Fülszöveg: 

Egyetlen kívánság új hajnalt ébreszt!

Minden ezredik évben az Ezer Imádság Tekercsének birtokosa előhívhatja a hatalmas Kami Sárkányt a tengerből, és lehet hozzá egyetlen kívánsága. Az idő közeleg… és a tekercs hiányzó darabjait Ivagoto egész területén keresik.

Amikor a démonok megölik a félkicune Jumeko befogadóit, a lány kénytelen elmenekülni az otthonából a tekercs egy darabjával. A sors a titokzatos szamuráj, Kage Tacumi felé tereli őt, aki Jumeko egyetlen reménye a túlélésre. Ám a fiú parancsot kapott a tekercs megszerzésére. Ezzel egy nyugtalanító szövetség köttetik, és Jumeko megkezdi élete legnagyobb megtévesztését, tudva, hogy a titka nem csupán élet-halál kérdése – az egész világ sorsa múlik rajta

Szerintem: 

Most szembesültem vele, mit nem hajlandó bevenni

az agyam. A keleti nevek úgy tűnik, kifognak rajtam. Amíg történetben vagyok, beazonosítom, ki kicsoda és nem akadok fent. De, ahogy leteszem a szöveget, már nem tudom megmondani a neveket, legfeljebb olyanokét, amely máshonnan is ismerős. Körül tudok írni mindenkit, de hogy mi volt a neve?
(Ha majd nagyon ráérek, utólag átírom a neveket, mert valahol ez irritál, de most nincs elég energiám visszakeresni őket.)

A történet több kis kalandból áll össze, amelyek egy epikus küldetés részei. 1000 évente a sárkány felemelkedik, és aki képes megfelelően megidézni, egy kívánságát tudja általa teljesíteni. Most ez a kor jön, és mindenféle hatalmi frakció arra tör, hogy megszerezze a tekercseket, melyek tartalmazzák a sárkányt megidéző imát. Távolabbról indítunk, egy gonosz sötét üzelmeibe lesünk bele, hogy utána ismerjük meg az első tekercs őrzőit és a féig ember – félig kicune lányt, akik őrzik. A démonok lecsapnak, és a kicune kapja a nagy feladatot: a tekercs őrzését, a további őrök figyelmeztetését. Menekülnie kell, és némi trükkel éppen az a démonvadász veszi védelmébe, akinek szintén a tekercset kellene leszállítania a klánjának.
Mindenféle kalandjaik vannak, szabadítanak fel elátkozott falut, sokféle szörnnyel küzdenek – azt pl. sikerült megjegyeznem, hogy az oni nagy erejű, démoni szörnyeteg. Közben új társakat is találnak, és a háttérben mozgolódnak a különféle erők, akik ármánykodnak, akadályokat állítanak.

Olyan, mintha egy anime első évadát nézném. Elég változatos, van átívelés, miközben az epizódok is megállnak a lábukon. Ha nagyon hasonlítani akarom valamihez, a középkort idéző környezet és a szellemek, fél-szellemek miatt az InuYasha jut róla eszembe, de ahogy harcolnak, és amilyen kardok vannak, még a Bleach is felrémlett előttem. Ettől nekem a nosztalgiafaktor is bekapcsolt, miközben ez saját és egyedi történet, amit önmagáért is lehet élvezni.

Nagyon szerettem, ahogy felépíti ezt a világot. A sok lényt, a sok hatalomért küzdőt, a sokféle mágiát. Még hitelesebbé is teszi a sok keleti elnevezés, a lények neve is ilyen. Igaz, így nem tudok értelmesen beszélni róluk, megnevezni nem tudom őket, de azt le tudom írni, hogy mennyire sokfélék. Születnek démonidézésből, vérmágiából, van pl. egy nagyon veszélyes beszélő koponya is, és átkok is keverhetik a szálakat.

Könnyen rákattantam a szereplőkre is. A legtöbben kapnak valami pluszt, ami érdekesebbé teszi őket. Titkaik vannak, rejtett vagy kevésbé óvott titkaik. Jópofa, ahogy a félig kicune hősnő a szellemi fele jellemét igyekszik összhangba hozni az emberrel, akinek nevelték. Ahogy a Kage-ház démonvadásza elkezdi megkérdőjelezni azt az érzelemmentes, robot életmódot, amibe belenevelték – miközben az átkozott kardja az alkalomra les. A ronin, aki igyekszik bizonyítani, hogy nem az a becstelen kutya, aminek a roninná válása miatt tartják. A nemes, aki a nagy küzdelmet keresi – most megkapja. A történet sötét oldalán állók még inkább rejtélyesek és a homályban maradnak, a csatlósaik küldik terepre.

Végig izgalmas, színes, és nagyon működik a világa. Az is jót tett a lelkemnek, hogy Kagawa nem érezte szükségesnek, hogy szerelmi szálakkal terhelje a szereplőit. Ugyan arra van sejtetés, hogy a démonvadász és a rókalány között valami alakulhatna is, de ez nagyon nem egy olyan küldetés, ahol megengedhetnének maguknak ilyesmit. Nem tartom kizártnak, hogy ezen majd a folytatás némileg változtat, de itt még nincs romantika. Szerencsére.

Jó a nyitott vége is. Pont úgy húzza előre a cselekményt, hogy a nagy átívelés a tekercsekkel is haladhasson, de előre vetítsen egy személyesebb küldetést is.
Olvasmányosnak is találtam. Szerettem, ahogy a fordítás vissza tudja adni ezt a más világot, részben a nevekkel is – amelyek miatt most szenvedek, de különben tetszett így.

Nálam nagyon várós lett a folytatás is, eltalálta azt az anime világot, amit egyetemistaként rajongva szerettem, így az akkori rajongásom is szeretteti velem ezt a történetet.