Fülszöveg: 

A hajsza folytatódik…
Folyik a verseny a 39 Kulcs felkutatása után, ami roppant hatalmat őriz, és a tizennégy éves Amy Cahill és öccse, Dan megdöbbenve találják magukat az élen. A kutatás Bécsbe viszi őket és náluk van Mozart egy művének kódolt kottája is, ami a második Kulcshoz vezető nyom. De egy hordányi hataloméhes rokon lohol a nyomukban és Amy és Dan nem tudhatják, hogy a diadal felé hajóznak-e vagy egyenesen a halálos csapdába.

Szerintem: 

Ok, némileg elfogult is vagyok a rész témájával. Mozart számomra is halhatatlan klasszikus, a salzburgi helyszínek nagyján jártam is. De ettől függetlenül is, ez egy olyan gyerekkönyv, amit

érdemes elolvasni, akár idősebb fejjel is.

Jól felveszi a fonalat, és nagyon kicsit érezni csak, hogy ezt a sorozatot elég különösen írják. Minden kötet más szerző, más kaland – más kulcs vadászata. Szépen illeszkedett a korábbi részhez, mellett új kaland, ami érthető magában, miközben folytatásként is működik. Jönnek vissza a már megismert szereplők és haladnak tovább a nyomokon.
Abban nem vagyok biztos, hogy tetszik, mi kezd összeállni – Most komolyan valami kémiai anyagot kezdenek el összerakni, és összetevőket gyűjtenek? Ne… – de hosszú még az út, lehet ez még változatos.

Nagyon pörgős a regény – vonaton indulunk átszelve Európát, jön Bécs és Salzburg, majd délnek mennek Velencébe. Szép városok, filmen azt mondanám, képeslap jelenetekkel. Sok nevezetesség felbukkan, és közben szórja a szerző az információkat a történetbe ágyazva. Valóban jól bedolgozza, nem a regény van az ismeretekért, hanem az ismeretek adnak hozzá a történethez.
Azért az összeesküvés, és hogy ez a család mindenütt ott van, már most kezd túlzás lenni az alternatív történelmi vonalon. Cahill volt Marie Antoinette, Mozart, Benjamin Franklin, Van Gogh, Rembrandt, stb. Még egy gyerekkönyvben is sok, ha valaki ismert történelmi személy vagy művész, 98%, hogy Cahill leszármazott. Ami az 'egyenek kalácsot'-ból is kihoznak…
De ettől még a sztori jó. Mindig van menekülés, kémkedés, lopás, rejtvényfejtés, vagy valami izgalom. Mélyen semmibe nem merülünk bele, de az eddig sem volt jellemző. Tempós, szórakoztató, gyors.

Mellette humoros is. Akadnak komikus szituációk, de Amy és Dan is folyamatosan oltogatják egymást. A kedvenc jeleneteim között vannak a testvér szópárbajok és Saladin macska 'alkotásai'. Bár ez megint olyasmi, amit nehezen képzelek el – végigcipelni egy kényes macskát a fél világon –, de regényben működött.

A szereplők gyerekkönyvbe passzolnak: vannak a jók és a rosszak. A gonoszak ármánykodnak és csalnak, a kreatív és okos Cahill testvérek meg az eszükre és az igazi barátságra alapozhatnak. Mindenkinek van 1-1 jellemző vonása, így a sorozat szerkesztése folytán minden beugró szerző könnyen át tudja venni őket, és az eddigiek alapján nem mennek mélyebbre az életükben, alkatukban. Meghagyják őket ellenfélnek a versenyben, alkalmi szövetségesnek esetenként.

Kevés leírás, gyors tempó, érthető szövegezés. Könnyű olvasni, a dús cselekménye szórakoztató is. A mostani történetszálat zárja, és a végén indulnak az újabb kalandra – más szerző, más ország.

Idézet: 

– Te vagy az őrmacska. Ha bárki hozzányúl ezekhez a táskákhoz, engedd szabadon a benned lakó tigrist!
Az egyiptomi mau bizonytalanul kémlelte az utcát.
– Mrrr.
Nellie felsóhajtott.
– Szerencsénk, hogy senki nem jár erre. Oké, bemegyek. Készüljetek!

– Azt hiszed, hogy a Google-ban megtalálod a megoldást a világ összes problémájára?
– Nem, de Mozartot megtaláltam.