Mesevilágba zuhanó, kedvencet mentő, karácsonyi.

Jack legjobb barátja egy régi plüss malac, akit Püsmacnak hívnak. Vele vészelte át a szülei válását, az új iskolát és az anyja újabb házasságát is. Ám az új apuka mellé egy mostohanővér is jár: Holly korábban jó barát volt, ám ő rosszabbul viseli a szüleik egymásra találását és a dühét a kisfiún vezeti le. Egy alkalommal kidobja az autóból a malacot, és nem lehet visszaszerezni. A lány is látja, milyen fájdalmat okozott és karácsonyra egy ugyanolyan malacot ad Jacknek. Ám ez nem ugyanaz a malac, hiába néz ki ugyanúgy. Jack a régit akarja, ezt megpróbálja szétszabni is. Karácsony éjjelén a karácsonyi malac megelevenedik és felajánlja a segítségét: átmennek együtt az Elveszettek Birodalmába, és visszaszerzik Püsmacot. A kalandok közepette a pótlék lassan Kalaccá válik a fiú számára, és a kaland végén olyan döntést hoz, amelyet az elején elképzelni sem tudott volna.

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a történetet mindenki át tudja érezni, akinek gyerekként volt egy kedves plüss állata. Nekem egy pandám volt ilyen – mai napig az ágyamon ül. Az biztos, kiakadnék, ha eltűnne.

Ez egy karácsonyi mese, és elég híres hagyományt követ. Karácsony éjjelén, amikor a csodák lejönnek a Földre, megelevenedik az álom. A Diótörő, a Karácsonyi ének és most A karácsonyi malac. Ahogy azokban, ezeknek a végére is a hősünk komoly leckét tanul meg és jobb ember/gyerek lesz, mint az elején volt. (Mondjuk, Jacknek nem kell akkorát változni, mint a karácsonyi ének öregének…)

Rowling érdemének leginkább azt érzem, ahogy a sokféle tanulságot egy kalandos történetbe tudta sűríteni és ritkán válik szájbarágóssá. Minden helyszínen van valami, ami átérezhető gyereknek is, felnőttnek is: mint a valóságban Holly dühe, amit Jack szenved el. Nem Jack az, akire igazából haragszik, de rajta tudja levezetni. Vagy a Birodalomban a Kék Nyuszi, aki csak arra vágyik, hogy őt is szeresse valaki és otthonra leljen.

Azért a trónteremben, amikor már fogalmak jönnek, az nehezebb dió. Azt éreztem nagyon szájba rágósnak. Miközben szerettem a megállapításait, azért nem biztos, hogy egy gyereknek az elvek elvesztését el akarnám magyarázni, vagy a reményét.

De, ha már a Birodalom. A vezetésében van valami, amit nem értettem. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy a vezetők és uralkodók a rosszak. Még az elvek se voltak szimpatikusak, pedig elvileg ők a nagybetűs jófiúk. A Szépség vagy a király, Hatalom meg egyenesen rémesek. Mit kellene ebből kihámozni? Hogy ezek rossz tulajdonságok, és jobb, ha elvesztjük őket? De ezzel meg nem értek egyet. Túlzásba ezekkel se kell esni, nem ezeknek kellene az elsődlegesnek lenni, de ma igenis annak a jobb, aki bírja a szépséget és/vagy a hatalmat. De ezek már összetettek annyira, hogy ne egy meseregényből akarjam levezetni őket. Azt minden esetre díjazom, hogy ilyen nehezebb és gyereknek összetettebb téma is felmerül.

Tele van a sztori nagyon jó ötlettel és a fordító is kitett magáért. Már a nevek is megfogtak: Püsmac és Kalac. Egyszerű szóösszerántás, de hatásos, kifejező és működik. De a beszédes, ugyanakkor ötletes nevek is mind ide kerülhetnének. A Birodalom felépítése egyébként is tetszett. Ahogy egyre mélyebb rétegeit ismerjük meg, ahogy tagozódik. Az Agymanókat tartom az egyik legjobb Disney mesének, az csodásan elmagyarázta, hogy működik az agy és a psziché. Itt hasonló alapossággal van kitalálva, hogyan viszonyulunk a tárgyainkhoz. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az is benne van, hogy jobban meg kellene becsülnünk mindent, ami a birtokunkban van. Mindennek van értéke, legyen az egy egyszerű fésű akár.

A szeretet és barátság üzenete meg nagyon illik egy karácsonyi történetbe. Mivel a végét nem akarom elmesélni, maradjunk annyiban, hogy a szeretet sokszínű és mind egyformán értékes. Valamint, a szeretet örök. Ha a tárgya el is vész, velünk marad. Olyan érték, amit nem vehetnek el tőlünk. Meghatóra sikerült a vége.

Illusztrált a kötet és a rajzokat is szerettem benne. Nem estek túlzásba, éppen annyi van, hogy színesítse a kötetet. A történet részekre, a részek fejezetekre oszlanak. Általában a részeket választja el egy-egy rajz – kivételes esetben akad benne plusz rajz. Mondjuk, a Mikulásnak a karácsonyi mesében csak jár külön rajz is, nem igaz?

Nagyon szívmelengető, nagyon aranyos kis történet ez, amiből szerintem remek rajzfilm is lehetne. Még az sem zavar, hogy tényleg fel tudom sorolni, melyik ötlet honnan ismerős. A Diótörő és az Agymanók már volt említve, de a Toy Story is simán emlegethető. Az meg, hogy a nyuszi hogyan kerül a kislányhoz – rémlik Hógolyó, meg a kis kedvencek?

Rowling: A karácsonyi malac – Mint gyerekkönyv: 90% nehezen indul, de aztán tele van ötlettel, tanulsággal és szeretettel.

Szubjektíven: 85% ötletes a fordítás, tetszett az Elveszettek Birodalma – ha listázni is tudom, miről mi jut eszembe.