Fülszöveg: 

Vannak mesék, melyek népszerűsége évszázadok óta töretlen, hiszen Piroska, Hüvelyk Matyi, Hófehérke, a csizmás kandúr, Hamupipőke, Csipkerózsika vagy a rút kiskacsa története megunhatatlan. Ez a gazdagon illusztrált kötet H.C. Andersen, C. Perrault és a Grimm testvérek legismertebb és legértékesebb meséinek páratlan válogatása, szól minden olyan gyereknek és felnőttnek, akik hisznek a csodákban és a mese határtalan erejében.

Szerintem: 

Az első benyomásom az volt, hogy ez a mesekönyv tömény. Nagyon akartam egyszerre olvasni, egyik mesét a másik után, de

nem engedte. Sok is, és akkor teljesen elveszni benne.

A második az volt, hogy nem csak az unalomig ismert meséket tették bele. Igen, a kis hableányt, az ólomkatonát, a császár új ruháját, stb. ismeri az ember. De ebben a gyűjteményben jó arányban voltak azok a mesék is, amiket most olvastam először.
Ennél is jobban értékeltem azt, hogy a már ismert meséket is el tudták mesélni úgy, hogy a megfogalmazás miatt kicsit másnak érezhettem, nem nyomott azzal, hogy ezt már ismerem és nem tud semmi újat mutatni.

A pozitív oldalra kerül az is, hogy szépen elmesélt meséket kaptunk. Igényes, láttató. Pont annyi jelző és festő elem van benne, hogy ne lassítsa agyon, de jól el lehessen képzelni a környezetet is. Néha rá is csodálkoztam, hogy egy-egy mese milyen jól hangzik. Akár úgy is, hogy maga a mese annyira nem tudott lekötni.

Szerkesztési elvet viszont nem tudtam felfedezni. Mi köti össze őket? Egy kis tematikát nem szoktam bánni, de itt nincs. Gyerekkorunk legszebb meséi. Annyira szubjektív, tág, ezzel nincs leszűkítve. Azt lehetne beletenni, amit csak akarnak. Azt különben is kétlem, hogy az olyan mesék, mint A fenyőfa, bárkinek a kedvence lettek volna. Nyomorult végig arra vágyik, hogy őt vigyék el karácsonyfának. Amikor teljesül, 3 nap ünneplés után jön a gyors pusztulat és utólag fogja értékelni erdei életét. Az is szépen meg van írva, hangulatos, de mesének nem éppen kellemes.

Nagyon sokféle, igényes, abszolút vállalható kötet. Másba tényleg nem tudok belekötni, mint a hiányérzetembe az iránt, miért ezek a mesék vannak benne. Vagy valami rendezés, nem csak random egymás után a mesék, ahogy olvashattam őket.