Fülszöveg: 

Jössz játszani, édes?

A nevem Kail Milos. És nem is kell többet tudnod rólam.
Csupán annyit még, hogy én vagyok az idegen, aki ellopja az álmaidat.

Ez csak egy játék. A szabályokat pedig előre lefektetem. Tiéd vagyok, amíg meg nem kapom, amit akarok. Cserébe megmutatom, milyen a határok nélküli szenvedély.

Viszont ne kérj többet!

Nem hiszek az illúzióban, a reménykeltő szavakban, a szerelem erejében. Az érzéseket nem nekem találták ki.

Rád azonban nem voltam felkészülve, drága Inka. Te lettél a rögeszmém, pedig nyilvánvalóan nem akarsz engem. Nem hatott rád a jól bevált taktikám.

De elfogadom a kihívást. Hiszen szükségem van az örömre, megelégedésre, szerelemre és édes csókokra, amit csak tőled kaphatok meg.

Szerintem: 

Miből kellett volna leesnie, hogy ez sorozatrész is lehetne? Olvasás közben döbbentem rá, hogy

ezt a szereplőt és emlegetett mostani mellékszereplőket bizony ismerek már. Holmes az Érzelmek ritmusa világába visz vissza.
Emlékszem, miután olvastam, meg is jegyeztem, hogy vannak olyan mellékszereplői, a fiútestvérek, akik önálló kötetet is kaphatnának. Hát most itt van.

De le kell szögezni, nem folytatásregény. Aki nem olvasta és nem ismeri az Érzelmek ritmusát, az is ugyanúgy tudja ezt a könyvet olvasni. Nincs onnan cselekményszál továbbépítve, maximum a baráti kör ugratása Kail felé, hogy végre ő is szerelmes lett, ha eleinte ezt nagyon tagadni is próbálja.
Ez egy az egyben Kail és Inka regénye, ha ismerős világba és szereplők közé lett is helyezve.

Azt nem tudom írni, hogy túl sok minden történne a könyvben. Nekem egyoldalú is volt, mert pár mondattal össze lehet foglalni az egészet: a nagy nőcsábász Kail felfigyel arra, hogy 1 éve mellette dolgozó asszisztense, Inka igazából jó nő. El akarja csábítani, és miközben közelebb édesgeti magához a nőt, egymásba is szeretnek.
A végére ugyan kapunk konfliktust és egy családi drámát, de az csak a vége. Az egymás ellen acsarkodó apák és Kail apjának sötét üzelmei csak mellékhangok, az van oda-vissza ragozva, hogy mennyi téren passzol össze ez a két ember.

Hozzá kell tennem, hogy az egyik kiemelt a szexuális. Alapból azzal indítanak, hogy milyen érzéki vonzalmak gyűrűznek köztük, viszonyuk is lesz és jobban meg van fogva a kapcsolatuknak ez az oldala, mint az érzelmi.
Azért arra van próbálkozás, hogy megmutassa, miben más Inka, mint bármely nő korábban a férfi főszereplő részéről. Neki magának is meg kell tanulnia, miben más, ha szerelmes és nem csak egy menetet akar.

A főszereplő páros a középpont, kevés mellékszereplő tűnik fel mellettük érdemben. Leginkább az apák, de ők is csak a végén. A lényegük meg arra szorítkozik, hogy miképpen tették egymást tönkre az évek során, milyen kapzsiság és bosszúvágy munkál köztük. A már emlegetett másik könyv szereplői meg vannak említve, néha baráti körként jelen vannak, de ha a másikból nem ismerném őket, fel se igen tűnnének.

A szerzőtől szokott, csajos könyv ez is. Sok érzelem, talán még több érzékiség. Női kis könnyed, amit a maffia-vonal terelget minimálisan, bár szerintem ez csak azért van, hogy a szereplők szerelmének legyen egy nagy akadálya, és jöhessen a szakítás – békülés nagy gesztussal ismerős eleme.

Nyári könnyed könyvnek egyszer elmegy, de semmi extrát nem találtam benne. Teljesen belesimul a hasonló könyvek világába.

Idézet: 

– Katasztrófát érzek közeledni.
– Tárd szét a karod előtte!
– Öleljem magamhoz?
– Hagyd, hogy elsodorjon!