Fülszöveg:

Las Vegasban minden megtörténhet. És meg is történik.
Mindig jó kislány voltam. Keményen dolgozom, betartom a szabályokat és elérem a kitűzött célt.
De néha a jó kislányok is olyasmire vágynak, ami nem tesz jót nekik. Vagy olyasvalakire, aki nem tesz jót nekik. Mondjuk, az új főnökre.
És néha nagyon csúnya dolgokat tesznek, hogy felkeltsék a figyelmét. Mondjuk, árverésre bocsátják a szüzességüket.
Ki gondolta volna, hogy ennyire mérges lesz?
Talán nem ez volt életem legjobb terve…

Szerintem: 

Mélypont, röviden. Ok, annyira nem. El tudom képzelni, hogy lehetne még

rosszabb ez a regény. Beszélhetnének sokkal rondábban benne és a cselekmény még nagyobb része szólhatna arról, hogy a szexuális felfedezések korába lépnek. De nem sok kellene, hogy tényleg ez legyen a legalja.

Kezdjük azzal, hogy iszonyatosan gagyi a cselekmény. 'Kicsit' – vagyis, nagyon – olyan érzésem volt, mintha az Endgame-trilógia és a szürke50 olcsó keverékét olvasnám. Adott az egyetemet végzett, csinos szűzlány, aki a nagymenő és nőfaló vezérigazgatóval akarja elveszteni a szüzességét. Hogy felkeltse a férfi érdeklődését, a baráti körrel kamu árverést tartanak a lányra. Rhys meg is veszi, el is kezdik a viszonyuk, de mindketten többet akarnak majd. Úgy pocsék, ahogy van. Merengek még, hogy tudnám finoman szidalmazni ezt a majdnem nagy semmit, de talán tudok jobbat is.

A cselekmény mondhatni nem létezik. A regény első fele a 'meglátni és megkívánni', a második a 'meghágni és megszeretni' jegyében telik. Ebből mikor lesz szerelem? Arra még nem sikerült rájönnöm. Alig beszélnek, nyuszikat játszanak és nem tudnak élni egymás nélkül. Újabb szóismétlés jön: ez csak simán gagyi.

A szereplők kapcsán se bíztatok senkit. Üresek, unalmasak és nagy klisék. A gyönyörű, okos szűz. Aki úgy jellemzi magát, hogy 'a szűz, aki $@!% akar lenni.' Igen, ez egy ilyen stílusú a könyv. A férfiról meg kb. semmi nem derül ki azon túl, hogy vezető beosztásban van és jó szerető.
Mellékszereplő szinte nincs is. Lydiának van egy jó barátnője, aki a kötet végére házas, szóval sejtem, hogy a 2. kötet majd róla szól. A férje meg Rhys baráti körében van, adja magát a dolog. De ők is alig vannak jelen, a konfliktus megoldásában végszavaznak kicsit és ugyanolyan semmilyen alakok, mint a főszereplők.

A stílusáról se tudok semmit mondani. Sem a kiemelkedően pocsék, sem a jó jelző nem illik rá. A legjobb, ami eszembe jut, hogy gyorsan olvasható. Mintha nem is regénynek kellett volna lennie, hanem erotikus novellának. Annyi van benne, nagy mese nőknek, de más nem.

Nem is vesztegetem tovább senki idejét. Ez egy olyan lufi, amit kicsit megböksz a körmöddel, és már ki is durrant. Untam, nem szerettem – kimeríti a rossz regény fogalmát.