Fülszöveg: 

„Hitek, remények, szerelmek dalai: szép versek gyűjteményét tartja kezében az Olvasó. Munkánk, az Örök Aphrodité, a humanitásnak jeles költőktől sugallt és hirdetett üzeneteinek – egy lehetséges – foglalata. A görög szerelemistennő által asszociált hazai és világlírai örökségünk kimeríthetetlenül gazdag remekművekben, mindazonáltal valódi kinccsé mindez csak az olvasás szépítő gyakorlata által válik. A vers mégsem minden, de nem is idők porától súlyos holt. A vers eleven; múlt és jövő.”

Szerintem: 

Alapból a versek kívül esnek a komfortzónámon. Nekem kellenek a

történetek, a versek meg inkább érzelemre építenek. Azért persze van, amit szeretek közülük, de több, amit nem.

Az Örök Aphrodité válogatáskötet, és a szervező elve elég szubjektív. Szép versek gyűjteménye. A nagyja szerelmes – akad más téma is, de ha nem is az a vers fő témája, hogy ki és mennyire szeret, valamiképpen csak megtalálható benne a szerelem. Többen benne van valamiképpen a halál is, ami gyakran kéz a kézben jár a szerelemmel, és nem csak Rómeó és Júlia óta. Elkalandoztam. Az volt a célkitűzés, hogy olyan verseket tegyenek egymás mellé, amelyek maradandóak és esztétikai élményt jelentenek.

Az ókortól indulunk, Homérosz az első kötetben levő szerző. Megy végig a korszakokon, egészen Tóth Árpád pár verséig, a XX. század elejéről. Lineáris, tartja az időrendet, így akár azt is lehet benne nézni, hogy maga a költészet és a versekben a divat miképpen változott. Azt különben érdekesnek tartom, hogy az időmértékes verselés milyen sokáig meghatározó volt, és mennyit kellett várni, hogy megjelenjenek az ütemhangsúlyos remekművek. Az utóbbiakat szeretem jobban, és nem csak azért, mert középiskolában és egyetemen is rühelltem verslábakat tanulni. Szerintem az ütemhangsúlyos versek dallamvilága jobb.
Hiányérzetem annyiban van, hogy a kortársak teljesen kimaradtak. Ugyan én is jobban szeretem a klasszikusokat, de egy átfogó gyűjteményben igenis helye kellene legyen a kortárs irodalomnak is.

A kettes gondom az, hogy kevés benne az újdonság. Rendben, lehet azt mondani, hogy magyar szakos egyetemistaként, korábban magyar faktos gimnazistaként több verset olvastam, mint az átlag. De akkor is, nem lehetett volna nem a leghíresebb darabokat válogatni a nagy szerzőktől? Az Iliászból pont Akhilleusz pajzsa volt benne a szöveggyűjteményemben 9.-ben. Catullustól a Lesbia-verseket tanították. Dante és a Pokol kezdősorai – ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Szerintem ez az eposz leghíresebb részlete, és itt is ez van benne. Shakespeare Lenni vagy nem lenni, vagyis a Hamlet-monológ. A szerelmes szonettekből részek. Poe Hollója. Baudelaire és Az albatrosz.
Valahol díjazom, hogy minden korszakba igyekszik magyarokat is hozni, de itt még inkább érzem, hogy a közismert darabok kerülnek be. Most komolyan, a Himnusz és a Szózat, Családi kör, A walesi bárdok, A reményhez és Az Alföld? Ady a Léda-szerelemmel és az Őrizem a szemed. Nem kizárólag ezek vannak benne, de ezek is. Azok, amelyeket már általános iskolában a fejünkbe vernek.
Így sajnos nekem volt egy olyan érzetem, hogy a kötelező versek gyűjteménye inkább ez, mint a szép verseké.

Azon merengtem, emeljek-e ki verset belőle, mint kedvencet. Mert annak ellenére, hogy az jobban megmaradt, ami miatt bajom volt a kötettel, némely darabot kifejezetten jól esett olvasni. Abból fakadóan, hogy a kötelezők nagyja benne van, felfrissítettem a memoritereket, amiket tudtam sokáig fejből. A walesi bárdok akárhányszor olvasva hatásos, erőteljes, és a dalolva lángsírba menő bárdok képe nekem a szabadság, el nem nyomhatóság, kiállás jelképe. Petőfi nyelve, amely a köznyelvet tette költészetté. Senki nem csinálta ezt úgy, mint ő. Ahogy Tóth Árpád az emberek közti jeges űrről ír, megragadva az elidegenedést úgy, hogy az ma is érvényes legyen. Shakespeare azon sora, hogy vajon milyen álmok jönnek a halál után. Az egy olyan kérdés, ami engem sem hagy nyugodni.
Erősítette bennem a korábbi benyomásaim és gondolataim. Az újdonság, nekem az hiányzik. Újat nem kaptam a kötettől.

Gyűjteménynek nem rossz, de sajnos, aki érettségizett, pont ezeket kell, hogy ismerje. Pár kivételtől eltekintve.