Fülszöveg: 

A könyv nem regény, hanem erős idegzetű olvasóknak való dokumentumkötet. Minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosáról szól, aki Magyarország legnagyobb földesurának özvegye volt. Hatalmas birtokán kínzókamrákat készíttetett, és százával ölette meg áldozatait.
Véreskezű szörnyeteg, könyörtelen tömeggyilkos…? Vagy csak egy szerencsétlen asszony, akinek tudatát a kicsapongó és elmebajos ősök terhelték meg?

Szerintem: 

Báthory Erzsébet azon kevés magyar között van, aki világszinten ismert. Mennyire megalapozott a démoni híre, vagy a korának áldozata volt? Nemere látszólag ennek a kérdésnek a nyomába ered. De csak látszólag.

A helyzet az, hogy hiába utal arra, hogy koncepciós per is lehetett, ennek lehetőségét kicsiben sem vizsgálja meg. El van könyvelve nála, hogy Báthory Erzsébet szörnyeteg volt, és ennek rétegeit építi szépen fel. Renget alkalommal kiemeli, hogy a rokon házasságok miatt terhelt volt a család és bennük volt az őrület. Némelyik példáján inkább nevetni tudtam volna, mint komolyan venni. A rokon, aki a szeretőjével végzett a férjével és aztán hozzáment a fiatalabb, szeretett férfihoz? Bűnözés, de korántsem őrület.
Ebből húzza fel azt az elméletet, hogy Báthory Erzsébet szadista volt. Elveti, hogy a szépsége miatt vérfürdőzött volna – hiszen eleve egy csúnyácska nőről van szó nála – inkább abban lelte örömét, hogy másokat kínzott és kínzatott. Olyan jeleneteket ír le, hogy egy horror regényben is megállná a helyét. Kannibalizmus, halálra verés – a csúcs az, hogy a szolgálólányokat a kedvenc szolgái felvitték a betegágya mellé és ott verték agyon, mert jobban lett a sikolyaiktól. Azért 300 év távlatából ezt tényként leírni…
Majd a korszak társadalmi hierarchiájával is megtámogatja az elméletét: a nemesek tettek a szolgáikkal, amit akartak. Első éjszaka joga, halálra verés – ha nem mentek át tömeggyilkosba, senki nem foglalkozott ezzel.

Az elméletét tehát több oldalról alátámasztja, még logikusnak is mondanám a levezetést. Gondosan szerkesztett, alaposan felépített történet.

Csak. Nyoma sincs a másik oldalnak és lehetőségnek. Nagyon is lehetett koncepciós per – a Habsburgok, a Thurzó-család is vizsgálható lett volna, de itt ilyen nincs leírva. Egyoldalúnak érzem azt is, ahogy buta, jelentéktelen nőnek van leírva Báthory Erzsébet: a férje halála után kemény kézzel vezetni tudott egy ekkora birtokbirodalmat. Egy olyan egyszerű és tanulatlan nő, aminek be van állítva itt, hogy lett volna arra képes?
Vagyis, túl egyoldalú a kötet nézőpontja.

Másrészt, hol vannak az igazi tények? Dokumentumok, bármilyen bizonyíték? Még csak Báthory Erzsébet élete sincs rendesen megírva benne, csak szépen sorakoztatja a lélektani jeleket és az elméletét alátámasztó lehetőségeket. Vagyis, a hitelesség mellé sem tudok pipát tenni.

Tudtam benne értékelni, hogy az elméletét szépen alátámasztja. A családot, a kort, egy lehetséges személyiséget is ábrázol. Logikus. Viszont, túl egysíkú és hiteltelen is. Ha már Báthory Erzsébet magánélete a címe, többet is elmondhatott volna az életéről és nem ilyen elfogultan…