Fülszöveg: 

Régebben ​csak egy dolog érdekelt, a foci – az edzések, a meccsek, hogy kiérdemeljem a helyem a legjobb csapatban a profik között. Mindenem megvolt, mégis inkább a drogokat és az alkoholt választottam, ráadásul kiakasztottam mindenkit, aki próbált megállítani. Most pedig felfüggesztettek a csapatban, házi őrizetbe kerültem, és kénytelen vagyok hat hónapot otthon tölteni, hogy összeszedjem magam. És a hab a rohadt tortán? A szomszéd szobában alszik a legjobb haverom csaja, Mia Mendez – az egyetlen lány, akit valaha szerettem, élő emlékeztetője mindannak, amit bánok.
Fogalmam sincs, hogy Mia közelsége a mennyország lesz-e vagy a pokol. Egy ujjal sem érhetek hozzá – és nem csak azért, mert az apámnak dolgozik. Másnak adta a szívét. De a baleset óta, ami elvette a bátyja életét és mindent megváltoztatott, olyan lett, mint egy zombi, ellöki magától a barátait, és nem foglalkozik az álmaival. Mindketten megtörtünk, zsibbadtan figyeljük a körülöttünk zajló életet, és a pokol tornácán ragadtunk.
Amíg meg nem szegem a saját szabályomat, és egy nap megérintem.
Amíg be nem mászik az ágyamba, hogy megvédjen a rémálmaimtól.
Amíg az egyetlen dolog, amit még annál is jobban akarok, hogy Mia az enyém legyen, az, hogy megvédjem az igazságtól.
Nem írhatom át a múltat, de nem vagyok hajlandó megengedni, hogy a sors kegyeire bízza a szívét. Ezért a lányért képes lennék az égig emelkedni, és átrendezni a csillagokat.

Szerintem: 

Ez pontosan az a sztori, amivel

engem a világból ki lehet üldözni. Éppen csak azért nem az ’utáltam’ a jelzőm, mert ahhoz jobban kellett volna érdekelnie. De ez inkább a ’bosszantott’ és ’untam’ szint.

Kezdjük azzal, hogy banális a történet. Amit olyan leküzdhetetlen akadálynak állít be Ryan, sima kommunikációs probléma. Mia Arrow-t akarja, Arrow meg Miát. Olyan egyszerű a képlet, minden ide megy vissza. Csak éppen a lány azt hiszi, az anyja és a fiú apja közti korábbi viszony miatt köztük nem lehet semmi, és ezzel belesodorja magukat a jelen tragikus helyzetébe. Pedig csak beszélni kellett volna.

A horog az akar lenni, hogy a jelenben a szenvedő párost látjuk. Mindkettő élete kisiklott, de ennek ellenére most is egymásra vannak kattanva, amit próbálnak elnyomni. Miközben küzdenek magukkal, lassan csepegteti a korábban történtek sorát a szerző. Egyik idősíkon sem tetszett, ahogy az események alakultak. A múltban Mia teremt egy felesleges szerelmi háromszöget, amivel minden résztvevőt csak bánt, mert nem képes kimondani, igazából mi a baj. A jelenben meg szinte élvezettel szenvednek, hogy büntessék magukat. Persze, annyira nem, hogy ne menjen át a történet erotikusba, amint elég közel kerülnek egymáshoz.

Rühelltem a könnyű megoldásokat. Mindenre jön egy kényelmes válasz, ami helyre teszi a szereplők karrierjét és szerelmi életét. Egyszerűen nem hiteles, hogy Arrow minden bűnét hirtelen elnézik, mert kiderül, hogy milyen trauma állt mögötte. Attól, hogy bűntudata volt, és szabotálta magát, még drogozott és balhézott. Ugyanilyen könnyen lépnek túl a szülők viszonyán is – akkor eleve miért is volt olyan komoly akadály? Ryan még azt is elintézi, hogy az áldozatokat se sajnáljuk igazán. Mia barátja már annyira leépül, hogy lekapcsolják a gépekről és meghal? Sebaj. Kiderül, hogy csalta a lányt és hazudozott, már nem is kár érte. Ezek végig bosszantottak.

Mindez leöntve azzal az érzelgős, szerelmes öntettel, amit különben sem díjazok. Azzal van tele az egész könyv, hogy ez a két fiatal mennyire egymásra van kattanva. Hogy mennyire dühösek, sebzettek, mennyire fáj nekik. A szerelem meg mindent megold, ha eleve az is volt a probléma.

Bár, ezt módosítom. Egyik szereplőt se bírtam, de Mia még lejjebb van, mint Arrow. Ő legalább tudta, mit akar és küzdött érte, még a legmélyebb pontjain is. Mia meg csak keverte mindenkinek a bajt. Hiába akarja azzal szimpatikussá tenni a szerző, hogy mennyire az apja mellé áll és támogatja, hogy képes dolgozni, hogy aztán tovább tudjon tanulni. Eleve minden konfliktust a lány hozott a történetbe, és végig bizonytalan is. Főleg a múltban ment az agyamra, ahogy a két fiú között ugrált, miközben maga is tudta, hogy az egyiket csak áltatja, mert a másikba szerelmes.

Nem tetszett a történet. Nem tetszett a nyelvezete. Nem tetszett, hogy erotikus regény is. Mondjuk, eleve a szerelmi háromszögeket sem szeretem. Nem szerettem a szereplőket.

Hogy egy kedveset is írjak róla, a lélektani részekbe vannak jól sikerült elemek is, amelyek hitelesek. Ahogy az örök második fiú legalább egy dologban felül akar kerekedni. Ahogy hibás döntéseket hoz, és amiért ez teszi. De valahol szomorú, hogy az eleve mellékszereplő, a történet során meghaló srácot érzem a legjobban megírtnak, aki még csak nem is a pozitív szereplők közé tartozik.

Így, ahogy írok róla, jobban felhúz, mint amikor olvastam. Akkor csak gyorsan túl akartam már lenni rajta, így viszont összegyűlik, mi mindent nem szerettem benne.