Fülszöveg: 

1914-et ​írunk – a világ már annyiszor került a háború közelébe, hogy a New York-i lakosok csupán futó érdeklődéssel viseltetnek a dolog iránt.

Eliza Ferriday izgatottan utazik Szentpétervárra Szofja Sztresnajvával, a Romanovok unokatestvérével. A páros két évvel korábban, nyáron ismerkedett meg Párizsban, és azóta is kebelbarátnők. Eliza most élete utazásába vág bele, és hazalátogat Szofjával megtekinteni Oroszország csodáit: a drágaköves mozaikokkal díszített templomot, a cár Téli Palotájában tartott Rembrandt-képeket, a híres balettet.

Ám amikor Ausztria háborút üzen Szerbiának, és Oroszország uralkodói dinasztiája hanyatlásnak indul, Eliza még visszajut Amerikába, míg Szofja és családja vidéki birtokukra menekülnek. Túl kevés az alkalmazottjuk, így felveszik Varinkát, a helyi jövendőmondó lányát, ezzel azonban nagy veszélyt engednek a házukba.

Eliza az Atlanti-óceán túlpartján mindent megtesz, hogy biztonságba juttassa a forradalom elől bujdosó fehérorosz családokat. Ám amikor Szofja hirtelen nem küld több levelet, attól kezd tartani, hogy legjobb barátnőjével a legrosszabb történt meg.

Szerintem: 

Nehezen esett le, hogy ez miért sorozatrész. Az első 50-60 oldal alatt ezen gondolkoztam, mire egy mostani nagyon mellékszereplőben, egy lányban felismertem az első rész egy szereplőjét – csak ott már felnőtt és főszereplő.

Vagyis, tudom sorozatrészként nézni, de

annyira laza a kapcsolat, hogy nem kell ismerni az Orgonalányokat. Ez egy saját, külön regény és minimális a kapcsolat a részek között. Ha valaki inkább a téma alapján válogat, akár csak ezt olvasni is elég neki. Írhatnám azt is, hogy önálló regény, kár volt sorozattá formálni, de ok, egy család története kapcsolja össze, nagyon laza koherencia, de legyen.

Ehhez kapcsolnám hozzá, hogy éppen ebben találtam meg a gyenge pontot. Ahogy az Orgonalányok, ez is több nő történetét mondja el, ugyanazt a korszakot más oldalról megélve. Szofja orosz főnemes, Romanov-rokonsággal és jóképű katonatiszt férjjel és egy kisbabával. Eliza az amerikai barátnője, akinél látogatóban is járt. (Ő az összekötő kapocs, az ő lánya az a Caroline, aki később főszereplővé lép elő.) Varinka pedig a cselédjének felvett parasztlány. Az orosz forradalmat mind másképpen élik meg, és így három szemszögből láthatjuk mi is.
A gond az, hogy míg Szofja és Varinka története érdekes, abban van a dráma és a nagyobb személyes érintettség, Eliza nagyon kívül esik mindenen. Míg a másik kettő élet-halál harcot vív, ő a férjét gyászolja és aggódik, miért nem jön levele. Hiába jó ötlet, hogy 3 nézőpont a korszakról női szemmel, de a harmadik olyan semmilyen, hogy engem mindig kizökkentett. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy Eliza fejezeteit legszívesebben átlapoznám és csak azt olvasnám, ami az orosz nőkkel történik. Nem vesztettem volna sokat, ha az amerikai nőt kihagyom.

Az orosz fejezetek viszont nagyon lekötöttek. Martha Hall Kelly mindkét női hősét erőssé és túlélővé írta, akikkel érdekelt, mi lesz. Bár ellentétes oldalra kerülnek, és Varinka majd el is rabolja Szofja fiát és nem akarja később sem visszaadni, nem állítanám ellentétes oldalra őket, hogy jók vagy rosszak. Szofja egyértelmű is, hogy pozitív karakter. Ő küzd a családért, helytáll, elkényeztetett nemes létére meglepett, mit össze nem tudott hozni. Varinka pedig olyan háttérrel indul, hogy leginkább szánni tudtam. A szegénység egy dolog, de a családjában ott van Tarasz, aki rettegésben tartja, kihasználja és végig tartottam is tőle, mikor teszi teljesen tönkre vagy akár öli meg. Ami bűne lesz – hogy nem adja vissza Maxot –, nekem jóvá tette azzal, hogy eleve megmentette. Ha nem veszi magához, nem hazudja hogy az erdész és nem a grófi család sarja, rá biztosan halál várt volna. Szerette, nevelte – és a végére képes lesz lemondani is róla, visszaadni. Vagyis, én őt nem tenném a bűnös oldalra.

Negatív karakter különben is kevés van benne. Kelly pozitív alakok történeteit meséli, talán csak egy szereplője van, akiben viszont jóságot nehéz találni. Tarasz, aki már akkor nagyon ellenszenves, amikor csak annyit látunk belőle, hogyan él az erdőben anyával és lányával. A végére a szerző még fokozni is tudja, amikor Tarasz és Varinka teljes története kiderül – hogy Tarasz nem csak egy befogadott fiú, aki betegesen vonzódott a lányhoz. Egyben a lány féltestvére, aki megölte a közös apjukat, amikor az rájött, hogy a fia szexuálisan vonzódik a húgához. Tele van dühvel, erőszakos és kegyetlen, nem véletlenül válik a forradalmi szovjetek gyilkosává, külföldi ügynökévé a végére. Született gyilkos, aki bármikor robbanhat és pusztíthat.

A személyes történetek és küzdelmek vannak kiemelve, de az életutakat meghatározza a történelem alakulása. Így azért teljesen történelmi regénynek nem nevezném, de jó hangulatokat és történelmi életképeket fest.

A tempó kényelmes, belemerülős könyv. Megfog hangulatokat, érzéseket, és nem csak a kiemelt nőkét, de a korszak atmoszféráját is. Erős lélektani részekben, női hőseit igyekszik minél mélyebben ábrázolni. Így vannak érzelmes, belső részei is bőven. A történelem pedig ad olyan drámát, hogy érdekes is, miképpen lehet ezt felfogni, megélni.

Bár nekem Eliza érdektelenebb története lehúzta, az orosz szálak miatt bőven megérte elolvasni. Érzelem is van, dráma is, meg történelem is a háttérben. Így talán nem meglepő, hogy a sorozat harmadik része is rajta van a kívánságlistámon.

Idézet: 

És csak olvass továbbra is! A férfiak elhagyhatnak, de a könyvek mindig hűségesek lesznek hozzád.