Fülszöveg: 

Mit tennél meg azért, hogy boldogan élj, míg meg nem halsz?
Amióta az eszét tudja, Evangeline Fox hisz az igaz szerelemben és abban is, hogy a szerelmi történetek boldog véget érnek… amíg meg nem tudja, hogy élete szerelme valaki mást készül feleségül venni.
Az összetört szívű Evangeline kétségbeesetten szeretné megakadályozni az esküvőt, ezért meggondolatlanul alkut köt a karizmatikus, ámde gonosz Szívek Hercegével. A segítségnek három csók az ára, ám azt, hogy a lány hol, mikor és kinek adja, a herceg határozza meg.
Evangeline az első csók után rájön, hogy halhatatlannal alkudozni veszélyes játék – és a Szívek Hercege sokkal többet akar tőle, mint amit ígért. Tervei vannak vele, olyan tervei, amelyek vagy a létező legnagyobb boldogsággal, vagy a legfájdalmasabb tragédiával végződnek…

Szerintem: 

Köveket készíteni, és tűz: én nem voltam

Caraval-rajongó. Nagyon igyekeztem meglelni benne, miért szeretik annyian, de nekem nem ment. Nagy reményeim Evangeline és Jacks történetéhez se voltak, de ezért is jó meglepődni. Ez a sztori jobban működött nekem, mint az előzőek.

Egyrészt, kifejezetten bírom a mese átiratokat, és ez a Hamupipőke egy verziója. Ahogy az Északi Királyság örököse egy bálon keresi az igazit, egy az egyben az a mese. Ahogy Jacks beleilleszti Evangeline-t és kiosztja neki Hamupipőke szerepét, pláne. (Előtte meg volt gonosz mostoha is.) Természetesen ennél többről szól a történet, de ez már egy olyan alap, amire lehet építeni.

A mesék különben is szervesen részét képezik a cselekménynek. A nyitány, ahogy bűntudatból Evangeline kőszoborrá válik, hogy a megkövesülő násznépet megmentse? Nem tökéletes az egyezés, de ez a motívum van a Hűséges Jánosban is, amely több nép meséjében jelen van. Az, ahogy a lány több ponton rókát idéz, és van a történetben mese rókává alakulni tudó lányról is, a japán kicune-történeteket hozta be. Evangeline hívő, szereti és ismeri a meséket, és Északon ezek élőbbek is. Meséket olvasnak, mesélnek, kutatnak és bennük van a rejtély, hogy Jacks mit akar pontosan a lánytól és miért.

Ez a másik, ami húzta előre a történetet. Mit akar Jacks? Történetek vannak rejtve, egy régi és nagyhatalmú családról, és egy jóslat miatt Evangeline tudtán kívül ezek középpontjába kerül. Nagyon keveset tudunk meg a lánnyal együtt, de ezért is ez a horog. Ha tudni akarjuk, mit rejt az ajtó és mi történt a múltban, olvasni kell majd tovább. Itt fejezetről fejezetre, majd a következő kötetet is.

A szereplők kamaszosabbak, mint a mesehősök. Ez nem jelenti az, hogy nem bírtam őket, de nem is tekintem őket érett személyeknek. Jacks eleve kiszámíthatatlan és kegyetlenségre hajlamos. Fátum, nem is lehet emberi mércével mérni. Evangeline meg túlzottan álmodozó, és van nem egy gyerekes elképzelése. Tevékeny hősnő, jószívű, sok mindenért lehet kedvelni, ugyanakkor vannak olyan dolgai, amelyek az agyamra mentek. Onnan indulunk, hogy élni sem tud Luc nélkül, és démoni alkut köt, hogy a fiú ne vegyen el mást. Ehhez képest igencsak könnyen éli bele abba magát, hogy Apollo majdnem első látásra belebolondult, és hercegné lesz belőle. Hirtelen már nem is kell Luc? Közös életet, nagy szerelmet képzel a herceggel? Még akkor is, ha pontosan tudja, hogy Jacks bűbája és nem ő maga babonázta meg a fiatalembert? Arról nem is beszélve, hogy Garber végig lebegteti mellette Jackset is, aki a könyv legszebb szereplője, Evangeline szereti is nézni, és vonzzák a Fátum melletti kalandok, ha ezt tagadná is. Túl könnyen vált ahhoz képest, hogy elvileg szerelmes. Vagyis, kamaszos. Egyetlen mentőöv, hogy van egy megvilágosodott pillanata, amikor rádöbben, hogy nem a személyekbe volt szerelmes. Maga a szerelem, egy nagy szerelem gondolata, ami kellett neki, és nem Luc vagy Apollo, vagy akár Jacks. Bár Jacks az, akivel talál közös pontot – Jacks is egy olyan szerelmet keresett, ami képes átkot törni.

Építi a mellékszereplőket, és ezzel eléri, hogy ne csak kétszemélyes történet legyen. Bírtam, amikor valami csavart is tesz az ismerős elem mellé. Hiszen Marisol alakjában a Hamupipőke mostohatestvére van rejtve, de mellette ez a lány olyan, mint a Hófehérke Gonosz Királynőjének gyermeke lenne. Az irigység majd a boszorkányság felé löki, és lesz csavar abban, ő miért is felelős pontosan. De ott az a Fátum is, aki vámpír és van is vámpírtanyája. Csakhogy egy más mitológia is a történetbe kerüljön a mesék mellé…

Minden fontos elemből van benne valami: Evangeline gyerekes is, de fejlődik is, és bírtam, ahogy saját magába sikerül néznie. Azt követjük végig, hogy ő mit érez és gondol. Vagyis, az ő karaktere épül. Egy új Királyságot ismertet meg, amelyet mesékből kezd felépíteni. Még nem tökéletes, de ez már világépítés és van is hova haladnia tovább a múlt felfedezésével. A cselekmény pedig pörög, egyik kalandból sodródnak a másikba a szereplők. Ez a legerősebb a háromból, nem is véletlenül kedveltem ezt a történetet. Legyen egy jó sztori – ennek van.

Most érdekel, hova futtatja ki az eseményeket a szerző, és drukkolok, hogy ne tegye romantikusabbá. Majd kiderül, de a nyitány tetszett. Egyelőre ez pipa.

Idézet: 

Minden történet igazságokból és hazugságokból áll, mondogatta. Az számít, miként hiszünk bennük.