Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Scott: Húzós

2022. június 25. - BBerni86

huzos.jpgFülszöveg

Végre ​egy romantikus könyv, aminek egy átlagos külsejű, duci nő a főszereplője!

Vaughan Hewsonnak álmában sem jutna eszébe, hogy amikor hazatér gyermekkori otthonába, egy összetört szívű menyasszonyt talál majd a kádjában. Arra pedig végképp nem számít, micsoda drámát és káoszt hoz magával a fiatal nő.

Lydia Green azt sem tudja, hogy üvöltsön a dühtől vagy inkább kétségbeesetten bőgjön a sarokban. Már önmagában az is elég baj lenne, hogy az esküvője napján szembesült a ténnyel, hogy élete szerelmének viszonya van. De a tetejébe a vőlegénye a legjobb haverjával, a saját esküvői tanújával csalja meg Lydiát.

Éppen akkor, amikor úgy tűnik, hogy a szökevény menyasszonynak már nincs kihez fordulnia, egy jóképű idegen felajánlja széles, izmos vállát, hogy azon sírhassa ki magát. Vaughan minden szempontból az ellentéte a látszólag tökéletes, tiszteletre méltó üzletember típusnak, amihez Lydia általában vonzódik. A csaposnak szegődött egykori zenész maga is válaszút előtt áll, és nem éppen könnyű eset. De Lydia már próbálta megtalálni álmai férfiját, és csak rémálom lett belőle – úgyhogy talán ideje megpróbálkoznia erotikus álmai férfijával.

Elvégre mi baj lehet egy futó kalandból? Hiszen mindketten ugyanarra szomjaznak: valami jó húzósra.

Szerintem

Annyira próbálok találni valamit, amiért szerethettem volna ezt a regényt, de nem akar sikerülni. Elég hamar elment tőle a kedvem, és nem is jött vissza.

Kezdjük azzal, hogy ha nem meseregényt olvasok, akkor nehezen veszi be a gyomrom, hogy a pár találkozik és kb. 2 hét múlva már jegyespár és gyerekeket terveznek. Megtalálták életük szerelmét – aztán mit tudnak egymásról? Rendben, itt beszélgetnek is, Lydia Vaughan családját is megismeri, de mit tud a férfi a nőről? Hogy mennyire jók a mellei? Azt nehezemre esik szerelemnek látni – az szenvedély, vágy témakör és az erotikus regényhez vezet, nem a romantikushoz. (Mondjuk, ez erotikus regény is, szóval…)

Kettes, hogy Kylie Scott csak beerőltette ebbe a sztoriba is a Stage Dive világot. Én direkt örültem, hogy végre mást is lehet tőle olvasni, erre bumm, mégsem. Én nem rajongok azért, amikor egy szerelmes pár testvéreinek, baráti körének, volt szerelmeinek, stb. történetét is megírja egy szerző. Itt még annál is gyengébb a kapocs: egy városban nőttek fel, és Vaughan játszott a Stage Dive előzenekarában. Tudom, hogy divat univerzumot építeni, de egy romantikus regénnyel minek? Nem ad semmit hozzá, hogy Vaughan ismeri azokat a srácokat.
Ok, annak a sorozatnak sem vagyok a rajongója. Évek óta nem bírom rászánni magam, hogy végigolvassam. Nem teljesen ez lenne a véleményem, ha szeretném az eredeti szereplőket és történeteket, de az akkor is áll, hogy egy saját sztorit, aminek nem ad semmit a közös szereplő és vonás, minek rákapcsolni egy másikra?

Pont a főszereplő páros története nem tudott lekötni. Azt kellene benne ünnepelni, hogy Lydia nem egy szépség, hanem egy teltebb nő? Én vizuális típus vagyok, így elég hamar kb. úgy képzeltem el, mint Rebel Wilsont. Stimmel a haja, a stílusa és a súlya. Csak azon akadtam fenn, hogy a mostani, vagy a fogyása előtti Wilson Lydia? Pár utalás van, de igazából nem derül ki, hogy mennyire túlsúlyos a szereplő. Nem mintha ez lenne a lényeg, de azért van szerepe. Pl. eleinte rejtegetné a pasi elől a testét, lekapcsolja a villanyt meg hasonlók. Nem is igen fér össze az a fejemben azzal, amennyire magabiztos egyébként. Mintha két énje lenne – gondolom, hogy Vaughan kaphasson pár monológot arról, hogy nem érdekli a súlya. A melleit imádja, és így nincs baja a hájával sem. Abban egyet is értek, hogy az önbizalom lenne a lényeg, és akinek a legtöbbször láthatjuk Lydiát, tényleg egy magabiztos és a súlyától függetlenül dögös csaj. De ahhoz hogy jön hozzá a testfóbiája, ami csak intim helyzetben jön elő eleinte?

Inkább egy pozitívum, mert van az is. A mellékszereplők története sokkal inkább lekötött. A bár mindennapjai, az ott dolgozók. Vaughan nővére simán a kedvenc szereplőm, és drukkolok is, hogy inkább róla írjon a továbbiakban Scott. Érdekelne, hogy végül ki mellett köt ki: a gyereke apja (nekem ez lenne a tippem) vagy a volt férje kerül megint képbe? Azt kevésbé hiszem, hogy jönne egy harmadik.
Jót tudtam mosolyogni Lydia majdnem anyósán.

Van benne humor is, vannak jó részei, csak sajnos, ami nem tetszett, inkább beragadt belőle. Mint a stílusa. Itt pl. a trágár néha szexi akar lenni, szerintem meg nem az. Azt meg már fejtegettem, a főszereplőkkel és a love story-val mi a bajom.

Idézet:

– Miért, neked is megvan a saját drámád?
Vállat von.
– Azt mindenkinek van, nem?
– Ja, azt hiszem, ez az élet egyik megúszhatatlan mellékhatása.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4617847877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása