Fülszöveg: 

Ez ​volt a leggyönyörűbb szerelmes levél, amit valaha olvasott. Bárcsak neki írták volna!

Minden egy esküvői ruhába varrt titokzatos kék üzenettel kezdődött.

Valami kék.

A sosem viselt menyasszonyi ruhámat mentem eladni egy használtruhaboltba. Ekkor találtam meg egy másik menyasszony „valami régijét”. Egy lélegzetelállító, tollas, egyedi tervezésű ruha bélésébe volt tűzve a legszebb üzenet, amit valaha olvastam: „Köszönöm, hogy valóra váltottad minden álmom.”

A kék levélpapíron dombornyomással a Reed Eastwood név szerepelt, aki nyilvánvalóan a földkerekség legromantikusabb férfija lehetett. És mint kiderítettem, a legvonzóbb is. Bárcsak itt véget értek volna az igaz szerelemmel kapcsolatos képzelgéseim! Mert azóta megtudtam egyet s mást Mr. Romantikáról. Arrogáns, cinikus és lekezelő. Én aztán tudom! A sors fintorának köszönhetően ráadásul még az új főnököm is.

De ez nem fog megakadályozni abban, hogy kiderítsem, mi a története az utolsó szerelmes levelének. Annak a szerelmes levélnek, aminek nem a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” lett a vége. Az a történet azonban semmi ahhoz képest, ami köztünk van kibontakozóban. Egyre forróbb, csábítóbb és meglepőbb – őrjítőbb, mint bármi,
amit el tudtam volna képzelni.

Valami új.

De fogalmam sincs, hogyan fog végződni…

Szerintem: 

Ha egy szerző/szerzőpáros ugyanazt írja meg kicsit másképpen, azt

nem szoktam díjazni. Várom, hogy meg is újuljanak, ne csak ugyanazt adják el újra. A helyzet azonban az, hogy ennek ellenére ezt a regényt én élveztem. Tételesen ki tudom mutatni, hogy mennyire rímel minden benne a Szerelem a Park Avenue-n című könyvükkel, de azt is szerettem, és ugyanazt szerettem ebben a könyvben is.

Először is, erről a párról elhittem, hogy egymásba szeretnek és illenek is egymáshoz. Mindketten a regényesen tökéletes, szexi emberek. Ez indokolja is, hogy első látásra miért van meg a szikra. Én nem hiszem el, hogy a legfiú az átlag lányra gerjed rá. De a szexuális vonzalom mellett ellenszenv van egymás személyisége miatt, így nem kezdenek viszonyba, csipkelődnek egymással és harcolnak. Közben kezdik el megismerni egymást, egymás titkait sorra fejtik meg, és egymásba szeretnek bele. Nem az köti össze őket, hogy Reed hasa kockás, Charlotte feneke meg kemény és szeretik nézni egymást.
Eljut a regény addig, hogy az erotikus jelzőt is megkaphassa, de addigra már kapcsolatuk van. Nincs is túlírva, hogy mennyire passzolnak olyan téren is. Én díjazom, hogy pl. élveznek együtt falat/hegyet mászni, nem csak a lepedőt gyűrni.

Bírtam a szereplők karakterét. Charlotte egy pozitív, álmodozó energiabomba, aki keresi és megtalálja az életben a jó dolgokat. Az a napsugaras személyiség, aki szeretnék lenni, ha nem 'félig üres pohár' személyiségem lenne. Könnyen rá lehetne sütni, hogy már hiteltelenül jó figura – érzékeny, tehetséges művész, gyönyörű és kedves is. De van mellél adagolva emberivé tevő vonás is. Ahogy szerencsétlenkedik, ahogy helyenként túl érzékeny, ahogy sebzett.
Reed meg egy jégcsapnak tűnik, aki jó érzékkel bánt meg másokat. A szakmájában profi, nagyon sikeres és senkit nem enged közel magához. Valahol még tipikus is, ahogy a kemény felszín alól Charlotte majd felszínre hozza a szívét. Csak éppen a regénynek van egy trükkje, amivel meglepett. Miért hordja Reed azt a páncélt, és dermesztette jéggé a szívét? Véfif úgy vagyunk vezetve, hogy az őt lehagyó menyasszonya miatt feltételezzük, hogy rideg lett. De itt sokkal több mindenről van szó, valami ennél is fájdalmasabbról.

Igen, még a szerkezete is a tipikus elemeket hozza. Annyiszor írtam már, unom is: ismerkedés – ellenszev/vonazlom – boldogság – szakítás rossz okból – nagy gesztussal békülés és még nagyobb happy end. Csak éppen van két dolog, ami ezek fölé emeli: az a plusz Reed alakjában, az a fordulat, amire nem is gondoltam előre. A másik meg a regény humora.

Mert ezen a könyvön jókat vigyorogtam. Ahogy Charlotte Reed közelében szerencsétlenkedik, ahogy egymás agyára tudnak menni. A vicces jelenetek váltakoznak az aranyosakkal, és nekem ezt jelenti a romantikus komédia. Bár alapvetően fekete a humorom, ennek olyan helyzetei voltak, hogy viccesnek találtam a más stílus ellenére is.

Nálam abszolút guilty pleasure élmény volt, amit élveztem. Pedig tényleg annyira olyan, mint a szerzőpáros fentebb emlegetett regénye…