Fülszöveg:

A Mickey és a futóbab csodálatos meséjében visszatérnek a legnépszerűbb Disney-kedvencek. A Babszem Jankó történetén alapuló mese Mickey, Donald kacsa és Goofy egy égig érő paszulyszáron felmásznak egy másik világba, ahol minden óriási. Hatalmasak a fák, a virágok, az ételek, a kastély és persze Willy, az aranyhárfát őrző félelmetes óriás sem kicsi. Vajon sikerül-e Mickeynek és barátainak túljárni az óriás eszén, és hazajutnak-e valaha?

Bongo cirkuszi csillag volt, szerette az embereket, akik jöttek mérföldes körzetből is megnézni, de a tulajdonosok rosszul bántak vele. Aztán egy nap, megszökik és bemenekült a vadonba.

Mim egy nagyon erős boszorkány, aki úgy gondolja erősebb, mint Merlin, azonban a túlzott magabiztosság az ő legnagyobb hibája.

Szerintem: 

Ami legelőször szembeötlött: csodaszép a kötet kivitelezése. Tele van képekkel, és simán követhető a történet úgy is, hogy az ember csak nézi a képeket. Tökéletesen jó arra, hogy felolvassuk a kisgyereknek, aki közben nézheti a könyvet és látja, is amit olvasunk. Színes, szépen rajzolt, kedvesek és szerethetőek a karakterek. Ilyen tekintetben Bongo az abszolút kedvencem a mókusokkal, nyuszikkal és a medveboccsal, de egyik mese se vall szégyent.

Másodszor, a Merlin és Mim, ami a kötet első története, létezik egész estés Disney meseként is. Csak éppen A kőbe szúrt kard címre hallgat. Egy mesévé formált Arthur király történet, amiben éppen annyira van jelen az eredeti mítosz, hogy fel lehessen ismerni, de eléggé átszabta a Disney. A sötét elemeket, pl. Arthur fogantatása és a háborúk kivették. Maradt egy humoros karakterré formált Merlin, aki időutazó és sok olyasmire hivatkozik, ami szegény kisfiúnak nem mond semmit, mint a tévé és a modern közlekedés. Gyerekként ez simán mókás, felnőttként olvasva azért annyira nem.
Viszont, a gyereknek megtanított leckék szerethetőek és kalandos formában vannak. Olyasmik, hogy többet ésszel, mint erővel és ne bízd magad a szerencsére, vagy a jó legyőzi a rosszat. Tudom, klisés, de ez Disney mese. Gyerekeknek. Pont ide való.
Szerettem ezt a mesét, kedves és aranyos, ahogy már fejtegettem, nagyon szépen rajzolt is. Azt azonban nem bírom lenyelni, hogy mennyire rossz címet adtak neki. Mim egy boszorkány, akivel Merlin egy jelentben megküzd. Sokkal inkább Arthur, becenevén Tücsök kellett volna a címbe is, ő millió meg egyszer fontosabb szereplő, mint a nagyon mellékalak boszorkány.

A második mese a Mickey és a futóbab. A Babszem Jankó Disney verziója, ami teljesen egyezik az eredetivel, annyi különbséggel, hogy az egy Jankó helyett van Mickey, Donald és Plútó, akik baráti körként másszák meg az égig érő paszulyt, és küzdenek meg az óriással.
Ez is szép. Ebben is van humoros elem és kaland. Ebben is ott a tipikus Disney hangulat és üzenet: itt éppen a bátorság és a barátság fontossága. Csak éppen, ez nekem kissé semmilyen volt. Ráadásul nagyon tudott zavarni Boldog völgy rémesen csodálatos képe, ami egy igazi mennyország. Tudom, mese, de akkor is annyira tökéletes és boldog hely, hogy az nem tetszett.

A Bongó zárja a sort, amely egy cirkuszi medvebocs története, akit ünnepelnek és imádnak, de akkor is csak egy rabságban tartott állat, aki a szabadságról álmodik. Amikor lehetőség nyílik a szökésre, megragadja, és az erdőben igyekszik beilleszkedni. De meg kell tanulnia mindent: mit ehet, hol alhat, kik a barátai. Lesz ellensége, szerelme és kalandjai. Szintén van benne humoros elem, le kell győzni az ellent a boldogságért és el lehet jutni a happy endhez.
Erre is el lehet mondani: szépen rajzolt (a Bambi rajzolt világát idézi), kedves mese, kalandos cselekménnyel és Disney üzenettel: bátorság, család és szeretet fontossága. Talán az jön hozzá, hogy mennyire kell a szabadság is. Az nagyon szépen benne van, hogy lehetsz világsztár, de ha a fények kihunyta után egy ketrecbe kell lepihenned, lehet a rács aranyból is, akkor is boldogtalan leszel.