Fülszöveg: 

Átlagos ​napnak indult, aztán megtörtént a baleset.

A férfi, akivel összekoccantam, drága autót vezetett, és lélegzetelállítóan jóképű volt. Nagy kár, hogy egyben egy igazi seggfej is. Összevesztünk, hogy melyikünk hibázott, és azon is, hogy milyen lekezelő mondatok hagyták el száját. Végül megérkezett a rendőrség, mi pedig mentünk az utunkra, a biztosítótársaságokra hagyva a helyzet tisztázását. Nekem amúgy is oda kellett érnem arra az állásinterjúra, ami miatt annyira izgatott voltam. Ám az izgalom abban a pillanatban vált csalódottsággá, amikor megláttam, kihez is mentem interjúra. A koccanásos pasashoz. Upsz!

Persze hogy nem kaptam meg az állást. A gond csak az volt, hogy nagyon meg akartam. Pontosabban, szükségem volt rá. Ezért, bár Hollis LaCroix pont annyira volt ijesztő, mint sármos, visszamentem hozzá, hátha ki tudom könyörögni, hogy adjon még egy esélyt. Gondolod, hogy lesz egy része a történetnek, amikor szerelmesek leszünk, majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk, ugye? Hát, az élet szép kis csavart labdákat tud dobni. És amit mi kaptunk, arra egyáltalán nem számítottam.

Szerintem: 

Vannak meglepetések még, de ezt szeretem is az olvasásban. Ennek a könyvnek úgy álltam neki, hogy

nem sokat vártam tőle, aztán azon kaptam magam, hogy bírom a szereplőit, nevetek a poénokon és jól szórakozom.

Pedig az alap a szokott, romantikus klisé. A gazdag üzletember, akinek kell egy dadus, mert a nyakába szakadt egy gyerek. Itt mondjuk nem a sajátja egy viszonyból, hanem a börtöntöltelék bátyja gyereke. A dadus, aki persze szexi és kedves, meg nem csak a gyerekkel szeretteti meg magát pillanatok alatt.
Akkor mi adta el?

Első körben a humora. Olvastam nem egy olyan humorosnak szánt romantikust mostanában, amin nem tudtam nevetni. Itt viszont eltaláltak valamit. Pedig még csak azt sem mondanám, hogy túl eredetiek. Összekoccantok a parkolóban, jól összevesztek – aztán persze kiderül, hogy a reménybeli főnököt bunkóztad le dühödben. Meg hasonlók. Ismerős, de működik.

Másodsorban, hogy itt elhittem, hogy ezek ketten egymásba szeretnek, noha erotikus regény is, és bizony megvannak a fülledt részei. Kezdettől vonzódnak, de mindketten küzdenek is ellene, a szex előtt van mindenféle játszma és flört, de amit fontosabbnak érzek, hogy Hollis és Elodie kommunikálnak. Mesélnek magukról, megnyílnak, és mire ott tart a regény és a kapcsolat, hogy ágyba is esnek egymással, arra már elhiszem, hogy ez nem csak viszony, hanem szerelem is.

Kliséket, ismerős fordulatokat pakol egymásra, de úgy, hogy eredetinek tud hatni. Röviden: összeáll a történet. Szórakoztató, és van cselekmény. Néhol pikáns és buja, de vártam, hogy mit találnak még ki a másik húzására. Hát, vannak benne nekem meredek húzásaik, de erotikus romantikusba nem fogok fennakadni azon, hogy tangát lopnak hirtelen felindulásból, meg szexi szelfit csempésznek a mobilra.

Nem szoktam szeretni, ha egy romantikus regény nagyon be van szűkülve két emberre. Itt majdnem az van – Elodie és Hollis szemszöge váltja egymást, és kevés szereplő van mellettük a történetben. Minkettejüknek van egy nagyon jó barátja, akivel meg tudnak beszélni bármit. Meg ott van Hollis unokahúga, Hailey, aki szintén karakán személyiség, és sokáig állandó szereplő a jelenetekben.
Azt sem mondhatnám, hogy Elodie és Hollis nagyon eredeti lenne. Mindketten pokoli jól néznek ki, mindketten egy sebbel a szívükön igyekeznek boldogulni. De Elodie vidámsága és elevensége, vagy Hollis morgásai nekem eladták őket. Bírtam őket, működnek önállóan és párként is, pedig egy romantikus regényben nem könnyen kedvelem meg a szereplőket. Őket megszerettem.

Talán egy pont volt, ahol meglepődtem, és nem tetszett, ami kiderült. Amikor rájövünk, hogy Anna és Bree egy személy, Brianna. Olyan szituáció, ami a mesében sincs, túl nagy véletlen. A szerzőpáros épít rá, és kihoznak belőle egy másik történetet, egy nagy titkot minden mögött, ami azért nem esett jól. Értem, miért lehetne ez megható és hogyan akarnak vele megríkatni, de nálam ellentétes hatást ért el. Ettől lett nekem túl mesebeli és hihetetlen a sztori. A halálos beteg összehozza a legjobb barátnőjét és az élete szerelmét? Még örül is nekik? Hát… Ok, tudom, cinikus vagyok.

A szöveg a női bestseller regényeké. Helyenként bántotta a szemem némi káromkodás, de többségében indokoltan volt elhelyezve, így lenyeltem. Még eszköznek is láttam, hogy Hollis és Elodie hangja elkülönüljön. Hollis, aki bizonyos helyzetekben durvábban fogalmaz, nyersebb, Elodie-ra ez nem jellemző.

Az a regény, ami a zsáner tipikus elemeit, szerkezetét és végét használja. Elég csak a záróképet megnézni, ahogy a páros már boldog házaspár és a kisbabájukat a halott közös barátjuk után nevezik el Bennek. De hangulatos, szórakoztató is mellette, és megtaláltam benne azt a pluszt, ami a zsánerelemek fölé emeli.

Idézet: 

Az őszinteséget szeretem. És a szépség a létező legnagyobb hazugságok egyike. Az emberek rád néznek, a külsődet látják, és azt hiszik, a belsőd ugyanolyan. De a tükör azt nem mutatja meg, ki vagy.

De vannak az életben olyan dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Úgyhogy nekünk kell változnunk, hogy megbirkózzunk velük. És ezt tudom, sokkal könnyebb mondani, mint csinálni.