Fülszöveg: 

A ​tizennégy éves Jack Courtney gazdag bankár szülei feladják állásukat, hogy környezetvédelmi alapítványuk alapító tagjaiként idejüket és pénzüket bolygónk megmentésére fordítsák.
Amikor az esőerdők és a gorillák védelme érdekében rendezett, döntő fontosságú konferenciára utaznak Kinshasába, a kongói fővárosba, magukkal viszik fiukat és két barátját, Ameliát és Xandert is, hogy a gyerekek egy többnapos szafarin lássák, miért fontos a küldetésük.
Sajnos másokat – még Jack apai nagybátyját is – kizárólag kongói bányáik nyeresége érdekel, ezért semmitől sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a konferencia sikerét. Eszköztárukban emberrablás és gyilkosság is szerepel, így a biztonságosnak hitt szafaritúra rémálommá változik a kamaszok és kísérőik számára.
Kongói segítőik és a szerencse, de főleg saját leleményességük menti meg Jacket és barátait a haláltól, és rátalálnak a fiú elrabolt szüleire is.
De vajon sikerül elérniük a céljukat, az esőerdők és gorillák megmentésének megszavazását a konferencián?

Szerintem: 

Így utólag, nem volt

jó ötlet az első Wilbur Smith-élményemnek az ifjúsági sorozata nyitányát választanom. Azt tudom, hogy mennyi Courtney-család története van, de azok kalandregények felnőtteknek. Ebben meg egy kamasz Courtney kellene, hogy megkedveltesse magát és a történeteiket, gondolom egy újabb generációval.

Csak éppen nekem kattogni kezdett, hogy mire emlékeztet ez a regény. Bear Grylls Beck-sorozata után nálunk is megjelent több olyan könyv, amiben a gyerek/kamasz főszereplő túl kell hogy éljen extrém helyzeteket. A dzsungel sem új helyszín. Itt is ezt kaptam meg, a Grylls-könyvekből ismerős természetmentő vonallal.

Kaland különben ebben is van bőven, és a szerzőpáros még a csavarokat is pörgeti egymás után. Lecsap, mi történt Jack testvérével. Ütős, hogy valójában ki áll akadályozás, emberrablás és hasonlók mögött. Talán az utóbbi túlzás is, de elfért benne. Ifjúsági regény, meg van indokolva, és ha nem is érzem erős érvnek, legalább volt valami magyarázat. Azt nem bírom, amikor a semmiből jönnek hihetetlen döntések és cselekményszálak.

A szerkezete is rendben van. Alapvetően lineárisan haladunk előre, de akad egy-egy beékelt emlék. Ezek is olvastatták magukat, és jókor adnak egy pluszt a jelen eseményeinek. Érthetőbbé tesznek, vagy adnak egy új szempontot, amin haladhatunk tovább. A legemlékezetesebb talán Jack és a bátyja végzetes versenye volt.

Bár alapvetően a fiatalabb olvasóknak szánt könyvekre jellemző fekete-fehér személyiségeket használja, tetszett, hogy egy-egy szereplő több tud ennél lenni. Caleb első, de második látásra olyan rokonnak tűnt, aki idegesítő és elég önimádó. Aki az apja kevéért bármit megtesz és azonosul az értékrendszerével. De Caleb több ennél, és kritikus helyzetben helyesen, saját magát rossz helyzetbe hozva mer és tud is cselekedni. Míg van olyan szereplő is, aki hősnek tűnik, hogy aztán kiderüljön, mennyire nem az valójában. És még arra is találnak indokot és Jack tud indokot, mi történhetett és miért.
A konfliktusrendszere a végére két oldalt állít szembe: a természetet – a hasznot védeni akarók csapnak össze. Tulajdonképpen minden összetűzés majd ide megy vissza, és a végére lehet is érteni, hogyan.

Feltűnt az is, annak kevésbé örültem, hogy használja a gyerekkönyvek trió berendezkedését. Mint HP esetében – Jack mellett is van egy kiemelkedően okos lány, Amelia – és nekik is van saját Ronjuk, csak itt Xander a neve.
Ez különben nem zavart volna, ha már eleve nem küzdöttem volna azzal, hogy mennyire emlékeztet egy Beck-történetre ez a regény. Így sokalltam.

Tempós, könnyed, kalandos és pozitív az értékrendszere. A család, barátság, bátorság, találékonyság és az állatvédelem a kiemelt értékek benne. Nem is annyira direkten megfogalmazva, hogy szájbarágósnak tűnjön.

Túlzottan emlékeztet másokra, hogy igazán szeretni tudjam, de egyszer lekötött. Azt meg sejtem, hogy a felnőtt regényei a gyerekes elemek nélkül nekem jobban tetszenének.

Idézet: 

[…] balesetek akkor történnek, amikor az emberek gondatlanok, ostobák, vagy annyira csak egy bizonyos cél érdekli őket, hogy nem hajlandóak tudomást venni a tetteik lehetséges következményeiről.