Fülszöveg: 

Te ​mit szólnál, ha egyik napról a másikra eltűnne a kémiatanárod? Nyilván magasról tennél rá – kivéve ha ő a kedvenced, ráadásul az utolsó órán feladott egy furcsa és érthetetlennek tűnő rejtvényt.
Sági, Bogdán, Vaki és Petra azonnal nyomozásba kezd, de nemsokára kiderül, hogy a megfejtő egy rakás pénzt is nyer. A tét emelkedésével hamarosan az egész város beleveti magát a játékba, és felbukkan jó néhány alvilági figura is…
Vajon Ságiék elég ügyesek, hogy megfejtsék a feladványt? Helyt tudnak állni a régi számítógépes játékokkal vívott párbajokban? Le tudják győzni a gonosz Evilbellt? És főleg, sikerül kiszabadítaniuk Petrát, akit időközben elraboltak?

Miközben az egész város a feje tetejére áll, és a kamaszoknak egyszerre kell helytállniuk a digitális és a valós világban, appokban és társas kapcsolatokban, az olvasó megismerheti a kortárs Budapest ikonikus helyszíneit és rejtett gyöngyszemeit.

Szerintem: 

Amikor nem is akarom

visszafogni a rajongásom. Szerintem ilyen egy jó ifjúsági regény! Faltam. Mi több, nagy kedvet kaptam ahhoz, hogy a könyvvel a kezembe Budapest-túrát tartsak. Esz is a fene, hogy a helyszínek közül vajon hány látogatható. Le lehet pl. menni az atombunkerbe? Megérdemelné különben a könyv, hogy valóban járjuk a várost vele.

A történet egy kincskereső játék, ismerős lehet a Ready Player One-ból. Ha megfejted a nyomokat, begyűjtöd a csillagokat, vagyont lehet nyerni. De a trükk az, hogy ennél nagyobb az ötlet. Vannak párbajok, csillagrablás, segítő- és párbajkártyák. Nem is fogom elmagyarázni, mert nagy élmény a regényben találkozni velük és a gyerekekkel felfedezni, mit rejt a Déeverzum.

De nem csak a játékot kapjuk. Vannak bűnöző elemek, akik akadályozzák a főszereplő kamaszokat. Meg az alap is egy bűnügy: eltűnt a tanár úr. De hova? A nyomok vajon hozzá vezetnek? Jól húzza az ember idegeit, hogy miközben maga a játék és a párbajok is izgalmasak, még izgulni is lehet a gyerekek testi épségéért, és van nyomozás is.

Mivel ifjúsági regény, olyan témákat is bedob, nagyon kezelhetően, amelyek a korosztályra jellemzőek. Tulajdonképpen egy különc baráti társaság kerül a középpontba, és velük együtt kapunk családi gondokat, iskolai klikkesedést és nagyon benne van az okostelefon zombik jelensége is. Az pl. már túlmutat a kamasz problémákon, amikor azt adja egy idősebb nő szájába, hogy mennyire jó, hogy kiment az utcára, barátokat szerzett, és tényleg beszélgetett.
Nagy érték a barátság, és ez a négyes nagyon ki van találva. Mindenki jó valamiben, és vannak igazán nagy pillanataik. A Duke Nukem világrekord – persze, olvasóként lehetett sejteni, hogy Bélánk nem csak nevet lopott, de akkor is nagyot szólt. Pláne, mert rendszeresen poén volt, hogy a többiek azzal ugratják, hogy a világ legjobb gamerének nevét használja… Példaértékű, ahogy segítenek egymásnak, és nem csak itt, a veszélyekben, hanem ahogy az iskolai poklot együtt járják, vagy ahogy a családjukkal szemben támogatást tudnak nyújtani.

Bőven van humor a könyvben, és sokféle. Vicces helyzetek, jópofa beszólások, és az egésznek a hangulata. Még akkor is könnyed, ha feszült és veszélyes helyzeteket is használ. Nem is tudom, mi volt a kedvencem. Nagyon bírtam azt a mű-horrort, a dobozlakóval a bunker előtt, de a Janik átverését is lehetne említeni. Ki van ez találva, és szórakoztató.

De nem csak szórakoztató. Nagyon sok történelem, városismeret és kultúra van benne. Észre sem veszi az ember, és játszva tanul meg dolgokat. Ahogy már emlegettem is, nagyon kedvet csinál egy városnézéshez. Hogy észrevegyünk olyasmiket, ami mellett a hétköznapokban csak elrohanunk.

Végül. Én imádom, ahogy tele van utalásokkal. Filmek, sorozatok, zenék, színészek – és nem csak a maiak, bár a főszereplők kora miatt azok vannak nagyon többségben. De itt simán megfér egymás mellett egy Örkény és egy George R.R. Martin vagy Tolkien utalás. Talán ez az egyetlen dolog, amiért nem biztos, hogy a célközönség tagjai mindent érteni fognak. Azért nagyon széles a merítés – én élveztem, de mondjuk film- és irodalmi mindenevő vagyok. Örültem is magamnak, hogy egyetlen utalás volt csak, amit nem értettem. Naná, hogy rákerestem. Naru, a fejszét forgató indián csaj. Nekem kimaradt, hogy van új Predator-film, hát most felvettem a nézendők listájára.

Izgalmas, humoros, ötletes úgy, hogy nem zavar, miből merít, és még tanulni is lehet belőle. Mi kellene még? Nagyon olvastatja is magát, majd elfelejtettem.

Megjegyzés: már pótoltam a Prédát, szóval, ha újraolvasom, meglesz Naru is...

Idézet: 

Most tényleg, srácok, mit vártatok? – tette fel a logikus kérdést Bogdán. – Lejöttünk egy gonosz goblinnal a föld alá, persze hogy itt ragadtunk. Ti nem olvastok Tolkient?