Fülszöveg: 

Arany János balladái azon túl, hogy a Toldi mellett a legismertebbek a lírikus munkásságából: a nemzeti műveltségbe szervesen beépültek szinte keletkezésük óta. Nincs olyan diák vagy felnőtt, aki ne ismerne egy-egy balladát, néhány strófát, sort, némely motívumot és szállóigét. A ballada száraz műfaji szempontból átmenet a líra és az elbeszélő költészet között, jellemző jegyekkel. Az igazi költői ballada ősi, arche-érzést mozdít meg a mindenkori olvasóban. Arany emberi és művészi alkatához talán a ballada áll legközelebb. Nem véletlenül. Ahogy az sem véletlen, hogy balladái oly könnyen rezonálnak s oly maradandóak bárki lelkében.

Szerintem: 

A ballada izgalmas műfaj, mivel

két műnem határán helyezkedik. A lírához soroljuk, és versként tartjuk számon, hiszen verses formában íródik, szótagszámok és rímek határozzák meg. Terjedelmében lényegesen rövidebb, mint egy regény vagy egy novella. Ugyanakkor történetet mesél el, ahogy az epikus művek.

A magyar költészetben az egyik, ha nem a legnagyobb alkotója Arany János volt. Szinte minden korszakában írt balladákat, és ezeket gyűjtötte ez a kötet egy csokorba.

Benne van a legismertebbek – talán ezek a legsikerültebbek is.
A walesi bárdok, amely politikai állásfoglalás is egyben. Ferenc József Magyarországra látogatott, és a koszorús költőnek, Arany Jánosnak kellett üdvözlő verset írnia. Meg is születtek a bárdok, akik ötszázan mentek lángsírba, de egy se bírta mondani, hogy éljen Eduárd. De minden másban is olyan erős ez a darab – dallama van és erőteljes képei. A levert nép képei, a máglya, amelyen annyi hazafi égett el. A végén pedig a megőrülő király képe, akit kísértenek a történetek és többé nincs nyugalma.
Arany nem ebben írta csak át a saját korát és véleményét balladába – amikor Szendrey Júlia férjhez ment 1850-ben, megszületett A honvéd özvegye. Sötét szöveg, keserű, és egyértelműen tele van az asszony elleni lenézéssel és dühvel a tettéért.

Az Ágnes asszony, a maga pszichés igazságával. A sorok között kiderül a teljes történet: a szép Ágnes – költői képpel megfogalmazva a külseje, hisz sírása 'Liliomról pergő harmat' – szeretőt tartott, és megölte a férjét. A bűntudat azonban megőrjíti, egyre csak a lepedőt mossa, amire a férje vére került. Rég fehér az anyag, csak a bűnös látja mindig azt a foltot, ami már csak az ő szeme előtt létezik. Ki sem kell mondani, hogy megőrült – a bírák azért engedik el, azért nem börtönbe megy. Már csak ennyi lesz az élete: a tiszta lepedőt mosni, de a lelket nem lehet megtisztítani.

Zács Klára – ismét egy teljhatalmú király és a kegyetlenség. Túl nagy az ár, amit a Zács családnak fizetnie kell. Ha pedig a dolgok mélyére nézünk, akkor a királyné bűne is előkerül. A ballada sajátossága, hogy nem kell kimondani dolgokat, ott vannak az események a sorok között. Arany különösen jó volt abban, hogy egy-egy kifejező képpel csak ráutaljon arra, mi történt. A Klára után sóvárgó herceget a nénje küldi a pamlagra, majd visszaküldi oda a lányt, hogy ott keresse a holmiját. Tulajdonképpen kiszolgáltatja az udvarhölgyét a testvére kéjvágyának. Egy más rendszerben bűnrészes lenne nemi erőszakban. Eredmény: a felbőszült apa bosszút akar, és a nemzetsége vége a jutalma.

A Szondi két apródja, amely bravúros azzal, ahogy a két képet egymás mellé teszi. Az ünneplő törököket és a két fiút, akik uruk dicső vértanúságát éneklik meg. A fertő és a nemesség néz szemközt, és ott van benne az utalás, hogy a fiúkra milyen sors vár. Ki van emelve, hogy lányos arcú szép kamaszfiúk. Így az, hogy Ali vesszeje várja őket, simán kétértelmű és sejthető, mit takar igazán. Nem verést.

A Hídavatás, egy modern haláltánc. Ahogy egy kultúra minden képviselője megjelenik, és hull a végzetébe. Vigasztalan is, mert nincs menekvés. A mindenét szerencsejátékon vesztő fiút elsodorják az árnyak, és néma már a híd.

Vörös Rébék, a hollóval, ami miatt Poe is eszünkbe juthat. De igazán ez is egy falusi tragédia: a megcsalt férfi, aki nem tűrte tovább a szarvakat, és a csábítóval, és a kerítővel is végzett. De már az elején is ott vannak az intő jelek – hogy annak a házasságnak meg sem kellett volna lennie, nem éppen kedves jelző a cifra Terka neve előtt a kezdeteknél.

A Tetemrehívás, amely egy népszokás történetbe öltése. Azt tartották, a meggyilkolt sebe vérezni kezd, ha a gyilkosa áll elé. És az annyira ismerős témák megint itt vannak: a szerelemből elkövetett balgaság, és igazságszolgáltatásként az őrület.

A kötet szervező rendje különben az időrend. Úgy követik egymást, ahogy Arany megírta őket. Egyszerű, érthető, és látható a fejlődési ív.
Hiszen vannak témák, amiket fiatalon és már idősebb férfiként is megírt. Az egyik ilyen a falusi tragédiáké, amikor a megesett parasztlány végez magával. A Szőke Panni 47-ben még egyszerű, formában és cselekményben is. A Tengerihántás 30 évvel később ugyanazt a tematikát hozza, de sokkal több tartammal.
A történelmi balladák sora – ahogy a nagyság nő a tragédiák mértékével. Rozgonyiné még mentheti a férjét és a királyt, de Endre királyfi életét veszti, ahogy Szondi sem menekülhet.
Külön kategória lehetne a Hunyadi családdal foglalkozó verseké, melyekből a Mátyás anyja a legismertebb. Nekem ezek tetszettek a legkevésbé – érezni, hogy töredékesek és a nyelvezet is archaizálóbb, mint a többi esetében.

Arany János nyelvészeti ereje, a képei színessége és a sorainak könnyedsége is mind látszanak a balladáiban is. Pedig a ritmus nem erősségem, de az ő balladáit anno azért tanultam könnyen, mert nem egy szinte dalszerű. Olyan könnyeden bánt a verslábakkal vagy éppen az ütemhangsúlyokkal, ami kivételes.

Sok ismeret is van bennük, érezni, micsoda kutatómunka és tudás volt benne, ami ott van a versek hátterében is. Talán csak egy, ahol azért a mondandó felülírta a történelmi hűséget: a Rákócziné. Messze nem magyar asszony volt a fejedelem felesége, és az asszonyi hűség példaképének sem nevezném. Lehet tudni, hogy míg a férje a szabadságharcot vezette, ő kislányt szült, a Habsburg Birodalomban, és nem a férjétől, akit évek óta nem is látott. De itt azt akarta a költő kimondani, hogy a magyar asszony inkább a szívét töri, de nem lesz a haza árulója. Hát így alakította a történetét.

Arany életműve terjedelmes, és a balladái is méltán lettek klasszikusak. Amit ez a zsáner tud, Arany ki tudta hozni belőle. Lírát és tragikus cselekményt, verstant és a balladai homály mélységeit.