Fülszöveg:

Miközben a Parlamentben éjszakai ülés folyik, Vitt Péter miniszter kicsinyke légyottra készül az Astoria szállóban az ellenzék titkárnőjével. Kezdetben minden terv szerint megy. Az elnöki lakosztály elegáns, a pezsgő száraz, a kagyló meleg, Tünde pedig érzéki és szexi bombázó. Atombombázó. Aztán mielőtt elszabadulhatna az orgia, elszabadul a pokol! Miközben a miniszter valami kellemes aláfestő zenét keresgél a rádión, Tünde egy hullát talál az ablakban. Mindketten pánikba esnek. Szinte maguk előtt látják a bulvárlapok szalagcímeit: „Egy hulla társaságában rendezett szexorgiát a miniszter és az ellenzék titkárnője.” Az ilyesmi általában egy karrier végét jelenti. A miniszter azonban nem esik kétségbe. Azonnal hívja titkárát, Galamb Sándort, és ravasz tervet eszel ki, hogyan szabadulhatnának meg észrevétlenül a hullától. A baj csak az, hogy ezen a szédült éjszakán mindenkinek épp az elnöki lakosztályban van valami elintéznivalója.

Szerintem: 

A miniszter félrelép. Az egyik legnagyobb hazai filmsiker volt. Nem is lep meg igazán, hogy a filmet átírták regénnyé és ki is adták – rengetegen szerették, még a DVD korszak előtt, és így könnyen a polcra lehetett tenni. (Bennem felmerült, miért nem az eredeti színdarabot adták ki, bár értem is. A filmet már átírták magyarra.)

A lényeg, film alapján készült könyv. A forgatókönyv volt az alap, így a film rajongóit tökéletesen kiszolgálja. Az ismerős poénok, párbeszédek – amit meg nem lehet eléggé körbeírni, ott van a filmből kivett képen, mint Dobó Kata melltartóban vagy a szobaasszony Arankaként.

A párbeszédek dominálnak, de igyekeztek leírni köré a cselekményt, és a helyszíneket. Azt remekül elkapták, ahogy nyomorult Bélát ki-be akasztják a szekrénybe, vagy, ahogy csattan a leeső ablak. Rengeteg a szituációs poén és igyekeztek is mindent visszaadni. A kedvencem különben Robi, a féltékeny férj váltásai az elkeseredett, zokogó férfi és a vérszomjas, bosszúra kész bokszoló között. Azok a leírások, ahogy Robi pattan és indul a Galamb-vadászatra…

Tény, tévében már láttam nem egyszer a filmet, és nehezemre is esik elvonatkoztatni. De nem is nagyon kell, ez nagyon a magyar filmre lett ráírva. Még olyan kis apróságokban is, hogy Kern mosolyát vagy Koltai hüledezését leírják. Nem is tudom, mit szól ehhez a könyvhöz, aki innen ismerkedik a történettel.

Humoros, végig tudom nevetni és eszméletlen párbeszédek, szerepcserék vannak benne. Vitt Péter soha nem adja fel, és összehazudik mindent szemrebbenés nélkül, nyomorult Galamb meg majd elájul mellette. Nem csak a helyzetek, nyelvi humor is van benne. Mint Galamb kitalált testvérei, Frédi és Béni, vagy a doktor Semmelweis álca. Bár, azért egy gonosz kis hang mondaná azt is a vállamon, hogy mégis mennyire sötét a Robi, ha simán beveszi a dr. Semmelweis nevet és szépen számba veszi a Frédi, Béni rokonságot anélkül, hogy leesne neki…

De, ami a komédián túl azért jobban zavar. Nem boldogító tény, hogy Vitt mindent megúszik. Akár a magánéletében, akár a parlamentben. Tipikusan az a figura, akit nem kellene hősnek beállítani. A munkáját nem veszi komolyan, több értelemben csaló és egy életművész. Ok, jó a beszélőkéje. De ezért ne menjen mennybe! Ha a regény humorát leveszem, csak a politikust látom a stiklikkel, akkor kifejezetten ellenszenves alak. Ha meg azon tudunk nevetni, hogy ilyenek a vezető politikusok, szerintem baj van.

De komédiának annyira működik… II. Rákóczi Lajossal, a bankóért mindenre kész portással vagy a némileg homofób igazgatóval, aki az Astoriába, és nem a Hisztériába szeretne végre rendőrt hívni. Szóval, kész vagyok minden rossz érzésem elengedni és csak nevetni. Esetleg a filmet is előkeresni – közben már megjelent DVD is, de a Netflixen tudtommal még nincs fent.

Idézet:

– És ki az a pasas a tolószékben? – lódult meg a bokszoló a tolókocsi után.
– Valakinek a bátyja – felelte Vitt, és még rá is bólintott.
– De kinek?
– Nekem – bökte ki Vitt egy pillanatnyi szünet után találékonyan. – Az én bátyám. Dr. Semmelweis felügyel rá.
– Mi baja?
A miniszter egy rövid hatásszünet után felsóhajtott, majd hitetlenkedve ingatta a fejét.
– Szegény Bandi… Elszállt az agya.
Odakinn a folyosón Galamb gyorsabb ütemre váltott a tolókocsival, mert úgy érezte, az ő agya is menten elszáll, ha még tovább kell hallgatnia a miniszter épületes magyarázatait.

Feszült csönd telepedett közéjük, míg végül Bakai a miniszterre meredve, bizonytalanul megszólalt:
– Én lennék a maga agyalágyult bátyja, a Bandi?
– Hát… – Vitt kínlódva bámult a poharába.
– Testvérek vagyunk? – tudakolta Bakai meghatott csodálkozással.
– Őszintén szólva… – Vitt letette a kezéből a poharat, és felsóhajtott. – Igen!
– Uramisten! – jajdult fel Galamb fájdalmasan.

– A rossz hírrel kezdjem vagy a még rosszabbal?
– Jó hír nincs? – jajdult fel Galamb.
– Az nincs.
Tünde összetette a két kezét, mintha könyörögne.
– Mi van? – esdekelt.
– A rossz hír, hogy a te férjed egy magándetektívet küldött utánunk.
– Ennél nem lehet rosszabb hír – vinnyogta Galamb.
– De. A magándetektív ott lóg a fogason.
Tünde és Galamb megrettenten néztek össze.

[…] –, ezért most a következő feladat vár ránk.
Galamb csaknem megfulladt a ropitól.
– Hát én a többes számban egyáltalán nem lennék olyan biztos…
– Jó… akkor a következő feladat vár rád…