Fülszöveg: 

Amikor ​Brent Mason Kennedy Randolphra néz, nem az esetlen, édes szomszéd kislányt látja, hanem a magabiztos, lenyűgöző nőt, aki márkás magas sarkújával legszívesebben széttaposná a legintimebb – és nagyra becsült – testrészét. Brent gyerekkorában elveszítette lábát, de ez sosem akadályozta meg abban, hogy teljes életet éljen. Célokat tűz ki maga elé. Most éppen Kennedy Randolphot.
Amikor Kennedy Brent Masonre néz, nem lát mást, mint az önző tinédzsert, aki a középiskolában megalázta őt, hogy a menők befogadják maguk közé. A menők, akik valódi pokollá tették azokat az éveket. Ő már nem az a szerelemre éhes kívülálló többé, hanem egy washingtoni ügyész, rengeteg megnyert üggyel a háta mögött. A következő ügyében Brenttel kerül szembe, és elhatározza, hogy most ő teszi pokollá a férfi életét.
De a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy eltervezzük.
Kennedy minden egyes heves szócsata után azon tűnődik, Brent vajon az ágyban is olyan tüzes-e, mint a tárgyalóteremben. Minden vita és ellenvetés után a férfi egyre jobban akarja Kennedyt. Vajon Brent és Kennedy szerelembe esnek, vagy a bíróság megsértésének bűnébe?

Szerintem: 

A sorozat legjobban sikerült része, bár

erre is igaz, hogy halmoz néhány klisét és megtartja a romantikusok cselekményének alapvető vázát. Még szerencse, hogy kerül melléjük ellensúly is.

Az alap a tipikus: gyerekkori barátok, akiket a szülők mindig is egymásnak szántak – kamaszként egymásba is szeretnek, de egy féltékeny ex-barátnő ténykedése miatt elszakadnak egymástól. Majd felnőve újra találkoznak, felcsapnak az érzelmek és szenvedélyek. Nehéz is szétválasztani, hogy a mostani énjük mennyire szeret bele a másikéba, mennyi a régről áthozott érzelem. Némileg több mint amit szeretnék – hiszen amint Kennedy megtudja, hogy mi is történt a középiskolában Brent szemszögéből, mi a történetük igazsága, gyorsan beengedi a szívéve és az ágyába is a férfit. De legalább Brent részéről jobban ki van vesézve, hogy mit szeret most Kennedy-ben, is nem a kamaszkori énjében. Mert Kennedy változott, és ő látja ezt, szereti azt, aki lett a nőből. Kennedy részéről ugyanezt nem érzem.
Vagyis, a szenvedélyt inkább érzem pipának, mint a mély szerelmet. Az túl régen volt, amikor barátok voltak, hogy barátságból szerelem legyen. Inkább a kamaszszerelemhez visszatalálás ez, feljavítja azzal, hogy Kennedy miképpen változott és ez hogyan hat a férfira.

Ha már azt ragozom, ami elkoptatott a zsánerben – két dolog. Már megint a kommunikáció hiánya. Történet sem lenne, ha ezek ketten képesek lettek volna beszélgetni, nem csak feltételezni dolgokat és évekig sérelmeket cipelni magukkal. Igaz, itt legalább van fejlődés: amikor a jelenben Kennedy megint hinne a látszatnak, Brent nem engedi el, és tisztázza vele a dolgokat. Harmincasként már beszél vele, ami tizenévesként nem ment. A másik: a kamu feszültségkeltés. Annyira egyértelmű, hogy Brent és Kennedy összetartoznak, szeretik egymást, hogy azzal húzni az időt, hogy Kennedy visszakozik, mert felméri, hogy Brent össze tudná törni a szívét, amire a korábbi férfiak az életében nem lettek volna képesek, annyira olcsó húzás. Amire azt mondom, csak azért van benne, hogy ne 200 oldal legyen a könyv, hanem 300. Nagyon nem bírom a mű-konfliktusokat, pláne romantikus regényben, amely különben sem a kedvenc műfajom.

De akkor, amit viszont díjaztam benne: bár 2 főszereplős, és elsősorban Brent, másodjára Kennedy van a középpontban, itt jobban vannak mellettük mások is. Bírtam Brent anyját, aki humorforrásnak sem volt utolsó. Jön vissza a két korábbi kötet párosa és a családjuk.

Ebben a legfontosabb a tárgyalótermi rész. Eleve Brent és Kennedy ellenfelekként állnak szemközt egy ügyben, és később is szembesülnek azzal, hogy Kennedy munkája veszélyes is lehet – ő visz egy maffiapert is. Van meghallgatás, vallomástétel, keresztkérdések, megegyezés. Még ez is messze van a tárgyalótermi krimitől, de már van annyi, hogy megszínezze a cselekményt.

Végül, ebben van leginkább felvállalva, hogy a szereplők gazdagok és csinálhatnak, amit akarnak, a megélhetésük egy percre sincs veszélyben. Stanton jól keresett, Sofia családja gazdag volt. Jake jól keresett, Chelsea családja gazdag volt. Itt Brent és Kennedy családja is nagyon gazdag, és nem is próbál hétköznapi kereteket adni az anyagi helyzetüknek a szerző. Inkább felvállalja, és eszközként használja a családi bálokat, nagy házat, stb. Ez jobb is áll neki – nem véletlen, hogy a másik magyar sorozata meg egyenesen királyi családokról szól.

Lehet azért, mert már a harmadik rész, a nyelvezetével is kezdek megbékélni. Még mindig az igénytelenebbek közé sorolom, pláne az erotikus részeket, de most nem volt lapkitépő késztetésem.

A végét még aranyosnak is találtam a szüleiket megleső gyerekekkel. Vagyis, ez volt a kedvenc részem a sorozatból, és erre a sorozatra igaz, hogy részről részre mindig jobb lett kicsit.

Idézet: 

– Lehetnél Presley helyében is. Hát így – válaszolja Stanton. A tizenöt éves lányáról beszél, aki az év nagy részét az anyjával tölti Missisipiben. Gondolkodtak rajta, hogy egyetemre a keleti partra jön, és Stanton nagyon örült a felvetésnek.
– Írtam neki a minap, de nem válaszolt – mondja Riley kíváncsisággal a tekintetében. – Hol van most?
– A szobájában. Se internet, se tévé, se telefon. Ott is marad még egy ideig.
Kérdőn nézünk rá, ezért folytatja.
– Az történt, hogy megpróbálta a szobájába csempészni Ethan Fortenburyt. Az ablak előtt lévő tölgyfán keresztül.
A tizenegy éves Raymond a homlokát ráncolja.
Aztán Jake, mintha olvasna a gondolataimban, Stanton felé fordul.
– Meglepően nyugodt vagy a történtek komolyságához képest!
– Nem ért minket felkészületlenül a dolog. Meg volt a terv erre az esetre. A szaros
felmászott a fán, Jenn meg az ablakban várta. A vadászpuskával.