Fülszöveg: 
A világot elöntötte a víz, ráadásul minden tele van veszélyes, mutáns anomállatokkal. A halászfiúnak, Morrey Gibbsnek azonban még ezen felül is megvan a maga baja, ugyanis a legendás Midász királyhoz hasonlóan bármihez hozzáér, az arannyá változik. Akármilyen jövedelmezőnek is hangzik ez elsőre, a nemesfémmé változott zokni kényelmetlen, az arany zsömle ehetetlen, így Morrey új barátaival és hűséges idomított vidrájával útra kel, hogy valamilyen gyógymódot szerezzen erre az áldásnak tűnő átokra és feloldozást nyerjen.
Csakhogy Morrey különleges képességére folyton-folyvást felfigyelnek, és csak idő kérdése, hogy a nyomukba eredjenek egy ősi, bizarr lény, a műgyűjtő mindenre elszánt, kegyetlen kincsvadászai is…
Szerintem:
Elsőre nehezen jött ez össze fejben. Egy szinte posztapokaliptikus világ, amelyben
mutációk változtatják meg az embereket, állatokat és növényeket egy meteor miatt, közben meg ómitológiákból bukkannak fel varázstárgyak?
Tudnám sorolni, miről mi jutott róla eszembe. Ahogy a különc, de csodás képességekkel bíró kissrác küldetésre indult a gazdag családból származó, tudálékos lánnyal, meg a sráccal, aki odáig van a lányért? Dragon Ball. Éppen itt csak nem gömböket gyűjtenek, hanem mágikus tárgyakat.
De az is ismerős motívum, ahogy Morrey apja rejtélyesen eltűnt, és a célja, hogy megmentse a testvérét. Aki itt arannyá vált, de ha kő lenne, ugyanaz a motívum lenne, mint a népmesékben. A hűséges, jó társ kővé válik az uráért, aki aztán mindent megmozgat, hogy visszaváltoztassa élővé.
De, ahogy a két világ találkozik: a mitológia és a mágikus posztapokaliptikus, az egyedi. Izgalmas lények és növények, varázstárgyak képességekkel. Nincs eltúlozva a világ ábrázolása, sőt. Inkább kérdéseim lennének, mint válaszaim, de még így is, az alap megvan. El lehet képzelni, miért ilyen ez a világ és az emberek benne. Abban meg biztos vagyok, hogy a folytatásokban el lesznek mélyítve az olyan kérdések, mint a műgyűjtő személyazonossága, a begyűjtők története és az indítékaik.
Sok minden történik már ebben a kötetben is, egészen kalandos és akciódús. Harcolnak benne szörnyekkel, a begyűjtőkkel, rejtélyt fejtenek meg és még Murray apjának rejtélyével is foglalkoznak, ha Murray egyelőre nem is akar szembenézni a nyomokkal. Vajon az apja a műgyűjtő, vagy tényleg egy begyűjtő volt? Vagy az ősellenségük? Olvastatja is magát, annyira pörög az egész.
Talán tipikusak, de szerethetők a karakterei. A trió van a középpontban, de kerülnek melléjük mellékszereplők is. Egyelőre fekete-fehér a világképe, és aszerint rendeződnek két oldalra, hogy segítik vagy gátolják Murray küldetését. (Ez egyben a történet alapkonfliktusa is.) De itt is várom az árnyalást, szintén ki fog derülni a későbbiekből.
Nézni is jó. Van ötlet a mutálódott élőlényekben, helyesek az emberi alakok és látványos a világa. Nem állítom, hogy nem tetszene jobban színezve, de a fekete-fehér és szürke árnyalatokkal is látványos tudott lenni. És egy vidra háziállatként? Cuki is, okos is, bírtam is.
Megmosolyogtatott, kalandos, és bár dolgot leszámítva kifejezetten szerettem. Hát, sajnos, azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy Murray képessége mennyire halálos, és ennek mennyire nincs súlya a mangában. Az arannyá válás olyan véglegesnek és kegyetlennek tűnik.
