Fülszöveg: 

Inti ​Flynn egy nemzetközi biológuscsapat vezetőjeként tizennégy farkast telepít vissza a Skót-felföldre, amely már évszázadok óta nem látott farkasokat. A csúcsragadozók visszatérése a remények szerint új életet lehelhet a haldokló földbe, és begyógyíthatja a klímaváltozás és az emberi tevékenység által ejtett sebeket.

Inti azonban szintén sebeket hurcol magával: az általa látott és átélt erőszak megváltoztatta őt és ikertestvérét, úgy érzi, semmi sem maradt benne a dühön és a gyűlöleten kívül. Egy sorstársával való találkozás új reményt ad neki, ám épp a reményt és a bizalmat engedheti meg magának a legkevésbé a skót kisvárosban, ahol a megélhetésüket féltő helyi gazdák a farkasok életére törnek. Amikor egy éjjel vérbe fagyva talál egy gazdára, azonnal tudja, hogy a helyiek a farkasokat fogják hibáztatni, és csak egyetlen választása maradt: mindenáron megvédeni saját és fogadott családja életét.

Szerintem: 

Annyi minden van ebben a regényben, hogy

nem is tudom, hol kellene megfogom. Sokféleképpen olvasható és sok mindent mondhat attól függően, miképpen olvassuk.

Ami engem leginkább megfogott, az a kötetben bemutatott környezetvédelmi munka. Ebben a sztoriban is emlegetik, hogy a farkasok visszatelepítése zajlik világszerte, az egyik legnagyobb siker a Yellowstone Parké. Történetesen az egyik kedvenc állatos könyvem pont erről szól, így nagyon vártam, mi lesz ebben a történetben.
Nem kellett csalódnom – izgalmasan meg volt írva a folyamat, és hogy a biológusok, állatorvosok hogyan vesznek ebben részt. Megvannak az olyan részei, mint a helyi gazdák ellenségessé, vagy az egyes farkascsaládok követése és kalandjaik megismerése.
Közben nem győztem azon szörnyülködni, hogy mennyire az ember a mese rossza, nem a farkas. Több állat is az emberi butaság és rosszindulat áldozatául esik, és Inty-vel együtt tudtam sajnálni őket. Csodásan meg van írva, hogy mennyire igazságtalan az ember azzal, hogy a mesék rosszává tették a farkasokat. Megismerhetjük innen a szociális kapcsolataik, a család központúságukat. Ragadozók, ok – de ma már nem abban a korban élünk, hogy a megölésükön túl ne lenne más módja akár állattartóként is mellettük élni és dolgozni. A farkasokból lettek a kutyák is kinevelve. Rengeteg becsülendő tulajdonságuk van. Alapból a kutyafélék nagy barátja vagyok, és nagyon együtt tudtam rezegni azzal, ahogy ez a kötet áll az állatok védelméhez.
Azt pl. nem is tudtam, hogy a farkasok az őzek, szarvasok vadászatával miképpen járulnak hozzá az erdők életben maradásához. Ezért is gyönyörű az ökoszisztéma – minden ki van találva és okosan működik, ha az ember nem nyúl bele és rontja el.

A második olvasási lehetőség, hogy Inty világára, a nő lélektanára koncentrálunk. Eleve van egy különleges betegsége, ahogy átérzi mások érzelmeit. Ehhez jön hozzá hogy a nővérével történtek miképpen hatottak rá, zárták érzelmi börtönbe. Miközben az állatokért rengeteget tesz és törődik velük, az emberek felé nincs bizalma. Ezért olyanok a kapcsolatai, amilyenek. Kizár másokat. De most jön Duncan, és nagyon nehezen, lépésenként Inty nyitni kezd. Kérdése is a könyvnek, hogy a nő képes lesz-e továbblépni, beengedni másokat és tovább szocializálódni?

A harmadik, a krimi. Történik egy gyilkosság, amit a környék eltűnésként ismer. De mivel Inty ásta el a hullát, tudja, hogy nem farkas volt. Egy ember ölt meg egy másikat, és rá akar jönni, ki volt. Van gyanúsítottja, és a fordulatig ez talán a legegyszerűbb vonala a történetnek. Ráadásul ez is annyira Inty érzelmi oldaláról van megírva, hogy szorosan belesimul a regény lélektani felébe.
Mert azzal, hogy szerinte ki a gyilkos, tudja magának indokolni a saját viselkedését.
Különben, a végére kifejezetten élveztem az Oidipuszi-nyomozást. Inty maga is kimondja, hogy annyira egy dolgot nem akart meglátni és mérlegelni, hogy elvakítottá tette magát. A poén meg az, hogy ez sokkal jobban igaz, mint akkor sejti, amikor ezt kimondja. Hiszen inkább hitte azt, hogy a szerelme a gyilkos, minthogy az ide hozott farkasai egyike legyen. Pedig nem a farkasokkal volt a legjobban elvakult: rejtegetett egy pszichésen komolyan károsodott ikret. Na, vele kapcsolatban aztán semmit nem akart észrevenni, míg ki nem verte a szemét az igazság.

Lassabb, elmélyedős, több belső vagy környezeti leírással dolgozó regény.
Sok tartam van benne és legtöbbször szépen is van megírva. Az, ami bántott, igazából mind egy dologra megy vissza: Inty ikre. Elméleteim voltak, hogy mi vele kapcsolatban az igazság. Simán elment volna hallucinációnak is, vagy lehetett volna Inty tört személyiség is. Ehhez képest McConaghy egyszerű megoldást választott. Talán attól ült mégis, hogy annyira bonyolítani akartam a megoldást, hogy azzal lepett meg, lehet sokkal egyenesebben is.

Simán újraolvasós könyv, és bár a már emlegetett Az amerikai farkas élményét nem múlta felül, hatásos és tartalmas történet.

Idézet: 

A kutyám, kérlelt a szeme.
Visszaindulok Fingalért. Nem hagyom itt. Nem, miután Duncan életéért harcolt, belehalt, hogy megmentse őt. Az állatok ilyenek: beleszakad a szíved a bátorságukba, a szeretetükbe.

A változatos ökoszisztéma egészséges ökoszisztéma, és mindenkinek haszna származik egy egészséges ökoszisztémából.