Fülszöveg: 

Csak ​te meg én és egy DAL.

Emma Nolannek és Alyssa Greene-nek közös a célja: egy párként szeretnének mutatkozni a végzősök iskolai bálján. Csakhogy van néhány bökkenő – oké, lehet, hogy több is.

Alyssa még nem coming outolt. Nem mintha nem szeretne, de az anyukája a szülői munkaközösség tagja, és mindent elkövet, hogy azonos nemű párok ne vehessenek részt a bálon. Így Alyssának érthető módon nem nagy kedve van megbeszélni ezt vele. Hamarosan az egész város felsorakozik Mrs. Greene mögött, és nagyon úgy néz ki, Emma és Alyssa nem fognak boldogan élni, amíg meg nem halnak.

Egyszer csak a semmiből megjelenik két Broadway-sztár, akik hajlandók harcba szállni a lányokért (némi publicitásért cserébe). De amikor a jó szándékuk csődöt mond, Emmán és Alyssán van a sor, hogy megmutassák az indianai kisvárosuknak – no meg az egész világnak –, hogy a szerelem az szerelem.

Szerintem: 

Van egy szokásom. Ha valamiből van könyv is, azt előrébb veszem, mint az adaptációt. A The Prom azonban ennél cifrább történet. Hiszen, ez eredetileg

egy musical. Ami aztán több adaptációt kapott: filmet is, könyvet is. Most van ennek keletje, ugyanezt az utat járta be a Kedves Evan Hansen is. Így is maradtam annál, hogy először olvasok, se musical, se film, noha a musical az eredeti.

A regényben különben nagyon tudom érezni, hogy a musicalben hol lehet a szünet, mikor vannak a nagy dalok. A fordítónak azonban jár egy nagy pacsi, mert mégsem lett olyan értelemben musicales, mint a már emlegetett Evan. Nem emelt be dalokat és ami eredetileg biztosan dal volt, mint Alyssa nagy beszéde, itt teljesen szóbeli, és nincs olyan érzetem, hogy egy más formátumot ültettek át mondott szövegbe.

De, ha már emlegettem, a szerkezet hozza a musicalek alapvető felépítését. A helyzet bemutatása, a konfliktus, egy nagy drámai jelenet középtávon, majd az események megoldása a nagy fináléig. Ahogy a románcok állandó elemei is benne vannak a fájó szakítással és a nagy gesztussal. De itt jár a pont azért, mert valóban volt oka a szakításnak és nem csak egy mondvacsinált ürügy, hogy legyen még pár fejezet.

Azt is lehetne vizsgálni, mennyire mese ez a történet. Van benne jó pár olyan elem, ami inkább hihető a kitalált világban, mint a valódiban. Gondolok elsősorban arra, hogy Emma dala, majd Alyssa coming out-ja mennyire megváltoztatja a közhangulatot vagy a bigott anyát. Túl könnyen lesz a tömeglincselős, gyilkos hangulatból közös szivárvány alatti táncolás. De ifjúsági, értem azért, miért a remény az, amit nyújtani igyekszik és a pozitív vég. Támogatni igyekszik, erősíteni az elfogadást és az identitásokat. Amit ez elképzel, egy élhetőbb világ, mint amit a kis sztoikus és/vagy pesszimista énem reálisnak látna. Abban Emmának menekülnie kellene, mert totálisan kiközösítenék. Alyssa meg az egyetemig nem szólna semmit, ott viszont elvágná a szálakat.

De inkább azt emelném ki, ami tetszett a történetben. Az meg a karakterekhez köthető. Emma és Alyssa. Az egyik már megtette a nagy lépést, megfizette az árát. Megvan a maga kis világa, egyszerű álmai. A szomszéd lány, aki kedves és könnyű kedvelni. Alyssa viszont nyomás alatt van, meg akar felelni, megrekedt és egész másképpen szenved. Ő hoz gyáva és rossz döntéseket, ő az emberibb. A végére ugyan megtalálja a hangját és a bátorságát, de neki ez egy küzdelem része. Nagyon mélyre le kell mennie, sokat kell vesztenie, hogy elő merjen lépni.
Különben a két bukott színészt tündérkeresztanyaként és kotnyeles segítőként jól sikerült mellékszereplőknek érzem. Egyértelműen Barry áll közelebb a szívemhez, de a színesebb és izgalmasabb figura az önzőbb, extravagánsabb Dee Dee.

Nagyon könnyed, játékos az egész, amit a komolyabb cselekményszálak mellett is limonádénak lehet olvasni. Levegős. Sok a párbeszéd, rövid, egy valóban gyorsan olvasható kis könyv. Itt még azzal sincs bajom, hogy nagyon régiek lennének az utalások a kamaszok dolgaira, ez jobban mai, mint amikor a nyolcvanas-kilencvenes évek alkotásaira utalnak másban mai kamaszok.

Nekem összességében kellemes meglepetés volt. Pozitív az üzenete, nem szájbarágós és regény lehetett, nem musical átirat, amitől előzetesen tartottam kicsit. A két főszereplő lány útját elég hitelesnek éreztem, hogy elhiggyem a sztorit a mesés elemek mellett is.

Idézet: 

Nagyon úgy fest a dolog, hogy aki megtanul ügyesen hazudni, annak elnézik a gyilkosságot is.