Fülszöveg: 

Max Yearwooddal egy vakrandin ismerkedtem meg. Elképesztően jóképű volt, humoros, és már az elején fantasztikus volt köztünk az összhang. Pontosan erre volt szükségem a szakításom után. Legalábbis azt hittem… amíg meg nem érkezett a valódi randipartnerem.

Kiderült, Max csak felvette a szerepet, amíg valódi partnerem meg nem érkezik. Enyhe kifejezés, hogy csalódott voltam. Mielőtt Max elment, átadott egy hokimeccsre szóló jegyet a közeli arénába – arra az esetre, ha a randim nem alakulna jól.

Nem alakult jól. Így hazafelé menet úgy döntöttem, adok Maxnek egy esélyt, és elmentem a meccsre, de ő nem várt a nézőtéren. Mint kiderült, azért hívott meg, hogy lássam őt játszani. Így kezdődött érzéki kalandunk. Max mindent megtestesített, amire akkoriban vágytam, valamint csupán néhány hónapig volt még a városban, mert új szerződése a több ezer kilométerre lévő új csapatához szólította. Azt javasolta, hogy töltsük együtt a nyarat – segít elfelejteni a volt pasimat. Ez meglehetősen jó ötletnek tűnt. De mindannyian ismerjük a mondást: ember tervez…

Szerintem:

Ilyen se sűrűn fordul

elő velem. Erotikus – romantikus regénynél még annyira se. Megvan az, amikor egy regényt szeretsz, de a főszereplő az agyadra megy? Itt ennek az ellentéte fordult elő velem – a történet olyan semmilyen (Ok, talán egy humoros jelző belefér.), a főszereplő párost viszont nagyon bírtam.

Ami tetszett az Érzéki játékban, az miattuk volt. Georgia, aki messze nem egy elveszett teremtés. Magabiztos, hűséges, okos, olyan versenyszellemmel, hogy azt tanítani kellene. Jót mosolyogtam pl. azon, amit a barátnője feldobott, miért kezdjen el Georgia újra randizni. Javasolt egy eredményjelző táblát, ahova Georgia és a nyitott kapcsolatban levő barátja randijait jegyzik. Diszlexiával küzdött, de az is csak sarkallta, hogy jobb legyen a többieknél. Ugyan a könyvben kevesebbet kapunk az üzletasszony énjéből, de nagyon egyben volt ez a karakter. Még a gyengesége is erősség – ő még a nyitott kapcsolatban levő barátját sem akarta megcsalni, de aztán jött Max és a szív pár szabályát átírta.
Max pedig a magabiztos, szexi sportoló etalonja. Van pénze, karrierje, jó külseje és egy támogató családja. Kettejük közül ő küzd több mindennel: a halott bátyja árnya és az, hogy neki is van egy időzített bomba a fejében, meghatározza a kapcsolatait. Neki kell ezzel megküzdenie, és a lányért meg is teszi majd.
Kifejezetten tetszett, hogy Keeland megírta, milyenek ők ketten együtt. Erősebbek együtt, és olyasmiket is meg tudnak tenni, amihez egyedül nem volt merszük. Mint Max agyműtétje, de Georgia is rászánja magát, hogy véget vessen egy csak fájdalmat okozó kapcsolatnak, elengedve a szebb emlékeket is. Az, hogy Max meg tudja nevettetni a nőt, az egyik legszimpatikusabb vonásuk. Valahogy azt érzem benne, hogy passzolnak, és nem csak fizikailag.

Humoros, szórakoztató a könyv. Már a nyitány, ahogy Max leül mellé, majd Georgia sokkja, amikor szembesül azzal, milyen sport a hoki közelről. Hangulata van, könnyed, csajos és mosolygós.
Ugyan a történet egy ponton már kevésbé kötött le – amikor már együtt vannak, és az idilli nyarukat élik, majd persze felbukkan Gabriel, akinek már nem tetszik annyira a nyitott kapcsolat ötlete, hogy Georgia is találkozgat mással. De a jó hangulata megvan végig, még akkor is, amikor éppen szembenéznek a maguk félelmeivel.

Pipálja a románcok kötelező pontjait, ezt sem írom éppen az erősségei javára. Buta okból szakítás, nagy gesztussal békülés és lánykérés a végén: három pipa. A meglepetés, valami újdonság hiányzott, de a maga zsánerében korrekt. Ami tipikusan egy ilyen regénybe kell, volt benne.

A stílusa is olyan tipikusan női regényes. Sok érzelem, némi szenvedély. A humor dob rajta egy kicsit, de attól még nem több, nem is kevesebb, mint átlagosan az ilyen történetek.

Kikapcsolódásra jó volt, ebben a zsánerben ez teljesen megfelelő olvasmány, de azért valami kis pluszt szerettem volna még kapni.

Idézet: 

A hibák nem ijesztenek el. Az ijesztene el, ha nem tudnál ezekről a hibáidról, vagy nem lennél hajlandó beismerni őket.