Fülszöveg: 

Mit áldoznál fel a szerelemért?

Egész életemben csak egy dologra vágytam: egy kedves, vicces és helyes srácra, aki meglátja az embert a plusz kilók mögött, és úgy szeret, ahogy vagyok.

Most belépett az életembe ez a srác: Kristófnak hívják. Ő az, akiről mindig is álmodoztam. Órákon át tudok vele beszélgetni, úgy csókol meg, hogy attól megőrülök, és mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Mellette keltem életre igazán.

A könyvekben, amiket fordítok, itt jönne el a happy end. Hát, az én életemben a szerelem egy lehetetlen döntéshelyzettel párosul, amiben az egészségem a tét…

Szívszorítóan őszinte történet arról, hogy mi történik, ha a szív harcba száll az ésszel.

Szerintem: 

Rácz-Stefán Tibor ezzel a kötetével is

tudja pont azt hozni, amiért szeretek tőle olvasni és pár órára teljesen elvág a külvilágtól. Nézzük is, mit tudott ez a kötet!

A cselekmény látszólag a tipikus LMBTQ romantikus. A két srác találkozik, és úgy tűnik, még a csillagok is nekik ragyognak. Egy kapcsolat elmélyülését követjük le: a kezdeti vonzalmat elmélyíti, hogy lelkileg is passzolnak. Sokat beszélgetnek, megismerik egymást, randiznak és építenek maguk között valami mélyebbet. Olyan jó olyan romantikus regényt olvasni, ahol többön alapul egy szerelem, mint azon, hogy mindketten szépek és milyen jól néznek ki együtt, meg milyen szuper a kémia a lepedőn!

Ám a történetben van pár plusz, még azon túl is, hogy igényesen felépített romantikus történet. Az egyik, hogy Csongor küzd egy betegséggel, magával és egy komoly döntés kapujában áll. A túlsúlya már az életét veszélyezteti, és tovább nem tagadhatja, mekkora a baj. Ahogy itt meg van fogva belülről az ő lelki útja, a vívódásai, nagyon átérezhetővé teszi az egészet. Még a látszólag egyszerűen eldönthető konfliktust is meg tudta a szerző úgy írni, hogy át tudjuk érezni, hogy ez miért olyan nagy dilemma a fiatalembernek. Ha tartja a súlyát, az egészsége rámehet, de megtarthatja a szerelmét. Ha mást választ, Kristóf elmegy. Itt vannak az érvek, az ész és a szív és a döntés, amit nehéz meghozni.
De Kristóf is hasonló alapossággal lett felépítve, korrekt második elbeszélő, és neki is szembe kell néznie saját magával. Neki azt kell megtanulnia, hogy az igazi barátai elfogadják akkor is, ha felvállalja magát, és akit szeret. Ők képesek lesznek a látszat mögé látni – nagyon szerettem is azt a jelenetet, amikor a legjobb barátjának, Pinyőnek elmondja, hogy milyen srácok a zsánerei, és ledöbben, hogy a srác simán tudomásul veszi és nem nézi le érte. Ebben annyira benne van az igaz barátság lényege, meg az is, hogy az előítéletek gázok, ki velük a kukába!

Vannak mellékszereplők, és az ő életük is hoz teljesen más, de ugyanolyan fontos és kibeszélni való problémákat. A bántalmazó kapcsolat, a kommunikáció fontossága, az anyaság és a házasság. Bár Csongor és Kristóf a főszereplők, ők szerepelnek legtöbbet, de Lea, Rebeka, Pinyő is aktívan jelen vannak és hozzátesznek a történethez.
Ha már a szereplők: egyedül azzal van kis rossz érzetem, hogy mennyire összehúzza a regényeit egy univerzumba Rácz-Stefán. Nekem nem hiányzott volna, hogy több előző kötet szereplőjét is bedobja egy-egy jelenetre. Pedig Mátét és Hannát mindig örömmel olvasom egy sztoriban, de amikor felbukkan Bastien és egy még korábbi történet karaktere is, azon már húzkodom a szemöldököm. Ez a sztori annyira jól megáll a maga lábán, nem kell mindenkinek mindenkit ismernie.

Újfent áll, hogy nagyon a napjainkba van helyezve a cselekmény, és tele van utalásokkal a kötet. Én ezeket élvezem, ha néha azért nem is egyezik az ízlésem a szereplőkével. A fiúknak… sorozat például nekem nagyon nem jött be, végig se tudtam olvasni, itt meg az egyik záró utalás azé. De bőven neveznek meg más szerzőket, bestsellereket, menő sorozatokat. Amilyen könyvmoly szereplői vannak, olyan olvasói is akadnak a szerzőnek, és talán mondhatom, hogy mi otthon érezzük magunkat az így létrehozott buborékban.

Jól olvasható, nagyon gördülékeny a szöveg. Rácz-Stefán úgy tud bölcsességeket beleszőni a történetbe és a szövegbe, hogy nem érzem tőle szentimentálisnak vagy Coelho-utánérzetnek. Szórakoztató regény, de időnként van egy-egy olyan sora, mondata, gondolata, amin megállok és merengek, mosolygok vagy gondolkodom rajta.

Zárásul, én szeretem, amikor egy regény végén meg tudnak lepni és a szerző meg meri lépni, hogy nem a leginkább kiszámítható véget hozza. Itt az lenne, hogy Csongor mellé áll Kristóf, segít neki lefogyni, megvan a műtét és élnek nagy boldogan tovább együtt. De azért is több ez a történet egy rózsaszín lánymesénél, mert ennél sokkal reálisabb és hitelesebb, ami történik. Nekem így sokkal hitelesebb lett – mindketten ismerik maguk, és nem akarja elhitetni velünk Rácz-Stefán Tibor, hogy egy ember gyökeresen meg tud változni a szerelem nevében.

Meglepett, hogy ennyire tetszett a könyv. A fülszöveg alapján rosszabb élményt vártam, de ez abszolút pozitív volt.

Idézet: 

De mi értelme hazugságok között élni?

Akit a Harry Potter egyszer olvasóvá nevelt, örökké az is marad – viccelődik.

Mindig erről szól az élet, nem igaz? Holnap megváltozom. Holnap jobb leszek. De perceken belül éjfélt üt az óra, és holnap lesz.

Nem építhetünk egy kapcsolatot hazugságokra, mert előbb-utóbb ránk szakad az ég.

Nem hiszek abban, hogy mindent meg kéne bocsátanunk a másiknak. Léteznek olyan bűnök, amikre nincs mentség, és nem kell lelkifurdalást érezned, ha te is így gondolod.

Annyira egyszerű fejben elhatározni valamit, lélekerősítő gondolatokkal támogatni önmagad. Cselekedni nehéz.

Megtanultam belőlük, hogy az első lépés a legnehezebb. Elismerni, és hangosan kimondani a problémákat. Enélkül nem lehet semmit sem megoldani, vagy elfogadni.