Fülszöveg: 
Hugó előtt pocsék nyár áll. A szülei házassága veszélyben, ezért néhány hétre a nagymamájához küldik, ahol semmi másra nem számíthat, csak unalomra. De már az első éjszaka riadtan ébred, és érzi, nincs egyedül.
Aztán megszólal a sötét hang. A hang, ami mindenhol ott van. Hugó hibája, hogy ez a valami elszabadult? És mit tehet ellene? Lilja magányos és unatkozó kísértetként éli a mindennapjait, egészen addig, amíg egy sötét erő be nem tör az otthonába. De mit akar tőle a hang? És mi köze ehhez a nemrég érkezett fiúnak? Hugónak és Liljának csak összefogva van esélyük legyőzni az ellenséget. De mire elég, ha ők ketten összefognak?
És ki mit veszíthet a küzdelemben? Borzongató kaland veszi kezdetét, amiben a tét már nem csak az otthonuk békéje.
Szerintem:
Bár a Könyvmolyképzőnél jelent meg, de olyasmi élményt nyújtott, mint a Kolibri ifjúsági kötetek vagy az Abszolút Töri. Mivel azokat szeretem, ezzel is jól megvoltam.
A történet gyerekekre szabott –
Hugó kénytelen a nagymamájánál tölteni a nyarat, amíg a szülei próbálják megmenteni a házasságukat. Net nincs, kisváros elzárva mindentől és egy félelmetes ház. Naná, hogy van szellem benne. Meg valami Gonosz is, amit meg kellene állítani. A végeredmény: nem várt barátok és segítők, míg a nyár egészen és misztikusan kalandos nem lesz.
A történet különben lineáris, gyerekekre szabott és érthető. Szépen adagolja az eseményeket, és nem is próbál idősíkokkal vagy flashback elemekkel színesíteni. Ha a múltra lesz szükség egy történethez, valaki majd mesélni kezdi. Így fért bele az is, hogy népi és helyi hiedelmek, babonák és misztikus elemek épülhetnek be a cselekménybe.
Érdekes is attól a világa, hogy miképpen fér el benne a természetfeletti. A padláson egy szellem lakik, akinek két barátja van: Johanna, a rontó játékbaba és egy bagoly, akinek meglepő módon érti a beszédét. Azzal szórakozik, hogy nem túl sikeres kopogó szellemként ijeszti az erre fogékonyakat. A szomszéd, mogorva bácsiról meg kiderül, hogy még fiatalon egy erdélyi nyaraláson rosszkor volt rossz helyen, és vérfarkas lett belőle. Ezzel el is árultam, miért tűnnek el a háziállatok telihold idején… Hugó egész könnyen veszi és fogadja el ezeket, miközben olyan elemnek számítanak, amiben nem lenne szabad hinnie. A világ a mienk, nem hisznek a mágiában. Aki érti, látja, alaposan el is rejti.
A konfliktus pedig annyi, hogy a Hang nem kedves, Sőt, gonosz tervei vannak és még hazudozik is. Őt kell legyőzni, és közben több mindenre rájönnek arról is, hogy Lilja miért van még itt, és hogyan lehetne rajta is segíteni.
A kedvenc segítő nálam egyértelműen a bagoly, de a szomszéd bácsi is jó húzás volt. Itt nagyon gyakran beigazolódik, hogy az első benyomás csalóka. Elég csak arra gondolni, hogy a félelmetes Henrik bácsi a végső csatában majdnem meg is hal értük. Mások viszont rácáfolnak a kedvelt képre – mutogatnék itt a tündérekre, akik nem a LotR szépséges és mitikus képei, hanem Loki örököseiként nagy kópék és csínytevők, sok alkuval, amelyek mindig nekik kedveznek.
Ahogy a történet, az is egyértelmű, hogy a történetben kik a jók és a rosszak. (Bár az inkább csak egy, a Hang.) Kevés szereplővel játssza meg azt, hogy tűnik valamilyennek, aztán menet közben derül ki, milyen az igazi természete. Ennél nyíltabb, egyszerűbb a szereplők felépítése. Ezzel is gyerekkönyvesebb.
Van benne humoros elem is, de horrorokból is kölcsönöz. Nem tudtam nem sorra venni, mennyire ismerősek egyes elemek. Gyerekkönyv, szellemek és elrejtett varázs – ha melléteszem, hogy bagoly, azt is gyorsan rávágnám, Hedvig. Johanna baba, aki nem szent és rossz dolgokat tett korábban? Egy megszelídített Annabelle. Még az is olyan ismerős, mi a Hang. De maga a történet egyben eredetibb, így igazából ezekkel is inkább magamat szórakoztattam, mint koppintásként értelmeztem volna.
Gyerekként többre értékeltem volna, így leginkább arra használtam, hogy megpihenjek vele másabb, sötétebb és felnőtt olvasmányok között.
Idézet:
Jegyezd meg, a félelem nem maga a szörny. […] Hanem a kérdés: ha kinyitom a szekrényajtót, ott lesz-e mögötte a szörny?
