Fülszöveg: 

Az ​ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.

Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.

A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ezek az ellentétek hamarosan felizzanak a becsapódástól.

Szerintem: 

Zsánerében korrekt, de

nem különösebben emlékezetes new adult romantikus történet. Azért inkább mosolyogtam, mint morogtam rajra, teszem hozzá.

Egy ismerős zsánerrel dolgozott a szerzőpáros: álkapcsolat. A két fél sok tekintetben ellentétes: Parker gazdag és előkelő családból jön, MIT-n végzett, komoly nő. Rhys munkáscsalád sarja, egykori ökölvívó, aki a családi edzőtermet igyekszik életben tartani. El is játszik a történet azzal, hogy mennyire más az igazság, mint a látszat. Rhys bele van kényszerítve a 'buta sportoló' klisébe, de nem az – megvan a magához való esze. Ahogy Parker sem az a hercegkisasszony, akinek a férfi elsőre gondolja.

A keretet a megegyezés keretében szervezett találkák adják. Ezeken akaratlanul is beszélgetnek, együtt vannak, így épül a vonzalom, ami szerelemmé érik. Próbálkoztak azzal, hogy ne csak a kémia legyen meg közöttük, támogassák is egymást. Mindketten gyászolnak – egy elveszett barátot, az első szerelmet –, és mindkettejükben van egy jókora megfelelési kényszer. Egyik sem szeret segítséget kérni, inkább magukban gyötrődnek, de egymás felé majd tudnak nyitni.
Ezért is felemás, hogy mégis rájuk van erőltetve a zsáner kliséje. Túl hamar esnek ágyba, hogy aztán azon gyötrődjenek, hogy nem csak alkalmi kapcsolatot akarnak, szerelmesek is lettek, de hogy hitessék el ezt a másikkal? Ahogy megvan a félreértés miatt veszekedés/szakítás szála is, csak itt szerencsére Rhys gyorsan kapcsol és nem lett a történet plusz 50 oldallal nyújtva, amíg rájön mi Parker baja és kibékíti.

A szerelmi szál mellett van egy kis sport, de azon inkább morogtam csak. Ahogy Rhys visszatér a karrierjéhez egyetlen jótékonysági mérkőzésen? Bár csak sportfilmeken láttam meccsre készülést, de azért az nem úgy megy, hogy gondolnak egyet, és visszaállnak a ringbe. Ok, hogy profi volt és az egyik legjobb, de kb. 2 év kihagyása volt. Ez kicsit olyan meseszerű, ahogy ezzel megoldódnak a terem gondjai is.
Vagyis, amekkora konfliktus volt ez korábban, ahhoz képest túl egyszerű a megoldás. De ez igaz Parker állásgondjára, vagy Dean megkomolyodására is.

Ami viszont tetszett: építi a szerelmesek mellett a többi szereplőt is. Kapásból tudok mondani 3-4 szereplőt, akik egy esetleges folytatásban megkaphatnák a maguk szerelmi történetét. Bár csak nagyon jó – nagyon rossz alakok mozognak a színen, van annyi humora a szerzőknek, hogy fel tudták dobni őket.

Ha már stílus. Mindig morgok azon, ha egy történetben indokolatlan a káromkodás. Talán kicsit olyan is vagyok, mint Parker a történet elején. Itt rámennek arra, hogy időnként miért kell káromkodni is, ezzel adva egy fricskát a magam félének. De azért hozzáteszem, hogy Rhys sem azt vallja, hogy folyton így kell beszélni, de amikor olyan indulatok kavarognak, akkor megengedett egy durvább kifejezés is. Ezzel ki is tudok békülni.
Különben egy jól olvasható, limonádé stílusa van a könyvnek, gyorsan lehet vele haladni. A Csingiling becenév meg kifejezetten aranyos, tetszett.

Az alapgondolathoz visszatérve nem váltja meg a zsánert, de profin hozza, ami egy ilyen regénybe kell. El lehetett olvasni, helyenként még szeretni is tudtam.

Idézet: 

Szerelmesnek lenni – átkozottul örülni miatta – olyasmi, ami mindannyiunknak kijár.