Fülszöveg: 

Averynek már csak néhány hetet kell átvészelnie a rejtélyekkel teli Hawthorne-házban, hogy hozzájusson sokmilliárd dolláros örökségéhez. Az életére folyamatosan veszély leselkedik, de legalább van kire támaszkodnia: a Hawthorne testvérek befogadták a családjukba, és megosztották vele titkaikat.
Néhány nappal azelőtt, hogy Averyből a világ leggazdagabb tinije lenne, felbukkan valaki a múltból, és a segítségét kéri. A látogató jelenléte teljesen felbolygatja a kastélyt, régi sebeket tép fel, és újabb rejtélyeket hoz felszínre. Közben kezdetét veszi egy utolsó, veszedelmes játék egy ismeretlen, de nagy hatalmú ellenféllel, a tét pedig hatalmas: mindent vagy semmit.

Szerintem: 

Eddig se szerettem ezt a sorozatot, de most már teljesen el is fognak veszíteni. Pedig Barnes még folytatja, de minek?

Kierőszakolt folytatás, amiben

egy családi ellenséggel kell felvennie a harcot a fiúknak és a túlértékelt Averynek. Kb. úgy érzem, nem először, hogy a nagy jómódban nem tudják, mit csináljanak. Játszanak, boldog szerelmesek és tiszta unalom lenne az egész, ha nem kellene kinyomozni, ki és miért akar nekik rosszat.
Megjegyzem, nagyon mű a konfliktus és a feloldása is. Avery egy játékban nyeri meg, hogy békét kössön a két család. Lassú, nem kötött le és nem volt még csak veszélyérzetem sem.

Továbbra is szenvedek azzal, hogy úgy van megírva a regény, hogy Avery-t valamiféle csodanőnek érzik a fiúk. Pedig hozzájuk képest ő az egyszerű szomszéd lányka és hiába kap a megoldásban is nagy szerepet, nekem nincs meg benne az a plusz, amit a szöveg és a szereplők neki tulajdonítanak.
Talán ezért olvastam poénként, hogy miért Avery lett az örökös. Az öreg ugyanis tudta, hogy vadásznak rá, és nem akart az unokáira célkeresztet rajzolni a családi vagyonnal. Avery volt a beáldozható fél. Igen, ebben is van beleerőszakolás, de legalább valamiféle magyarázat arra, hogy miért olyan végrendelet született, amilyen.

Nem kissé unom az ismétlődő köröket is. Már fárasztó, hogy nem kapnak meg semmi alapvető információt, mindent rejtvényekkel szereznek meg. Ha az öreg adni akart volna nekik esélyt, nem lehetett volna direktebb? De ok, akkor miről szólna a könyv. De már a harmadik részben ugyanúgy nyomokat és megoldásokat keresni, unalmas.

Nem szeretem a szerelmi szálat sem, és hogy Avery még mindig igényli, hogy elmondják neki, magáért és nem pótlékként szeretik. Azt hiszem, mivel nekem ellenszenves a lány, nem is tudott volna tetszeni a szerelmi szál, mert nem örülök annak, hogy happy és rózsaszín a vég. Bár legalább azt jóváírom neki, hogy értelmes dolgokba kezd az örökséggel, és nem csak ül rajta, mint az öreg.

A történet alig kötött le, az újabb konfliktus beleerőszakolt a történetbe és a hősnőt se szeretem. Nem is ragozom ennél tovább, a sorozatot se szerettem és ezen a vége sem tudott változtatni.