Fülszöveg: 

Jessnek mindent újra kell kezdenie, nulláról. Le van robbanva anyagilag, nincs senkije, az utolsó munkahelyéről enyhén szólva nem ideális körülmények között távozott. A féltestvére, Ben se valami lelkes, amikor a lány rákérdez, lakhat-e nála kis ideig. De Ben nem mond nemet, és Jess Párizsban biztos mindent jobb színben lát majd. Viszont amikor bejut a lakásba – hű, nagyon puccos lakás, Bennek vajon honnan van rá pénze? –, Bent éppenséggel nem találja.

 Jess a féltestvére távollétében próbálja kiismerni magát Ben ügyei közt, de egyre több a kérdése. A szomszédok különös figurák, nem túlzottan barátságosak. Jess a múltja elől menekült, így került Párizsba, de mi a helyzet Ben jövőjével?

 A bulizós

A jó fej

Az alkoholista

A krízisbe jutott lány

A concierge

 Ebben az épületben mindenki szomszéd. És mindenki gyanús. Mindenki tisztában van azzal, hogy a többiek titkolnak valamit.

Szerintem: 

Jól illik a sorba Lucy Foley többi, a kiadónál megjelent

thrillere közé. Hasonlóan van megírva, ahogy a történet végi csavar és felépítése is ismerős a korábbiakból.

Viszont, ez egy új történet. Egy lány a bátyjához menekül, de a férfi sehol, csak a rejtély, mi történt vele. Jess elkezd nyomozni, és rá kell jönnie, hogy a házban lakók mind titkokat őriznek, és halálos lehet ezek nyomába szegődni.
Adja magát a kérdés, mennyire izgalmas. A nézőpontváltások miatt mozgalmas, és megvan a maga feszült dinamikája. Tulajdonképpen nem egy túlzottan eseménydús történet, de ahogy ezek a rétegek és az elbeszélők nézőpontjai összeadódnak, mégiscsak izgalmas tud lenni.

Hiszen, Foley megint azt a technikát használja, hogy szétosztja a figyelmet a szereplők között. Sok embert mozgat, sok fejbe enged benézni, és kirakósként összeáll a szereplők történeteiből, múltjából az egész kirakós. Közben pedig egy-egy rövid fejezetre visszanézhetünk arra az éjjelre, amikor Ben eltűnt.

A végére jut csavar is, volt, amin elég komolyan meglepődtem. Az egy dolog, hogy Ben és Sophie viszonya undorít, pláne, ha az volt Ben indoka, ami szerintem információgyűjtés a cikkéhez, de az, hogy Ben még életben volt – arra nagyon nem számítottam. Szeretem, ha meglep egy könyv, és ez úgy tette, hogy fel volt hozzá építve a sztori, nem csak benyomott valami új elemet az írónő.

Tulajdonképpen a történet tetszett, és kellően sokkoló, ami majd kiderül a ház lakóiról. Jó sok mocskos részlet van, és nem egy szívderítő sztori. De megmarad popcorn véresnek, nem kell mélyebben belegondolnunk abba, milyen borzalmak történtek korábban. Lehetne közhelyeket mondani, hogy mások kárára gazdagodni bűn, de nem ezen van a hangsúly. A szerző nem nevelni, szórakoztatni akar. Az össze is jött.

Amivel bajom volt, hogy nem találtam egy szereplőt sem, akivel tudtam volna szimpatizálni. Ben, akit az áldozat volta miatt kapásból sajnálhatnék, túl behízelgő és mondjam azt, kétszínű. Jess kapott egy olyan megkeseredett alapot, ami irritált. Mondjuk, nem sokat javított a megítélésén, hogy azzal nyit, hogy kipakolja a bátyja pénztárcáját, mert úgyis kölcsönkért volna… Valahogy nem tudok együttérezni a nehéz sorsával, amikor le van írva, hogy Ben mindig ott volt pénzügyi és egyéb mentőövként a számára, miközben mélyen belül Jess haragszik rá, amiért a fiút örökbe fogadták, ő meg a rendszerben maradt. A lakók meg… ott halmozódnak a bűnök és 'a cinkosok között vétkes a néma' jelenség is megvan.

A fordítás összességében tetszett, jól húzza végig a feszültséget, és ahol alpáribb stílusba vált, az indokolt is. Maximum annyiba tudnék belekötni, hogy sok szereplő van, sok múlt és sokféle jellem, de ez nem tükröződött vissza a szövegeiken. A bevándorló, szegény asszony fejezete nem tér el a gazdag, nagyvilági dámáétól.

Nem ez volt a kedvenc kötetem a szerzőtől, de nagyjából azt megkaptam tőle, amiért szeretem Foley krimijeit.