játszmája van a háttérben: Széth, a sötétség és gonoszság ura örömmel dönti az embereket nyomorba és halálba. Hapi mentene, akit tud, őrzi a Holdat és feltartóztatja a sötét istent. Még akkor is, ha ő maga is kénytelen igazat adni Széthnek. Minden szereplő életével/halál utáni életével azt bizonyítja, hogy Széth látja jól. Az emberek önzők, tönkretesznek maguk körül mindent és kicsinyesek, rosszak, nem érdemelnek kegyelmet. Hapi is látja ezt, de benne van remény. Az örök jó és rossz, bár az egy modernebb közelítés, hogy ők nem is igazán ellenfelek, de egymás mellett léteznek és a más céljaik miatt egymás ellen dolgoznak. De nem gyűlölik egymást, kifejezetten jókat beszélgetnek. Szintén a tanmesét emelném ki – ők elmélkednek az emberiség, az emberek milyenségéről. (Közben az ókori egyiptomi mitológia egy szeletét is megismerhetjük általuk.)

Akkor már két kört ki is végeztem, mert körkörös a szerkezet. Nincs linearitás, maximum annyiban, hogy egy történet elindul és halad előre, bár inkább úgy érzem, hogy csak körbeér és közben találkozik a többi történetszál körével. Egy fiatal angol egy ásatásra kukucskálna be, és az idegenvezetője mond neki egy történetet. Az írnok lelke mulatna egyet, amíg Hapi védeni tudja a rá vadászó Széthtől. Ő adja a varázsgyűrűjét a szegény földművesnek. Közben Széth meg Hapi nézik, mit művelnek – Széth példázza az igazát Abu Hasszán életével. Egy végtelen éjszaka, benne több történet. Talán kicsit fura is ettől, nem is nagyon érteni az időszerkezetet, de elég Tenet után már nyitottan állok az ilyen idősík keveréshez is.

Az már jobban zavart, hogy úgy tűnik, mintha a történelmi korok is keverednének. Egyrészt, vannak modern eszközök, mégis, mintha Abu Hasszán története a középkorban vagy még régebben játszódna. A mikor, amire nincs jó válasz. A világképe a zavaros. A szegény paraszti életmód simán elmenne az ókorba is, a sivatagi rablókat teveháton se éppen modernnek mondanám, de vannak kocsik és tévé is. Hogy jön ez az össze? Nekem ez volt zavaros.

A szerző stílusa tudja kissé ellensúlyozni. Rengeteg utalást használ, több szinten is. A saját történetét is előre- és hátra utaltatja – pl. a menyasszony megnyugtatására az elején pont olyan női neveket dob be Tom féltékenység csökkentőnek, akik majd meg is jelennek a történetben. De a világ- és magyar kulturális utalások is ott vannak benne, és élvezettel fejtegettem őket. Csak kettőt emelnék ki: a szerelem erejéről írt összefoglalót, és amikor Széth példázza az emberi rossz természetet. Ahogy oda be tudja dobni a kötelezőket…
Nem is tudom, nevessek-e azon, ahogy az egyik ókori egyiptomi isten megkérdezi a másiktól, hogy kölcsön adja-e neki A Pál utcai fiúkat, miután volt egy vaskos Légy jó mindhalálig utalás is. (Nekem már csak azért is melengette a szívem, mert azt emelte ki belőlük, ami engem is szíven ütött. Emberi és gyermeki kegyetlenséget, valami mélyen fájdalmasat.)

Vissza egy gondolattal. Fehér Klára olvasmányosan ír. Tom Hughes történetét leszámítva – az túl semmilyen – izgalmasan és érzékletesen elbeszélt, könnyen olvasható és gördülékeny a regény.
Plusz, ez egy olyan regény, ami gondolatébresztő. Lehet róla beszélni – jobban is talán, mint olvasni.

Nem bírom megállni – Tom Hughes? Ok, a regény a korábbi, de nekem a színész ugrott be azonnal a Victoria sorozatból…

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr717805691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása