Fülszöveg: 

Sophie Malon élete a növények és a belőlük származó értékes olajok körül forog… Ahogyan másoké is Grasse városában, ahol az 1700-as évek közepén minden és mindenki az illatokért és az illatok által létezik. Sophie azonban más, mint a többi parfümkészítő: tehetségesebb náluk, és az illatok olyan misztikus mélységeit és gyógyerejét is ismeri, amelyek a többiek előtt gyakran rejtve maradnak.
Mesterségét kénytelen titokban gyakorolni, de kimagasló képességei utat törnek maguknak, s minthogy nő, nemcsak mások irigységét ébresztik fel, de az életét is veszélybe sodorják. Menekülnie kell: maga mögött hagyja a szerelmet, a családot és imádott növényei otthonát, a Bellebarbe-birtokot.
A lány zsenialitását Zambelli, egy titokzatos velencei kereskedő és alkimista ismeri fel, aki a világ szeme elől rejtve okítja ki Sophie-t a parfümkészítés legnagyobb titkaira, és segítségével készül el a szinte már varázsos parfüm: a L'Amour Fugitif, az a nagy erejű szubsztancia, amely nemcsak a párizsi előkelőségek, a versailles-i udvar és a híres kegyencnő, Madame de Pompadour közvetlen környezetéhez nyitja meg az ajtókat Sophie előtt, de mindazon eszközöket is a kezébe adja, melyekhez szereleme, otthona visszaszerzéséhez és bosszúja beteljesítéséhez szüksége van.

Szerintem: 

Ez volt az első olvasásom a szerzőtől, és

nem is tudtam, mire számítsak. Azt kb. tudom, milyen könyvei jelentek meg eddig, így vártam, hogy inkább történelmi vagy történelmi romantikus lesz a kötet.

A kettő közé tenném a voksom. Egyrészt, bemutatja a francia király udvarát, megelevenedik Versailles és az udvari intrikák. A történet Lajos királyt és Madame Pompadourt is kiemelten kezeli, a főszereplő sorsára nem kicsit van hatással, hogy milyen a kapcsolata a párossal.

Másrészt Sophie története egy lány felemelkedéstörténete a 18. században. Karriert épít, közben szerelmes lesz, kapcsolatai vannak és egy bosszú is vár arra, hogy végrehajtsa. Nem úgy csöpög, mint egy tipikus romantikus regény, de igenis fontos, hogy Sophie kit szeret és miért küzd.
Ebbe beleértem a szakmáját is, amivel mondhatni feminista olvasata is lesz a kötetnek. Az első részben a lány egy elrendezett házasság ellen küzd, és nagyon jól lehet látni, hogy a lányoknak mennyire nem volt szavuk a saját életükről. Hiába volt Sophie tehetséges, még csak álmodni sem mert arról, hogy tanulhasson. Mert csak egy lány volt. Sok mindenbe bele is törődött volna, ha nincs a mostohabátyja ármánya, és nem veszít el mindent. Így viszont harcossá lesz, és nőként tör majd előre egy férfiak uralta világban.

A kötet extrája is az, hogy Sophie parfümőrnek képezheti magát. Budai Lotti valamit meg tud ragadni az illatok illékony világából, és egész jól meg lehet belőle érteni az olyan fogalmakat, mint a szív- és a fejillat. Külön része van a történetben Sophie tanulmányainak, és nem csak dekoratív elem a királyi udvarban való menetelése előtt.
Talán ezért nem tudok jobban lelkesedni, mert ezt a témát már olvastam jobban. Süskind A parfümje ebben verhetetlen, de Réti parfümőr-története is jobban megfogta számomra a témát.

A cselekmény annyira nem tudott lekötni – az eleje még jobban, az otthoni ármányokkal, majd a tanulóévekkel. A királyi udvar nekem kissé laposabbra sikerült, de lehet, hogy csak azzal nem voltam kibékülve, hogy Sophie befekszik Pompadour öccsének ágyába. Nem kevés kétszínűséget érzek abban, hogy az udvarban nyíltan lehetett vállalni az afférokat, míg korábban láttuk, hogy a vidéki lányokra milyen sors várt, ha engedtek a csábításnak és lebuktak.
Cserébe igényes, odafigyeléssel megírt a regény. Annyira, hogy a tárgyilagossága nekem néha már szenvtelenné is tette. Azért több szenvedélyt el tudtam volna viselni, legalább a kapcsolatokban. A bosszú is olyan… vérszegény lett.

A konfliktusrendszere kettős. Van Sophie, a titka őrzői és a mostohatestvére köre, akik végeznének a lánnyal. Később van a királyi udvar, ahol a király és az örököse között tágul egyre jobban a szakadék, és a herceg igyekszik is ártani az apja kegyeltjeinek.
Minden nem oldódik fel a végére, de a magánéleti szálakat elvarrja a szerző. Így kerek lesz a történet, és úgy engedi el a hősnőt, hogy egy szebb élet felé vágtat, ha sokat is szenvedett előtte.

Végül, megint egy szép borítót készített az Álomgyár. Nem kicsit vonzott be az is, és a belső lap a velencei maszkkal, az is megkapó. A történet annyira nem lett kedvenc, de a borító eladta.

Idézet: 

Ezek az emberek nem tudják, hogy a legszebb és legértékesebb dolgok az életben illékonyak. Rövid életűek. Akár egy parfüm.