Fülszöveg: 

A Shirzan bosszújában folytatódnak Louise Elsfield kalandjai, akit az átélt tragédiák kétségbeesésbe taszítanak. Ám, egy titokzatos indiai férfi keze utána nyúl és visszahozza a fényre. Az asszony és a vonzó Azam herceg között szenvedélyes viszony veszi kezdetét, amit a herceg féltékeny felesége nem néz tétlenül. Louise végül a halál torkában ébred fel a szerelmes álomból, hogy visszatérjen a forrongó Angliába és bosszút álljon boldogtalansága okozóján. Főhősünk hamarosan a király hatalmának megdöntésére szövetkező nemesek oldalán találja magát. Újabb veszélyekbe és kalandokba sodoródik, s mindeközben bosszúja beteljesítése érdekében kénytelen lesz saját testét is fegyverként bevetni.

Szerintem: 

Erre aludnom is kellett, nem is csak egyet. Ennek a szegény Louise-nak úgy alakult az élete, hogy

egy török szappanopera se lenne különb.

A regény két elemet ötvöz: azt a bosszút, amit Budai Lotti a címbe is betett, valamint szerelmi kalandokat. Talán az is a fő bajom ezzel a regénnyel, hogy nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Louise valamiféle szexi csodanő, akinek egy férfi se tud ellenállni. Össze akarjam számolni, hányakat hódított meg ebben a kötetben?

Az előző részben még hűséges feleség volt. Most nem csak az indiai herceg szeretője lesz hónapokig, de hazatérve még a saját testét is áruba bocsátja, hogy elérje a célját. Ok, azért nem ennyire közönséges formában. Vállalja, hogy a megbuktatandó király egyik hadvezérét az ágyába csalja és a párnák között meggyőzi, hogy álljon a trónkövetelő mellé. Az a nő, aki addig annyira a megszabott társadalmi keretek között mozgott, most sorra töri a tabukat. A herceggel, a katonával, de még azt is sikerül neki összehozni, hogy a halott férje legjobb barátjával, aki távolléte alatt vigyázott a fiaira is összefekszik, míg a katonát is szédíti. Mit ne mondjak, nem tudtam sajnálni, amikor a férfi rányitott a katonával és Louise szembesült azzal, hogy prostituálta magát és a szerelme nem lesz csendes harmadik, amíg ő a beígért bosszúért szétteszi másnak a lábát.

Sikerült belőlem kiváltania a cselekménynek, hogy én jogosnak érezzem, amikor beszólnak a nőnek vagy szégyenkeznie kell. Ha meg is értem, hogy a gyász ellenszereként miképpen fekszik az indiai herceg alá a háremben, arra nincs mentsége, hogy minden mást mennyire hanyagol a kéjmámorért. Louise mindkét gyerekét hátrahagyta. Noha azt mondja, neki ők a legfontosabbak, a gyakorlatban az a legfontosabb neki, hogy a jó szex feledtesse vele a sértettségét. Mert én kb. azt éreztem ki a könyvből, hogy nem az a legfájóbb pontja, hogy a férje megsérült és meghal a karjaiban, hanem, hogy a férfi egy alkalommal megcsalta. Ami nem derülne ki, ha a férfi nem lenne tisztességes és nem érdekelné az így fogant gyermek sorsa.
Akkor megy csak haza, amikor hírt kap arról, hogy a fiait bántják, kidobták az otthonukból és szenvednek. Amitől ő megvédhette volna őket, ha nem a herceggel bonyolódik bele egyre jobban a viszonyba és hazamegy időben. Én nem a nőt sajnáltam, amikor évekkel később a nagyfia rájön, mi is zajlott akkoriban a nő életében és miért maradt az öccsével magára gyerekként. Akkor megmondja a véleményét az anyjának.

Az is, hogy Louise a holt férje miatt évekig sértett és bántja, hogy a férfi halálfélelmében egy nőnél keresett vigaszt. Neki csak egy futó gondolat, hogy ő mennyivel érezheti magát különbnek, amikor azért fekszik össze egy nős tábornokkal, hogy az uralkodót váltson? Akitől ő a családja tönkretevőjének fejét és birtokot, címet remél.
Van egy olyan erkölcsi fölénye, amit a cselekmény nem támaszt alá.

De nem csak az ő életében kapunk ilyen szappanoperás elemeket. Ott van az a kislány, a fattyú, akit Louise felnevel a sajátjaként. Aki kvázi beleszeret és el is csábítja a 'bátyját'. Valójában nem tudják, hogy mostohatestvérek, mert azért szerencsére az apjuk más. A fiúé Louise első, a lánynak a második férje az apja. De itt azért zavart ez ennyire, mert az a lány a másik húgaként nőtt fel. Testvérként lettek nevelve – ez még akkor is vérfertőzés bukét ad neki, ha nincs tényleges vérfertőzés. Nem véletlen, hogy az a lány nem éli meg a történet végét. Feláldozza magát a fiatalemberért.

Nem tudnék egyértelműen jó vagy rossz embereket találni a könyvben. Itt leginkább a cél szentesíti az eszközt. Ha a főszereplő alacsonyodik le a célért, tegye. Ha a vele szemben álló játszik mocskosan, akkor még romlottabb lesz tőle.
A konfliktusok adottak, öröklődtek az előző kötetből.

Bár magában is értelmes lenne a regény, ezért jobb mégis egyben vagy egymás után, sorban olvasni. Kinek ki az ellensége és miért, ez a kezdeteknél volt elmesélve. Itt csak folytatódnak az összecsapások.

A szappanoperás illene a stílusára is. Érzelmi túlírások, erotikus túlfűtöttség és Louise nagyító alatt. Csajos könyv, sok érzéssel és szenvedéllyel. Nagyon szappanoperásan, látványos tetőpontokkal.

A történelem talán kicsit relevánsabb, mint az előző kötetben. Itt szerepe van annak, ki mellé áll Louise, milyen célért dolgoznak. Mi lesz az eredmény. Ha nem is a nő a történelem főszereplője, de itt fontos szerepet kap. Ha az éppen a hazafias prostituálás is.

Budai Lotti különben kibővítette ezt a regényt és már létezik az előzménye is, Louise első házasságáról és a francia udvarról. Egyelőre nem érzem úgy, hogy azt is meg akarom ismerni.