Fülszöveg: 

Rebecca egy Sydney-ben elszenvedett botrányt követően kétségbeesetten vágyik a névtelenségre, ezért postamesternői állást vállal egy csendes tengerparti kisvárosban. Ám hamarosan azzal a nyugtalanító ténnyel szembesül, hogy elődje öngyilkos lett.
Aggodalmait tovább fokozza, hogy a nyugodt élethez fűződő reményeit már a kezdetekkor megzavarja a rámenős helyi orvos figyelme, az erőszakos bálnavadász-kapitány nyugtalanító jelenléte, a korrupt megyei titkár és a kisvárosi pletykafészkek is. Ráadásul akarata ellenére felkelti az érdeklődését a hegyfokon lakó rejtélyes férfi, akiről azt beszélik, hogy náci kém volt.
Rebecca hamarosan átlátja a háborgó tenger partján fekvő kisváros szégyenletes, eltussolt titkait, és emiatt életveszélyes játszmákba keveredik.

Szerintem: 

Nem ez a regény fő témája, de kikívánkozik belőlem, hogy mennyire

borzalmas volt arról olvasni, hogyan élnek egy bálnavadász kisvárosban. Amikor levadásszák  a kicsinye mellől az anyát, a kisbálnát meg otthagyják a cápának? Csak elbeszélik, nem 'élőben' közvetíti a regény, de így is ütni-vágni lett volna kedvem.

Nem természetvédelmi regény, egy nő van a középpontban a maga ügyeivel, de akkor is. A háttérben Alexandra nagyon érzékletes képet fest a szagokról, az állatok szenvedéséről és még arról is, hogy gazdaságilag mennyire nem indokolt már a tengeri emlősök vadászata. Egy szereplő van, aki aktívan kiáll a vadászat ellen, őt ki is közösítik, de ő az, akivel abszolút együtt tudtam érteni és rezegni. Nem kevés éles megfogalmazás van benne az emberi fajról, és milyen igazak! Mélyen felkavart, amit ilyen téren olvastam a regényben.

Csak éppen, ahogy említettem is, ez női regény. Rebecca új életet kezdeni érkezik meg a tengerparti ausztrál kisvárosba és a csinos postamesternőre többen és hamar felfigyelnek. Becca meg igyekszik kitalálni, kiben bízzon, hogyan folytassa az életét. Itt titkolja, de az olvasóknak el van mesélve, hogy 7 évig egy vezető politikus kitartott szeretője volt. Ő végig reménykedett, de a férfi csúnyán elbánt vele. Rákényszerítette az abortuszra, amit a nő nem akart. Majd lecserélte egy fiatalabbra, őt úgy kitette, hogy fedél se maradt a feje felett. Hagyta, hogy a sajtó a nőt szajházza le és hordja el mindennek. Vagyis, Becca nem bízik sem a férfiakban, sem a világban és nagyon rejtve akar maradni.

A bonyodalmat az hozza, hogy két nagyon más férfi udvarol neki. Az a különc, aki védené a bálnákat itt egyedül. A másik a helyi orvos, aki egyszer már nagyon megjárta, a felesége hirtelen és váratlanul hagyta el. Az teszi a szimpla románcoknál érdekesebbé, hogy Rebecca messze nem csak abban gondolkodik, hogy kihez vonzódik, mit érez. Ő a bőrén érezte, hogy a nőknek mindent felró a társaság, és neki meg kell felelni ki és ki nem mondott elvárásoknak, előítéleteknek. Nem a szerelmet, hanem a biztos társat kell megtalálnia.

Mi lesz ebből? A szerző szerencsére hoz egy elég merész fordulatot, és bizony Rebecca választottjáról elég mocskos dolgok fognak kiderülni. Küzdenie kell majd a nőnek, nem csak a szabadságáért, de eljön az a pont is, ahol a puszta életéért is. Így a románc mellé thriller hangulat és feszültség is került a történetbe, ami szintén adott az összképhez.

Ez a hármas van a középpontban: Rebecca és a két udvarlója. Mindenkire igaz, hogy a közvélemény meghatározza a mindennapjaikat. Nem véletlen, hogy Becca és a végül megtalált férfi a végén Európába távozik. Akit bűnösnek tartanak, ellehetetlenítenek és kegyetlenek vele a többiek. Folyamatosan nyomást gyakorolnak, hogy a norma szerint válasszanak életet, szerelmet, jövőt. Aki nem így tesz, azt kilökik. Becca azt tanulja meg a végére, hogy mindkét irány veszélyes. Ha semmivel sem törődve, még a saját megérzéseivel sem, beleveti magát a szenvedélybe, pórul járhat. De akkor is boldogtalan lesz, ha a nyomásnak enged csak és mindig elnyomja, amit maga szeretne. El kell jutni arra a pontra, ahol felméri, mi a jó neki, mi és ki teszi boldoggá, és azért harcolni. Akár azzal is, hogy máshol kezd új életet.

Azzal szenvedtem kissé, hogy Rebeccát megkedveljem. Ugyan pontosan láttam, hogy miképpen volt áldozat, a szeretője hogyan használta ki és dobta el végül, de akkor is. Senki nem kényszerítette arra, hogy egy nős férfival bonyolódjon viszonyba, és ennyire megégesse magát. Nem tudott jól dönteni – egymás után kétszer is sikerül neki nagyon rossz társat választania.
Van egy pont, amikor rádöbben arra, hogy többen is próbálták figyelmeztetni, hogy mennyire rossz férfihoz kötné magát. Csak éppen annyira el volt foglalva a maga bajával, siránkozással, hogy észre sem vette. És ez az, amit az ilyen női hősökben annyira zavarónak találok: amikor az életük azzal van tele, hogy mit rontottak el, ezért sajnálják maguk, menekülnek, rossz döntéseket hoznak és keseregnek. Úgyhogy, hiába áldozat is, nehezen barátkoztam meg vele.

Azt viszont Alexandra szépen összerakta, hogy a férfiak milyen maszkot hordanak és mi rejtőzik alatta. Kifejezetten megtévesztő lett, ahogy a becsületes, köztiszteletben álló férfi álcája mögött ott volt egy gyilkos fenevad, de szó szerint.

Női regényesen van megírva, érzelmekre és belső vívódásokra alapozva. A tempó és a cselekmény a végére pörög fel, előtte pedig találó leírások maradtak meg a fejemben. Ahogy már emlegettem is, azzal mélyen meg tudott indítani, amit a bálnák kapcsán beletett. Szerencsétlen állatok és az ember… Miben is? Talán a Landmanban adták az egyik főszereplő szájába, hogy ennek a bolygónak mi emberek vagyunk a legnagyobb baja. Hát, igaza volt. Itt is erre van példa.

Magamnak tehát betettem középre a könyvet – sok jó ötlet és értelem van benne, csak éppen minden mellé tudok tenni valamit, ami nem tetszett. Pl. a bálnavadászat kapcsán érzékenyítés vs. szerelmi háromszög. A társadalmi nyomás és az egyénre tett hatása vs. Rebecca önsajnálata.

Idézet: 

A szörnyetegeket mi kevésbé érdekeljük, mint ahogy azt az egónk elhiteti velünk. Azok az igazán veszélyes fenevadak, akiket a gondolatainkban cipelünk.

Csak azt tudom, hogy a dolgok képesek gyorsan megváltozni, az élet pedig olyan rövid… Bármikor bármelyikünk alól kihúzhatják a talajt.